Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huAz első mindig, mindenben emlékezetes marad. A foci-vb első góljára viszont már valószínűleg senki sem emlékszik, hiszen mozgóképes felvétel nem maradt fenn az 1930-as világbajnokságról. Gondolták volna, hogy a vb történetének első góllövője, Lucien Laurent 15 napig utazott Uruguayba egy hajó fedélzetén? Bemutatjuk a francia válogatott szélsőjét, aki egy kapáslövéssel írta be magát a történelemkönyvekbe. A foci-vb 2026-os nyitómeccséig az Origo felidézi a futballtornák történetének legemlékezetesebb pillanatait. 22 világbajnokság, 22 történet – sorozatunk első részében az 1930-as, első vb legendás sztoriját mutatjuk be.
A foci-vb 2026-os rajtjáig 22 különleges világbajnoki történetet idézünk fel. Az első részben az 1930-as világbajnokság történelmi, első góljának legendás sztorija következik, de az is kiderül, miért játszották két labdával a finálét.
Fotó: JOSH EDELSON / AFP
22 vb, 22 felejthetetlen történet a foci-vb 2026-os nyitómeccséig
A világbajnokságok történetének első gólszerzőjét emberek milliói ismerik név szerint. A foci-vb leges legelső gólját mégsem látta olyan ember, aki még most is él. Az 1930. július 13-i pillanatról nem maradt fenn felvétel — csak néhány szemcsés fotó és az emlékezet. A gólszerző, Lucien Laurent története viszont valami egészen egyedülálló. Az pedig aligha elképzelhető, hogy a 2026-os világbajnokságon egy gyári dolgozó szerezze a torna első gólját.
Fotó: X
Peugeot gyárban dolgozott és hajóval utazott a foci-vb első gólszerzője
Uruguayi fővárosában, Montevideóban született meg a világbajnokságok történetének első gólja. A korabeli leírások szerint a francia válogatott szélsője, Lucien Laurent a 19. percben talált be Mexikó ellen. A mérkőzést Franciaország 4–1-re nyerte.
„Liberati beadta a labdát” – ennyit mondott a szerény gólszerző, ha előkerült a téma. Mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.
Laurent a beadást egy kapáslövéssel fejezte be, de valójában nagyon keveset beszélt a góljáról. A világ sokáig nem is foglalkozott azzal, ki szerezte a történelmi gólt: Laurent játékos és edzői pályafutása után megvásárolt egy bárt, de még a kocsmából sem terjedt szájhagyomány útján a legendája. Aztán elérkezett az 1998-as franciaországi világbajnokság, a korábbi sochaux-i játékos pedig nemzeti hőssé vált. Hosszú interjúkat adott az újságoknak és a tévétársaságoknak, és felidézte, elmesélte az 1930-as vb történeteit.
Akkoriban a légiközlekedés még korántsem volt elterjedt és szokványos utazási lehetőség, mint most. Az első világbajnokságra az országoknak nem kellett selejtezőket játszania, Európából négy válogatott utazott el a tornára. Belgium, Franciaország, Jugoszlávia és Románia csapata a Conte Verde nevű olasz hajó fedélzetén utazta át az óceánt, hogy eljusson Uruguayba.
Tizenöt napba telt, ameddig odaértünk, és 15 nap volt a visszaút is”
– emlékezett vissza a vb első gólszerzője, Laurent. Nem is csoda, hogy a július 13-án kezdődő világbajnokságra már június 19-én elindultak a francia Riviéráról, a festői tengerparti kisvárosból, Villefranche-sur-Merből.
Ezen a hajón utazott mindenki, aki Európából a 96 évvel ezelőtti, uruguayi világbajnokságra tartott. Még a FIFA akkori elnöke a világbajnokság alapítója, Jules Rimet is.
„Gondot okozott a csapat összeállítása a francia szövetségnek, mivel több beválogatott játékosnak is le kellett mondania a szereplést” – ecsetelte Laurent. „A főnökeik nem engedték, hogy kivegyenek két hónap szabadságot. Én akkoriban a Peugeot-nál dolgoztam, akárcsak három csapattársam.”
Úgy emlékezett vissza, hogy az utazás meglehetősen eseménytelenül zajlott. A nyugalmat egyedül a hajón utazó válogatottak zaja törte meg, ugyanis rendszeres edzéseket tartottak, még futottak is a fedélzeten, hogy edzésben tartsák magukat a kéthetes utazás alatt. A játékosoknak bőven volt idejük az akklimatizációra a megérkezést követően, Franciaország a torna nyitómeccsét a Penarol stadionjában, a Pocitosban játszotta. A világbajnokságra villámtempóban épített Estadio Centenario nem készült el időben a torna kezdetére.
Ahogy ma elképzeljük, és a játékosok gólörömeire gondolunk, azt hihetnénk, óriási volt az öröm a történelmi találatot követően. A helyzet azonban egészen más volt akkor.
„Az volt az első gól a tornán, ráadásul az első, amelyet Franciaország színeiben lőttem. Amikor betaláltam, gratuláltunk egymásnak, de anélkül, hogy egymásra ugráltunk volna, mint mostanában” – mondta Laurent 1998-ban, majd meglehetősen kritikus véleményt mondott a modern futballról, amely adott esetben még ma, közel 30 év távlatából is megállná a helyét.
Túl sok a sportszerűtlen viselkedés, a rosszalkodás, a csalás, és borzasztóan kevés a tisztelet az ellenfél és a játékvezető irányába. Manapság a válogatott játékosokat úgy kezelik, mintha kisbabák lennének. Elintéznek nekik mindent. Nekünk régen minden dolgot magunknak kellett megoldanunk.”
Laurent egy szerencsétlen bokasérülést szenvedett Franciaország második mérkőzésén, amikor 1-0-s vereséget szenvedtek Argentínától. Akkoriban nem volt engedélyezett a csere, így senkit sem küldhettek helyette a pályára. Összeszorított fogakkal játszotta végig a találkozót a balszélen. A sérülés miatt a harmadik és egyben utolsó mérkőzésen már nem tudott játszani Chile ellen, amelyen szintén 1-0-ra kaptak ki.
A világbajnokság után Laurent felépült és hétköznapi munkája mellett az FC Sochaux, a CA Paris, a Strasbourg, a Stade Rennais és az FC Mulhouse csapatainál játszott. A francia bajnokságban összesen 100 mérkőzésen lépett pályára és 31 gólt szerzett. A 162 centiméter magas szélső a válogatottban 10 alkalommal szerepelt és összesen két gólt szerzett. Második góljára érzelmesen gondolt vissza, amely egyben az utolsó is volt a nemzeti csapatban.
„Mi még amatőrök voltunk, míg az angolok már profik” – emlékezett vissza az 1931. május 14-én, barátságos meccsen lőtt gólra.
Két labdával játszották az első vb-döntőt
Az első futball-világbajnokságot Uruguay rendezte 1930-ban, az ország abban az évben ünnepelte függetlenségének 100. évfordulóját. Európából több csapat hajóval utazott Dél-Amerikába, az út közel két hétig tartott. A döntőt Montevideóban, a Centenario Stadionban rendezték mintegy 90 ezer néző előtt. Az argentinok és az uruguayiak nem tudtak megegyezni, melyik ország labdáját használják: az első félidőben az argentin labdával játszottak, a másodikban az uruguayival. A szünetben Argentína még 2–1-re vezetett, végül Uruguay a második félidőben fordított és 4–2-re nyert.
