Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huAz 1970-es mexikói világbajnokság sok szempontból emlékezetes marad. A mostani cikkünkben azonban nem egy játékos vagy egy csapat lesz a főszereplő, hanem a körítés, azaz a közvetítés, a labda vagy éppen a bírók eszköztára. A foci-vb 2026-os nyitómeccséig az Origo felidézi a futballtornák történetének legemlékezetesebb pillanatait. 22 világbajnokság, 22 történet – sorozatunk kilencedik részében jöjjön a futball-vb-k forradalma Amerikából.
A foci-vb 2026-os rajtjáig 22 különleges világbajnoki történetet idézünk fel. Az első nyolc részben olvashattak már a legelső gólról a tornák történetében, de volt szó már a sorozatban egy tragikus sorsú zseniről, akit a Gestapo öletett meg és persze nem mehettünk el szó, illetve betű nélkül az Aranycsapat tragédiája mellett sem. Most azonban egy különleges utazást teszünk az 1970-es, mexikói világbajnokság kapcsán, ugyanis ez az esemény sorsfordító lett a vb-k történetében. Mellesleg 2026-ban, a Mexikói Városi Stadionban ismét meccset rendeznek, 1970 és 1986 után újra fogadhatja a létesítmény a világ legjobb játékosait.
Fotó: RICH FURY / GETTY IMAGES NORTH AMERICA
22 vb, 22 felejthetetlen történet a foci-vb 2026-os nyitómeccséig
Az 1970-es mexikói labdarúgó-világbajnokság nem egyszerűen egy torna volt a sok közül. Inkább egy korszakhatár: itt született meg a modern futball számos olyan eleme, amelyet ma már teljesen természetesnek veszünk. A színes televíziós közvetítések, a sárga és piros lapok, a cserék bevezetése vagy éppen az Adidas legendás Telstar-labdája mind Mexikóban debütáltak. A torna egyben Pelé koronázása is lett: Brazília harmadik világbajnoki címét szerezte meg, a játék pedig új dimenzióba lépett annak ellenére is, hogy a tengerszint feletti magasság és a pokoli hőség egyáltalán nem könnyítették meg a futballisták életét, sőt.
A műholdak kereskedelmi hasznosításával új korszak köszöntött be a sportot szeretők világában. Ma már teljesen magától értetődik az, hogy színesben, 4K-ban nézzük a focimeccseket, de ez korántsem volt mindig így. Konkrétan az 1970-es világbajnokság volt az első, amelyet színesben közvetítettek – annak ellenére, hogy a legtöbb néző akkor még nem férhetett hozzá a technológiához.
Az Adidas ikonikus Telstar labdája, amely később az általánosan elfogadott futball labda-arculattá vált, szintén ezen a világbajnokságon debütált. Akkoriban mindössze 20 labdát állítottak elő a tornára, ami azt jelentette, hogy néhány mérkőzést az anakronisztikus barna bőrlabdával játszottak, amelyet a korábbi világbajnokságokon használtak. Ironikus módon, ahogy a torna belépett a színes tévék korába, a Telstart úgy tervezték, hogy optimális láthatóságot biztosítson a fekete-fehér díszleteken.
A TV-s közvetítés és a labda mellett a pályán szereplő játékosok kapcsán az az újítás született, hogy lehetett cserélni. A Szovjetunió játékosa, Anatolij Puzacs az első világbajnoki csereként vonult be a történelembe, aki Viktor Szerebrjanyikov helyére lépett a Mexikó elleni torna nyitómérkőzés 46. percében. Persze az első cserékkel jöttek az első kevésbé szerencsés húzások is, például a Nyugat-Németország elleni negyeddöntő második félidejében 2-1-es vezetésnél Alf Ramsey, az angol válogatott menedzsere Colin Bellt hívta be Bobby Charlton helyére – csakhogy a németek hat perccel később egyenlítettek. Aztán pedig Gerd Müller a hosszabbításban szerezte meg a győztes gólt. Ramsey taktikai döntését, amelyet feltehetően azért hozott, hogy pihentesse Charltont egy esetleges elődöntős mérkőzésre, széles körben okolják az angolok vereségéért. Ramsey, aki nem ismeri el a hibáit, azt mondta, hogy ha újra kellene kezdenie a mérkőzést, semmin sem változtatna.
Fotó: DANIEL CARDENAS / ANADOLU
1970 előtt a nemzetközi mérkőzéseken a bíróknak gyakran gondot okozott a játékosok kiállítása a nyelvi akadályok miatt. Így az 1962-es hírhedt „santiagói csatában” a világbajnokság házigazdája, Chile és Olaszország, majd az 1966-os házigazda Anglia és Argentína között zajló ellenségeskedések idején egyértelművé vált, hogy szükség van egy jobb módszerre a fegyelmezési szabályok átadására. A híres angol játékvezető, Ken Aston, második világháborús veterán és egykori tanár, egyszerű céllal találta ki a büntetőlapok ötletét: Biztosítani kell, hogy kommunikálni tudjon azokkal a játékosokkal, akik nem ugyanazt a nyelvet beszélik, mint ő. Ugyanazt az elvet alkalmazta, mint a közlekedési lámpáknál, hogy a büntetés súlyosságát jelezze a vétkes félnek:
- sárga a figyelmeztetést,
- piros a megállítást jelenti (focipályán kiállítást).
A FIFA némi habozással ugyan, de tesztelte az új rendszert az 1970-es világbajnokságon. Az új rendszer kapcsán egyáltalán nem tartott sokáig, amíg hatályba lépett, és érdekes módon lelkes kritikákat kapott. A házigazda Mexikó és a Szovjetunió közötti nyitómérkőzésen öt játékos kapott sárga lapot, közülük pedig Jevgenyij Lovcsev kapta a történelmi első sárga lapos figyelmeztetést.
