Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huBrazília már világbajnoknak hitte magát, Uruguay viszont nem kért a statisztaszerepből, és minden idők egyik legnagyobb futballdrámáját rendezte meg Rio de Janeiróban. A labdarúgó-világbajnokság 1950-es fináléjának beillő meccse 75 év után is olyan seb a brazil futball lelkén, amelyet azóta sem sikerült teljesen begyógyítani. A foci-vb 2026-os nyitómeccséig az Origo felidézi a futballtornák történetének legemlékezetesebb pillanatait. 22 világbajnokság, 22 történet – sorozatunk negyedik részében az 1950-es, negyedik vb legendás sztoriját mutatjuk be.
A foci-vb 2026-os rajtjáig 22 különleges világbajnoki történetet idézünk fel. Az első részben az 1930-as vb történelmi, első góljának legendás sztorijáról emlékeztünk meg, a második részben pedig bemutattuk a zseniális Luis Montit, aki két nemzet színeiben két világbajnoki döntőben is szerepelt. A harmadik felvonás főszereplője egy osztrák zseni volt, akivel a Gestapo végezhetett.
Fotó: FREDERIC J. BROWN / AFP
22 vb, 22 felejthetetlen történet a foci-vb 2026-os nyitómeccséig
1950. július 16-án minden készen állt a brazil ünnepre: a Maracana zsúfolásig megtelt, a sajtó már előre bajnokként kezelte a hazai válogatottat, a közönség pedig nem azt latolgatta, nyer-e Brazília, hanem azt, hány góllal söpri el Uruguayt. A labdarúgó-világbajnokság történetének egyik legkülönösebb végjátéka volt ez, hiszen nem hagyományos döntőt játszottak, hanem zárócsoport döntött az aranyéremről, és Brazíliának már egy döntetlen is elég lett volna.
Fotó: STAFF / AFP
A labdarúgó-világbajnokság legnagyobb brazil sokkja
A hangulat ennek megfelelően nem is meccsnapra, hanem koronázásra emlékeztetett. A brazil lapok egy része már a találkozó előtt úgy írt a csapatról, mintha a trófea a vitrinben lenne, az utcákon pedig győzelmi mámor uralkodott. Uruguay eközben csendben készült arra, hogy elrontsa a világ legnagyobb futballbuliját.
A történet egyik legismertebb epizódja szerint az uruguayi kapitányt, Juan Lópezt felpaprikázta a brazilok elbizakodottsága. A hazai sajtó diadalittas hangvétele tökéletes motivációs eszköz lett: az uruguayi öltözőben mindenki pontosan érezhette, hogy Brazília nem ellenfélként, hanem legyőzött csapatként tekint rájuk.
Egy gól még belefért, kettő már összetörte Brazíliát
A pályán sokáig úgy tűnt, a forgatókönyv tényleg a braziloknak kedvez. Friaça góljával Brazília megszerezte a vezetést, a Maracana pedig robbant. A hazai szurkolók számára ekkor már szinte kézzelfogható volt az első világbajnoki cím.
Fotó: PANTA ASTIAZARAN / AFP
Uruguay azonban nem esett szét. Juan Alberto Schiaffino egyenlített, majd Alcides Ghiggia a 79. percben bevitte azt a találatot, amely örökre átírta a futballtörténelmet. A stadion, amely addig ünnepi karneválként zúgott, hirtelen elnémult. A brazilok nemcsak egy meccset veszítettek el, hanem egy előre megírt nemzeti diadalt is.
Ghiggia örök mondata mindent elmondott
A győztes gól szerzője, Alcides Ghiggia később legendás mondattal foglalta össze, mit tett azon a napon. Úgy fogalmazott, a Maracanát csak három ember tudta elnémítani: a pápa, Frank Sinatra és ő.
A brazil szurkolók nem akarták elhinni, amit látnak. A lefújás után pedig többen öngyilkosok lettek a hatalmas országban.
A Maracanazo azóta sem egyszerű vereség Brazíliában. Több annál: sporttörténelmi trauma, nemzeti emlék, futballmítosz. Brazília később ötször is világbajnok lett, de az 1950-es bukás árnyéka a mai napig ott húzódik a sárga mez mögött. Ez volt az a nap, amikor egy ünnepre készülő ország megtanulta, hogy a futballban a lefújásig semmi sincs megnyerve.
A brazilok 1930-ban még kékgalléros fehér mezben játszottak, amelyet az 1950-es vébé után cseréltek le, amikor hazai pályán bukták el az utolsó meccset Uruguay ellen, a babona pedig bejött. A zöld gallérral ellátott sárga mez az 1954-es vébén jelent meg, és azóta mindenki ezzel azonosítja a brazilokat, a váltás pedig bejött, hiszen Brazília az egyetlen ötszörös világbajnok a futballtörténelemben.
