Amit LeBron James művel az aktuális szezonban (is) az valami embertelen, ezt okvetlen le kell szögezni elöljáróban. 2024. december 30-án úgy töltötte be a 40-et, hogy addigra már megdöntötte Kareem Abdul Jabbar megdönthetetlennek hitt 38 387 pontos alapszakaszrekordját, és vágtatott tovább, hogy a Lakers-legenda 44 149 pontos összesített (alapszakasz és rájátszás együtt) rekordját is megdöntse, majd idén március 4-én átlépte az elképzelhetetlennek tartott ötvenezer pontos határt. Ekkor már a brazil legendát, Oscar Schmidtet megelőzve ő volt minden idők legtöbb pontot szerző kosárlabdázója, az út során pedig Michael Jordan több rekordját is megdöntötte, mint például a rájátszás során dobott legtöbb pont, legtöbb (672) 30 pont fölötti mérkőzés, de ő lett az első, aki 40 fölött egynél több tripla-duplát tudott összehozni, összesen a második, akinek sikerült egyáltalán tripla-duplázni 40 fölött. Négyszeres NBA-bajnok, valamennyi megnyert döntőben ő lett a finálé legjobbja (MVP), négyszer lett az alapszakasz legértékesebb játékosa és 21-szeres All-Star válogatott. Ember annál többet, mint LeBron James nem nagyon érhet el kosárlabdapályán, és mégis ott van még mindig, hogy akárhány rekordot dönt meg, még mindig Michael Jordan minden idők legjobb kosarasa. Vagy nem?
Fentiek alapján már megint ott vagyunk, ahol a part szakad. Ki a fene dönti el (nyilván mindenki magának), hogy ki a kosárlabdázás történetének legjobbja? Pelé volt jobb vagy Maradona? Netán Messi vagy éppen Cristiano Ronaldo? Mi dönthet a Djokovics–Federer-Nadal triumvirátus tagjai között? Választ adnak-e mindenre a számok, vagy azért számít más is? Össze lehet-e hasonlítani a világbajnokokkal tűzdelt Forma-1-es mezőnyben három vb-címet nyerő Ayrton Sennát az érdemi kihívó nélkül hét elsőséget begyűjtő Michael Schumacherrel (a kihívók hiánya persze nem a német zseni hibája volt).
LeBron ugyan MJ több rekordját is megdöntötte, és olyan csúcsokat ír át újra meg újra, amelyeket alighanem évtizedekig nem fognak veszélyeztetni.
Jordan viszont hat döntője mindegyikét megnyerte, kétszer nyert zsinórban három címet a Bullsszal, és minden alkalommal ő lett a döntő MVP-je.
Magához a játékhoz mindketten rengeteget tettek hozzá, de Jordan mindezt igazából egyetlen csapatban, a Chicago Bulls csapatában érte el igazából 13 szezon alatt (utolsó két washingtoni szezonja már csak a játékba beleszerelmesedett 39-40 éves ember levezetése volt, igaz olyan számokkal, amit bárki elfogadna karrierje csúcsának is), míg James három csapatban (a Cleveland Cavaliers színeiben kétszer is) játszott, mindig ott, ahol a legnagyobb esélyt látta a bajnoki címek megszerzésére.
Egészen biztosan nem mi és főleg nem ez a cikk fogja eldönteni a vitát, de azért hátha mi is hozzá tudunk tenni alapon megkérdeztük a korábbi kosárlabdázót, játékosügynököt és a Sport TV NBA-szakértőjét, Zsivera Gábort, hogy ő vajon ki mellett tenné le a garast?
Nem a régen minden jobb volt miatt, de az a korosztály, amelyik látta mindkét játékost játszani, illetve megértette azt az érát, amelyikben egyik vagy másik játszott, én nem tudok olyat elképzelni, aki nem Jordant látná minden idők legjobbjának. Szerintem ez azért jelzésértékű. Nálam egyébként biztosan nem LeBron James minden idők legjobb kosárlabdázója, de még csak a második sem, sőt lehet, hogy a harmadik sem
– tette le egyértelműen a garast Zsivera Gábor, aki szerint a G.O.A.T.-vitában nem csak egy James-Jordan párharcot lenne érdemes figyelembe venni (még, ha mi most ezt is tesszük), mert van még további három-négy játékos, akik között helye lehet LeBronnak is.
„Ezen a listán ott lehet természetesen Kobe Bryant is, de a még aktív játékos Nikola Jokics is szerintem, és persze Kareem Abdul-Jabbar is, aki a maga korában, beleszámítva az egyetemi korszakát is, egy egyedülállóan hosszú és magas színvonalú karriert tudott befutni, és meglátásom szerint az egyetlen lehet, aki valóban szóba jöhet Jordan kihívójaként ebben a vitában" – szélesítette ki egy kicsit a kört a szakértő.
