Itt állíthatja be, hogy a Google keresőben elsők között legyen az Origo.huBudapesttől 7 órát kell autózni, hogy megérkezzünk Ausztria és Európa legnagyobb természetes korcsolyapályájához, a Weissensee-hez. Itt azonban nemcsak korcsolyázni, hanem curlingezni, jégkorongozni, sőt, lékbúvárkodni is lehet. Elmentünk, megnéztük és maradandó élményekkel tértünk haza.
Néha a véletlenek segítik hozzá az utazót, hogy olyan helyekre jusson el, ahol még soha nem járt. A korcsolyázás szerelmeseit pedig tényleg kézen fogja valami felsőbbrendű lény, ha meglátja a teljesen befagyott karintiai tavat, a Weissensee-t (magyarul Fehér-tavat jelent a név.) A 20 centi vastag jégen kialakított pálya, a harapnivalóan friss levegő, a tavat körbeölelő hegyek olyan élményfaktort jelentenek, amelyet idehaza nem lehet megszerezni.
Fotó: Lantos Gábor
Balatonfüred nem a Weissensee
Ez a történet is Magyarországon indult. Egészen pontosan Balatonfüreden, ahol a Tagore sétány mentén alakítottak ki jégpályát. A szándék nemes volt, csak éppen azzal nem számoltak, hogy minden egyes hétvégén tömegek lepik el a pályát. Persze, lehetett volna arra is figyelni, hogy egyszerre csak bizonyos számú ember mehessen be, de az üzleti érdekek talán magasabbak voltak. Amikor január első hétvégéjén ott jártunk, sok mindent lehetett csinálni, csak nyugodtan korcsolyázni nem.
Más kérdés, hogy ez nemcsak azért volt nehéz, mert sokan, vagyis a kelleténél többen voltak a jégen, hanem azért is, mert a bejutottak egy része döbbenetes fegyelmezetlenséggel viselkedett, és magasról tett azokra, akik normálisan szerettek volna siklani.
Volt itt minden: magát gyorskorcsolyázónak képzelő, mindent és mindenkit letaroló ember, aztán a jég közepén műkorcsolya-elemeket bemutató asszonyság. A többiek meg egymás hegyén-hátán próbáltak előre jutni.
Kicsi volt a csalódottság, de éreztük, hogy ennél azért több kellene. Aztán eljöttek a munkanapok, mígnem az egyik ilyenen egy Instagram-poszt mutatta meg, hogy van Ausztriában egy olyan tó, amelyen tényleg zavartalanul lehet korcsolyázni. Karintia tartományban és a neve Weissensee.
Fotó: Lantos Gábor
Óvatosan az osztrák autópályán
Több sem kellett, a következő hét vége már az autóban talált bennünket. Az időjárás-előrejelzés is tökéletes időt mondott, a napközbeni szikrázó napsütés és a mínusz 5 fokos hőmérséklet tényleg csábítóan hatott. Este pedig mínusz 10 fok alá zuhant a hőmérő higanyszála, amely már-már
az igazi tél érzetét okozta egy olyan párnak, amely legutóbb Finnországban látott telet.
Magyarországon ez már évek óta hiánycikk.
A magyar-osztrák határt Szombathely után léptük át (de Rábafüzesnél is lehet), innen fél óra alatt az A2-es autópályán voltunk, amely dél-délnyugat irányban halad az olasz határ felé. A következő két órában csak arra kellett figyelni, hogy a hol 100, hol 90, hol 80 km/órás sebességkorlátozásokat betartsuk. Ajánlom ezt mindenkinek, mert az osztrák hatóságok nagyon keményen büntetnek.
Különösen az IG-L jelzésekre érdemes nagyon odafigyelni, mert ezek nem a biztonság miatt kerülnek kiírásra, hanem a környezet megvédése a cél.
Ha valaki itt a gázra lép vagy a gázon felejti a lábát és elkapják, elképesztő büntetésre számíthat. Bizonyos esetekben mind a jogosítványt, mind az autót is bevonhatják vagy elkobozhatják.
