Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huA foci-vb 2026-os rajtjáig 22 különleges világbajnoki történetet idézünk fel. Az első részben az 1930-as vb történelmi, első góljának legendás sztorijáról emlékeztünk meg, a második részben pedig bemutattuk a zseniális Luis Montit, aki két nemzet színeiben két világbajnoki döntőben is szerepelt.

Fotó: FREDERIC J. BROWN / AFP
22 vb, 22 felejthetetlen történet a foci-vb 2026-os nyitómeccséig
Már napok óta nem tapasztaltak mozgást a szomszédok, ezért 1939 januárjában a bécsi rendőrök betörtek egy belvárosi lakásba, és valami egészen hátborzongató látvány fogadta őket. A foci-vb csillaga lehetett volna Ausztria legnagyobb futballsztárja, Matthias Sindelar, aki mozdulatlanul feküdt a földön barátnője, Camilla Castagnola mellett. A „Papírembernek” becézett zseni ekkor már halott volt, mindössze 35 évesen hunyt el. A legjobb hasonlat talán az, hogy a kor Messijeként tekintettek az osztrák támadóra, aki bolondot csinált ellenfeleiből. Pályafutása csúcsán az osztrák válogatott verhetetlen volt, esélyesként vágott neki az 1934-es világbajnokságnak, végül mondhatni ellehetetlenítették. A következő, 1938-as tornán Ausztria már nem is indulhatott, miután Németország az Anschluss-szal bekebelezte az országot.