„Itt azért érdemes külön értelmezni a teljese karrierekre vetített statisztikákat, és a mindenféle kumulatív (összesített) számolásokat, mert, ha így nézzük, akkor persze beszélhetünk Jamesről, mint a G.O.A.T.-ról.
Az ugyanis egészen biztos, hogy a játék történetében soha nem volt olyan játékos, akinek a peakje (csúcsidőszaka), akár fizikumban, akár atlétikai mutatókban és persze pontokban, ennyire kitolt, ennyire hosszú lett volna. Ez kétségtelen erőssége LeBronnak.
Az általunk fentebb említett egy csapat-több csapat kérdés is szóba került, amit Zsivera Gábor egészen más szemszögből közelített meg.
„Szerintem Jamesnek szintén érdeme, hogy több csapatot is el tudott vezetni a csúcsra, míg a vetélytársaik egy másik kategóriában voltak jók, azaz egy, esetleg két franchise-ban tudtak meghatározó játékosok lenni."
Van azonban olyan mutató, amiben Michael Jordan verhetetlen.
Ami viszont egyértelműen Jordan mellett szól, hogy ő a leginkább győztes típusú játékos. Hatból hat döntőt megnyert, mindannyiszor ő lett a döntők MVP-je is, aminél erősebb érv nem nagyon van. Ez tény.
Az a része, hogy ő kitartott egy nyolc éven át folyamatosan elbukó franchise mellett, hiszen 1984-es érkezése után végül csak 1991-ben tudott bajnoki címet nyerni a Bullsszal, na ez a része már lehet véleményes. Ez is lehet egyfajta dicsőség. Ahogy az is, hogy LeBron egy San Antonio Spurs ellen 4-0-ra elbukott döntő után elment Miamiba, de visszatért és bajnoki címre vezette a Clevelandet, ami szerintem pályafutása legnagyobb teljesítménye volt, egyrészt az őt körülvevő csapat minősége, másrészt pedig a Warriors elleni 1-3-ról történő fordítás miatt (ez egyedülálló bravúr a liga 78 éves történetében - a szerk.)."
Zsivera szerint a Jordan-James G.O.A.T.-vitában ez a legerősebb érv LeBron mellett. A szakértő meglátása szerint míg Jordan egy kosárlabdázó volt, aki egy amolyan egyszemélyes hadseregként elvégezte a rá bízott munkát ott, ahol neki azt kiadták, addig James már a modern sztárjátékos prototípusa, aki mindenre befolyással akar lenn, kezdve attól, hogy kivel akar játszani a pályán egészen odáig, hogy ki legyen az edzője.
„Jordan nem akarta soha igazából átalakítani, hogy kikkel és kinek az irányítása alatt játszik. Az első triplázás után majd' két évvel visszatérve, kisebb változtatásokkal, de ugyanazt a csapatot találta Chicagóban Phil Jackson irányítása alatt, míg James éppen ennek az ellenkezője volt, társakat választott maga mellé és edzőt a padra. De ez már tényleg annyira szubjektív szempont, hogy igazából nem is befolyásolhatja az eredeti kérdés eldöntését" - teszi hozzá.
Ami viszont befolyásolhatja, az az, hogy a két játékos közül melyik volt nagyobb hatással a kosárlabda játékra és magára az NBA egészére.
A játékra gyakorolt hatást nézve egyértelmű, hogy Jordan, míg a bizniszre, tehát a kosárlabdát övező dolgokra gyakorolt hatás tekintetében pedig ugyanilyen egyértelműen LeBron ért el többet.
Mégpedig abban az aspektusban, hogy miként lehet a sportágat többféle üzletté tenni a sportolók számára. Üzleti értelemben Jordan is úttörő volt, hiszen a játékot és az egész ligát ő tette olyan értékessé, megfoghatóvá, szerethetővé és tisztelhetővé, hogy manapság már egyáltalán lehessen arról beszélni, hogy mennyi pénzt lehet keresni NBA-játékosként. Nem beszélve persze a Nike-val és a Jordan-márkával elért sikereiről" - mondja Zsivera, aki egy másik személyes, a pályán kívüli nézőpontra is felhívja a figyelmet.
Ha a játékosok között kivívott tiszteletet nézzük, az vitán felül meg van LeBronnak is, Jordan respektjét viszont konszenzus, teljes körű egyetértés övezi, ami Jamesről azért nem mondható el.
Neki óriási hátránya, hogy volt előtte egy Michael Jordan, miközben emberileg, kommunikációban és bizonyos lépéseiben, erősen megkérdőjelezhető dolgai vannak. Itt azért érdemes megjegyezni, hogy két egészen más éráról beszélünk, hiszen James már a közösségi média korában kell, hogy kommunikáljon, miközben Jordan esetében ennek hiányában kevesebb volt a támadható és a támadási felület" - teszi még hozzá Zsivera Gábor.