Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huElhunyt Franco Baresi, az AC Milan és az olasz labdarúgás legendája. Az 1982-ben világbajnok hátvéd teljes profi pályafutását az AC Milannál töltötte, amelynek ikonikus csapatkapitányává vált, és minden idők egyik legjobb védőjeként vonult be a futballtörténelembe. Az Origo Sportnak két korábbi magyar válogatott labdarúgó, Vincze István és Kovács Kálmán idézte fel a Franco Baresivel kapcsolatos emlékeit.
A 66 esztendősen elhunyt Franco Baresi neve hosszú évtizedeken át egyet jelentett a Milannal. A legendás olasz hátvéd húsz idényen keresztül szolgálta a piros-feketéket, háromszor nyerte meg a Bajnokcsapatok Európa-kupáját, hatszor az olasz bajnokságot, az 1982-es világbajnokságon pedig tagja volt az aranyérmes olasz válogatottnak. Eleganciája, játékintelligenciája és klubhűsége miatt a mai napig a futballtörténelem egyik legnagyobb védőjeként tartják számon.
Fotó: Patrick Hertzog/AFP
Franco Baresire emlékeztek
A korábbi 44-szeres válogatott Vincze István klub- és válogatott szinten is szembekerült Baresivel: az olasz élvonalban a Lecce játékosaként testközelből láthatta az Arrigo Sacchi irányította, világsztárokkal teletűzdelt Milant, de a magyar válogatott mezében is pályára lépett az olaszok ellen. Szerinte hiába futballozott óriási klasszisokkal egy csapatban, a Milan igazi vezére Franco Baresi volt.
Játszottam ellene, és bár abban a Milanban tényleg meghatározó egyéniségek futballoztak – ott volt Van Basten, Gullit vagy Rijkaard is –, de a vezér egyértelműen Baresi volt. Ő volt a csapat igazi irányítója hátulról, kapitányként rendkívül sokat tett azért, hogy akár a Milan, akár az olasz válogatott ennyire sikeres legyen.
– mondta Vincze az Origo Sportnak.
A Tatabánya, a Honvéd és a BVSC korábbi kiválósága szerint Baresi kisugárzása a pályán is azonnal érezhető volt, ugyanakkor teljesen más típusú védőnek számított, mint a korszak legtöbb klasszisa.
Ennek a korszaknak ő volt az egyik legintelligensebb védője. Nem a durvaság jellemezte, hanem a játékintelligencia. Talán Franz Beckenbauerhez lehetne a legjobban hasonlítani. Ahogyan futballozott, abból sugárzott a magabiztosság, soha nem a keménységével akart kitűnni.
A kétszeres magyar bajnok szerint Baresi legnagyobb erőssége az volt, hogy kiválóan olvasta a játékot, ezért fizikailag sem kellett kiemelkedő adottságokkal rendelkeznie ahhoz, hogy a világ egyik legjobb hátvédjévé váljon.
„Nem volt kimagaslóan magas játékos, de nagyon jól indult meg, kiváló volt a kezdősebessége, remekül lépett ki a labdával, nagyszerű ütemérzékkel szerelt és nagyon jól zárta a területeket. Rendkívül kellemetlen ellenfél volt, nagyon nehéz volt átjátszani” - fogalmazott Vincze István.
Korszakának kiemelkedő egyénisége
Baresi pályafutásának másik különlegessége az volt, hogy teljes profi karrierjét egyetlen klubnál töltötte. Az 59 esztendős egykori csatár szerint ez legalább akkora teljesítmény, mint a pályán elért sikerei.
„Ő ennek a korszaknak a szimbóluma volt. Manapság már szinte elképzelhetetlen, hogy valaki a teljes pályafutását ugyanannál a klubnál töltse. Ez is mutatja, milyen különleges személyiség volt. Az pedig mindig érdekes történet marad, hogy miközben ő a Milan legendája lett, a testvére, Giuseppe Baresi az Internél futballozott” – zárta szavait Vincze István.
Kovács Kálmán szintén testközelből ismerhette meg Baresit: az 1990. október 17-én, a Népstadionban rendezett 1–1-es Európa-bajnoki selejtezőn találkozott az olasz klasszissal, és máig élénken emlékszik egy vitatott jelenetre, amikor szerinte a Milan legendás hátvédje szabálytalankodott vele a tizenhatoson belül.
„Volt egy tizenegyesgyanús szituáció, ami szerintem tizenegyes volt. Lent maradtam a földön, ő pedig pontosan tudta, hogy ilyenkor a játékvezető felé is szerepelni kell, megrótt a földön fekve, pedig tisztában volt vele, hogy nem a labdát találta el, hanem engem. Persze ezek hozzátartoznak az egyéniségekhez, ő pedig egy óriási egyéniség volt. Ettől függetlenül nagyon intelligens futballista volt, és messze állt tőle a durva játék.”
Az 56 válogatottságig jutó támadó szerint pályafutása során természetesnek tűnt, hogy ilyen klasszisok ellen futballozhat, igazán csak évekkel később értékelte fel ezeket az élményeket.
Utólag jön rá az ember, milyen nagy játékosok ellen futballozott. Akkoriban ezt természetesnek vettük, hiszen benne voltunk a mindennapokban. Jó lenne, ha már akkor is úgy tudnánk megélni ezeket a pillanatokat, amikor megtörténnek, de valamiért sokszor csak évekkel később kerül minden a helyére. Akkor még nem vagyunk rá elég érettek, hogy igazán átérezzük, milyen élményt kaptunk.
A legnagyobbak is hibázhatnak
Szóba került az 1994-es világbajnoki finálé is: az olasz legenda akkor sérülésből visszatérve vállalta a játékot, majd a tizenegyespárbajban hibázott a Brazíliával szemben elbukott összecsapáson.
„Nekem mindig a világbajnoki döntő jut róla eszembe. Óriási meglepetés volt látni, hogy még egy ilyen játékos is hibázhat. Ugyanakkor szerintem éppen ettől lesz valaki igazán nagy futballista és nagy egyéniség, hogy egy kihagyott tizenegyes után is odaáll a következőhöz, és újra felvállalja a felelősséget” – mondta a Franciaországban, Belgiumban, Cipruson és Svájcban is légióskodó egykori futballista.
A klubhűségéről is elismerően beszélt, amely szerinte napjainkra szinte teljesen eltűnt a futballból.
„Régen sokkal természetesebb volt, hogy valaki hosszú éveken keresztül ugyanabban a csapatban játszott. Ezért kívülről tudtuk sok klub összeállítását is. Ma már sokkal inkább vándorolnak a játékosok, ami a piac velejárója, de azért jó lenne, ha valamennyit vissza lehetne hozni abból a régi világból.”
Magyarországon is példakép volt
A beszélgetés lezárásaként a Honvéddal ötszörös bajnok kiválóság megosztott egy történet, amely jól mutatja, milyen tisztelet övezte Franco Baresit Magyarországon is.
Azért is érdekes nekem Baresi neve, mert Kistarcsán élek, és van itt egy korábbi futballista, akinek Franco Baresi volt a kedvenc játékosa. Azóta is mindenki csak Baresinek hívja. Mindig megkérdezi tőlem, mit mondott nekem azon a bizonyos jelenetnél a pályán. Erre a mai napig nem tudok válaszolni, mert nem beszélek olaszul. De mindig jóleső érzéssel gondolok erre. Szerintem nagyon sokat elmond róla, hogy Magyarországon is volt olyan futballista, aki róla kapta a becenevét. Ennél nagyobb tiszteletet kevés játékos kaphat
– tette hozzá a 60 éves Kovács Kálmán.