Fotó: VOTAVA / IMAGNO
A foci-vb kávéházi zsenije, aki feltalálta a modernkori foci alapjait
Az osztrák válogatott a harmincas évek elején ellenállhatatlan volt. Ők jelentették a foci jövőjét. Európa nagy része még a brutalitáson alapuló erőfoci híve volt, de Hugo Meisl szövetségi kapitány forradalmasította csapata játékát. Gyors, rövidpasszos, technikás futballt kezdtek játszani, amely gyorsan olyan sikeressé vált, hogy az ellenfelek csak nyomozták a labdát. Ez az a stílus volt, amit ma a spanyolok tiki-takájaként vagy Pep Guardiola rendszerének alapjaként ismerünk.
A csapat agya és mozgatórugója a morvaországi - részben magyar kötődésű munkáscsaládból származó - Matthias Sindelar volt. A nem túl magas, 175 centis, vézna, törékeny testalkata miatt kapta a „Papírember” becenevet, de a pályán érinthetetlen volt.
Sindelar nem klasszikus centerként játszott támadót. Rendszeresen visszalépett a középpályára, szervezte a játékot és őrületbe kergette a védőket szélvészgyors cseleivel. Tulajdonképpen ő volt a futballtörténelem első hamis kilencese, évtizedekkel megelőzve a 8-szoros Aranylabdás Lionel Messit, vagy hamarabb, mint a magyar Aranycsapat legendája, Hidegkuti Nándor.
Bécs konkrétan megőrült érte. Sindelar elegáns öltönyökben járt, imádta a nyüzsgő bécsi kávéházakat és rendszeresen szerepelt reklámokban is. Ő volt a kor első igazi celebfocistája, a szabadság megtestesítője és a kreativitás szimbóluma.
Mussolini ellopta a vb-aranyat?
A Wunderteam verhetetlen volt 1931 és 1933 között. Úgy gázoltak át az akkori legnagyobbakon, Németországon és Magyarországon, valamint a világelsőnek hitt Skócián, mintha azok pályán sem lettek volna. Toronymagas esélyesei voltak az 1934-es világbajnokságnak, de az olaszországi rendezés, valamint a politika közbeszólt. Az osztrákok szépen meneteltek, az elődöntőben viszont a házigazda olaszokkal csaptak össze: a mérkőzés a futballtörténelem egyik legsötétebb meccseként szerepel a könyvekben.
Benito Mussolini, a fasiszta olasz diktátor jelenlétében, aki ott ült a lelátón, a mérkőzés játékvezetője nyíltan támogatta Olaszország válogatottját. A hazaiak a szó szoros értelmében rommá verték, rugdosták az osztrákokat, akik a finom, sokpasszos játékot helyezték előtérbe.
A bíró olyannyira ellenük volt, hogy egy gólhelyzethez vezető passzt még direkt el is fejelt a másik irányba, és sok durva szabálytalanság felett hunyt szemet. Olaszország végül 1-0-ra nyert, ezzel pedig bejutott a torna döntőjébe, amelyet végül Csehszlovákia ellen tudott megnyerni.
Az osztrák Wunderteam annak ellenére bukott el, hogy a fennmaradó források szerint a legszebb és legjobb focit játszotta a vb-n. Az aranygeneráció legnagyobb esélyét a vb-győzelemre a politika vette el.
Halálos örömtáncot lejtett a náci elit előtt; megtagadta a horogkeresztes mezt
Adolf Hitler és a náci Németország az Anschluss-szal, 1938-ban bekebelezte Ausztriát. Az ország konkrétan megszűnt létezni, az egykori csodacsapatot feloszlatták, és egyben parancsba adták, hogy a legjobb osztrák játékosoknak a náci birodalom színeiben kell játszaniuk a közelgő világbajnokságon. Az életet élvező, hazájára büszke Sindelar ezt viszont tiszta szívéből gyűlölte és elutasította.
A hatalom úgy gondolta, megrendez egy amolyan búcsúmeccset a két ország között, 1938 áprilisában, Bécsben. A politikai ukáz egyértelműen kimondta, barátságos döntetlennel kell zárulnia az összecsapásnak. Ausztria az első félidőben látványosan hagyta ki az ordító helyzeteket, de a hajrában Sindelar megunta a komédiát - belőtte a vezető gólt.
A legenda szerint „Papírember” úgy ünnepelte gólját, hogy odament a náci pártvezetőktől és tiszteletbeli vendégektől roskadásig megtelt díszpáholy elé, és gúnyos örömtáncot lejtett a szemük előtt.
Sokan még a mai napig is úgy gondolják, hogy ezzel a tettel Sindelar aláírta halálos ítéletét. A meccs után sérülésekre és korára hivatkozva megtagadta, hogy magára öltse a horogkeresztes mezt. Visszavonult és megvásárolt egy kávéházat egy zsidó tulajdonostól, akit a nácik elüldöztek Bécsből. Sindelar ráadásul a piaci árat fizette ki az üzletért, ami újabb nagy fricska volt a rendszernek.
A Gestapo vagy a rossz kémény?
Egy teljes év sem telt el a búcsúmeccs, és a náci vezetők előtt lejtett gúnyos tánc óta, 1939. január 23-án éjszaka tragédia történt. A bécsi ház lakói, a szomszédok egy hibás kéményről beszéltek, azonban a mai napig tartja magát a pletyka: a Gestapo mérgezte meg a náciknak nemet mondó ikont. Mások szerint a zsidó származású barátnője miatti zaklatásokat unhatta meg, és a szerelmespár az öngyilkosságba menekült azon a januári éjszakán.

Fotó: VOTAVA / IMAGNO
Az osztrák válogatott Wunderteamje soha nem emelhette magasba a világbajnoki trófeát, Matthias Sindelar mítosza örökké él. Zseniális futballista volt, egy olyan hős, aki a szembe mert szállni a pályán a huszadik század legvéresebb diktatúrájával. Megmutatta a világnak, hogy a tehetséget és a méltóságot nem lehet tankokkal leigázni.
Az osztrákokkal felturbózott német csapat már az első körben kiesett: a svájciak elleni 1-1-es meccs után jöhetett az újrajátszás, amit már 4-2-re megnyert Svájc. A következő körben a magyarok kiejtették Svájcot és később döntőbe is jutottak. Az olasz magyar finálét végül Olaszország nyerte Párizsban 4-2-re, a mieink góljait Titkos Pál és Sárosi György szerezték.