Az A2-es sztrádán Villachig kell haladni, onnan viszont sima országút visz bennünket el a Weissensee-ig. Ezen a szakaszon minden faluban kihelyezett sebességmérővel találkozunk, szóval, itt is érdemes megfontolni azt, hogy siet-e az ember. Normális tempóban a Budapest-Weissensee távolság 7 óra alatt megtehető, éppen ezért az egy napos oda-vissza utazás plusz pár óra korcsolyázás nagyon fárasztó lehet. Egy éjszakát mindenképpen érdemes a környék valamelyik panziójában eltölteni. Ám arra számítani kell, hogy a szállások a tó mellett nagyon drágák, már-már pofátlanul azok.
Egy, a tóra néző erkélyes szobáért 180 eurót elkérni, az arcátlanság kategóriája.
Mivel azonban a szállodák és a panziók folyamatosan tele vannak, a tulajdonosok nem fognak árat csökkenteni. Ha a Weissensee-től 30-40 km-re szállunk meg, már sokkal normálisabb áron foglalhatunk szállást, de 70 euró alatt itt is bajosan kapunk szobát a szezonban.
Fotó: Lantos Gábor
Ó, a békebeli boldog telek
A Weissensee egyik felén 20 cm vastag jég fogadott bennünket, míg a tó másik fele egyáltalán nem volt befagyva. A jeget minden nap többször gondozzák. Egy 5 km hosszú, hatalmas oválist kell elképzelni, amelyen egy 10 méter széles jégsávot alakítottak ki. Itt aztán tényleg mindenki kedvére korizhat, s ami a lényeg, el is lehet férni. Érdekes volt látni, hogy az itteniek mennyivel fegyelmezettebben élvezték ezt a téli sportot, mint amit Balatonfüreden tapasztaltunk.
Itt is voltak gyorsan siklók, meg kutyával korizók, de láttunk babakocsis korcsolyázó családot, sőt, olyat is, hogy valaki egy kerekesszékbe kényszerült embert tolt maga előtt, miközben a jégen siklott.
Ó, békebeli boldog telek.
Fotó: ANP
A Weissensee-n a séta ingyenes, a korcsolyázás nem. Tehát azok, akik csak kísérőnek jöttek és a befagyott tavon akarnak sétálni, fizetés nélkül tehetik ezt meg, amúgy
a napi belépő 8 euró.
A tavon két belépési pont van, itt lehet az autókkal is parkolni. A parkolási díj egy nap nem lehet több 10 eurónál, de arra vigyázni kell, hogy amíg a korcsolyázójegyet ki lehet fizetni bankkártyával, addig a parkolást nem. Éppen ezért mindenki vigyen magával készpénzt, illetve a tó melletti két faluban, Gatschachban és Techendorfban természetesen találunk bankautomatákat.
Ez tényleg korcsolyaparadicsom
A korcsolyázókör egyik hosszanti oldalán hütte várja az éhezőket, ahol a legegyszerűbb ételek (gulyás, erőleves, rántott hús, almásrétes) és forró italok közül lehet választani. Külön érdekesség, hogy a tavon nem csak korcsolyázni lehet. A jégkészítő rolbák curlingpályát és jégkorongra alkalmas jégfelületet is kialakítottak. De ez még nem minden, mert a tó közepén vágott lékben jég alatti merülésre és lékhorgászatra is lehetőség van.
Fotó: Lantos Gábor
A Weissensee Európa legmagasabban fekvő természetes jégpályája, mert a tengerszint feletti magasság 930 méter. A szezon december elejétől március végéig tart.
Sajnos, a klímaváltozás ide is betette már a lábát.
Két nappal azelőtt, hogy megérkeztünk, le kellett zárni a tavat, mert a plusz 7 fokos időben óriási eső zúdult alá. Szerencsére aztán visszajött az igazi tél. Ezzel csak azt akarjuk mondani, hogy indulás előtt mindenképpen érdemes megnézni azt az oldalt, amelyen a jég vastagságáról és a pálya állapotáról adnak tájékoztatást.
Nyugodtan mondhatjuk, hogy ezen a tavon annak is élmény az ott töltött idő, aki nem akar vagy nem tud korcsolyázni. Aki viszont szereti ezt a sportot, annak a Weissensee tényleg maga a Paradicsom.
