Május 6-án jött a szörnyű hír, 78 évesen, súlyos betegségét követően elhunyt a magyar labdarúgás egyik legendája. Fazekas László itthon az Újpesttel alkotott maradandót, a bajnokságban és a nemzetközi porondon is megmutathatta magát, majd az első fecskék egyikeként a szocialista Magyarországról Belgiumba szerződött, ahol egyenesen magyar varázslónak hívták. E sorok írója igazán szerencsésnek mondhatja magát, hogy személyesen is találkozhatott "Kapával", akinél kedvesebb, szerényebb emberrel még eddig nem hozta össze az élet.
Egy külön cikkben sorolhatnám, hogy mi mindent nyert a hosszú, eredményes pályafutása során Fazekas László, az újpestiek és a Royal Antwerpen kiválósága, aki a magyar válogatottban is alapembernek számított. Sorozatban elhódított magyar bajnoki címek, európai ezüstcipő, olimpiai aranyérem, belga házi gólkirályi cím és a "magyar varázsló" becenév, amely Antwerpenben ragadt rá. Nem mellesleg, az Antwerpen Facebook-oldalát szerdán délután ellepték a részvétet és Fazekas nagyságát méltató kommentek, ráadásul még a rivális első osztályú klubok hivatalos oldalai is megszólaltak, csupa szépet írva Fazekasról.
Fotó: Németh Ferenc
Fazekas László: az alázat és a szerénység mintaképe
Két dolgot kevesen tudnak a 78 évesen elhunyt legendáról, az egyik egy meccshez, a másik a válogatotthoz kapcsolódik. Kezdjük az elsővel, és itt meg kell jegyezzem, valahol érdekes fintora a sorsnak, hogy május 6-án érkezett a szörnyű hír a haláláról, és május 15-én, bő egy hét múlva, kereken az 50. évfordulóját ünneplik az újpesti szurkolók annak, hogy a kettős rangadók történetének legtöbb gólját hozó mérkőzésén, 1976-ban a Népstadionban az Újpest 8-3-ra győzte le a szintén remek erőkből álló ősi riválist, a Ferencvárost.
Aki látta ezt a meccset, az sosem feledi, de sajnos az utókor már nem nézheti meg újra, mivel a legenda szerint a Magyar Televíziónál mezőgazdasági szakműsorokkal törölték le a rangadókat és ez a találkozó is áldozatul esett a költséghatékonyság álarca mögé rejtett, lényegében barbarizmusnak. Ezen az összecsapáson
Fazekas egymaga öt, azaz öt gólt lőtt a Fradinak, ezzel kapcsolatban Dunai Antal, a lila-fehérek korábbi ezüstcipős, olimpiai bajnok ikonja elmondta, hogy meccs közben a zöld-fehér játékosok a csatársort, őket kérték, hogy most már álljanak le, Dunaiék meg mosolyogva csak annyit mondtak, hogy ezt beszéljék meg Fazekassal.
Érdekesség, hogy amikor Újpesten, egy legendáknak szervezett összejövetelen erről kérdeztük Fazekast, azt mondta, hogy természetesen ez az egyik meccse, amit kiemelne a karrierjéből, de emellett: „Volt még egy igen fontos kupamérkőzés itt, amikor 5–2-re kikaptunk a belga bajnoktól, az FC Bruges-től. Majd két hétre rá a visszavágón 3–0-ra nyertünk, és akkor bejutottunk a négy közé, és ott két gólt rúgtam a Bruges-nek. Érdekes módon 11 év múlva kijutottam a belga bajnokságba, és ott az első bajnoki mérkőzésen hármat rúgtam nekik. Tényleg ez a sorsnak az iróniája, hogy vannak ilyen véletlenek."
Fotó: Mirkó István
Az emlékezetes meccsekből ezen kívül sem volt hiány a pályafutásában, annak a Bayern Münchennek is lőtt gólt a Bajnokok Ligája jogelődjében (egészen pontosan az elődöntős párharcban), amely akkor Európa abszolút legjobbja volt, olyan ászokkal a soraiban, mint Sepp Maier, Franz Beckenbauer, a Császár maga vagy éppen Gerd Müller...
Ha már szóba jött a nemzetközi futball, Fazekas elérhette volna a 100-szoros válogatottságot, ő lehetett volna a csúcstartó a nemzeti tizenegy történetében, azonban erre nem került sor. Hogy miért? Erről így beszélt Fazekas: „A Gyuri bácsi, a Szepesi szerette volna, hogyha elérném a százszoros válogatottságot, viszont nagyon tiszteltem a Bozsik Cucut (Bozsik József - a szerk.), mert a varázsában nőttem föl, az Aranycsapat varázsában nőttem föl.
A magyar-angol 7–1-es mérkőzésen ott ültem a Népstadionban, lehettem 7 éves körülbelül. Be voltam oltva a futballal, az Aranycsapattal, nekem ő egy legenda, egy igazi idol volt. Ő százszor volt és én meg 92-szer válogatott.
Hol értem én azt el, amit egy Bozsik Cucu? Mondtam a Gyuri bácsinak, hogy nagyon köszönöm, de nem akarok többet válogatott lenni, már ez is minden várakozásomat felülmúlta, sose gondoltam volna arra, hogy valaha a 92-szeres válogatott leszek." Őszintén, kell még ehhez bármit is hozzáfűzni? Aligha...
Végezetül cikkem zárásaként átadnám a szót Fazekas László egyik, ha nem a legjobb barátjának, az újpesti legendának, Dunai Antalnak: „Hihetetlen, de még tegnap is beszéltem vele telefonon (a halála előtti napon - a szerk.). Nagyon jóban voltunk, az egyik legjobb barátom volt, még a családjaink is összejártak. Mindig szóba került kettőnk között a futball, sokszor beszéltünk ilyenkor arról, hogyan lehet az ellenfél védőit meglepni. Nagyszerű futballista volt, ha 18-20 évesen kiengedték volna külföldre, bármelyik nagy csapathoz elmehetett volna. Emlékszem, ahogy fiatalon együtt gyakoroltuk a cseleket, trükköket, amiket az akkori nagyoktól láttunk. Laci óriási spíler volt technikailag és más szempontból is. Sajnos az egészségügyi állapotán az utóbbi időben nem lehetett már segíteni, borzasztó veszteség érte a magyar futballt a halálával."
