"Zúzzon valamit a lelátóra" - visszahoznák az indulatokat a teniszbe

Több felmérés szerint csökken a tenisz népszerűsége, a sportágat kedvelő közönség öregedőben van. Egyes játékosok szerint szórakoztatóbb lenne, ha hagynák szurkolni a közönséget és dühöngeni a teniszezőket, elvégre fénykorában a játék "olyan volt, mint a Vadnyugat", Andy Roddick pedig megdicsérte a magát véresre verő Mihail Juzsnyijt.

Mintegy harminc százalékkal csökkent a tenisz nézettsége az elmúlt években - hangzott el az Eurosport tavaszi konferenciáján. Szabó Gábor, a csatorna teniszszakértője szerint ezeknél a felméréseknél rengeteg szempont van, ám ezek nem feltétlenül adnak pontos képet a népszerűségről. "Öt-tíz éve még bárki hozzáférhetett a sportághoz a public tévéken, míg ma ezres versenyt csak előfizetők láthatnak" - emelt ki egy példát az [origo]-nak.

Topor Csaba, a Digi TV kommentátora "a nézettség nem egyenlő a népszerűséggel" tételt fogalmazta meg kérdésünkre. "A visszaesésben óriási szerepet játszanak az online streamek, de az ATP is indított fizetős csatornát, ahol egy Grand Slam-tornán tizenhat meccs közül választhatok, és a nyelvet vagy a kommentátort is átállíthatom. Ezzel a tévé nem versenyezhet" - magyarázta.

A US Open férfi döntője például tavaly a tíz legkedveltebb sportág emblematikus eseménye közül nem került a legjobb húsz közé nézettségben, még a Kentucky Derby és az Augustában rendezett Masters golfverseny is több amerikait ültetett a képernyő elé a Nielsen piackutató cég felmérése szerint.

"A fő probléma, hogy öregszik a tenisz közönsége" - jelentette ki Szabó. Ebben pedig szerepet játszhat a sportág konzervatív viselkedési kódja, ami ellen számos játékos tiltakozott a közelmúltban.

Volt egyszer egy Vadnyugat

Andy Roddick szarkasztikusan beszélt a magatartási kódexről szeptember elsején, miután Cincinnatiben a lelátóra püfölt egy labdát, és összetörte az ütőjét a Philipp Kohlschreiber elleni meccsén. A 2003-as US Open-győztes ebben nem lát semmi rosszat: "Megvan az oka, hogy már a hétfő esti pankráció is több nézőt vonz a tenisznél. Tudomásom szerint a miénk az egyetlen sportág, ahol megbüntetnek, ha összetöröd a saját cuccodat. Ha tartanánk egy szavazást, az emberek valószínűleg azt ikszelnék be, hogy a teniszező legyen ideges, és zúzzon valamit a lelátóra. Nézzük csak meg: John McEnroe még mindig közkedvelt, pedig már 87 éves, mit mond ez nektek? Szereted vagy utálod, de nézed!"

Roddick, miután öregített 35 évet McEnroe-n (a játékos valójában 52 éves), megdicsérte Mihail Juzsnyijt, amiért Miamiban addig verte az ütőt a homlokához elkeseredésében, amíg vérezni nem kezdett a feje: "Ugye, milyen jó volt? Juzsnyij sosem volt ennyire népszerű, milliók nézték a YouTube-on, akárcsak Manny Pacquiaót, a bokszolót. Nézzék, én nem csinálnék belőle ügyet, ha a mérkőzésvezető elkezdené ütni a fejét. Talán még bátorítanám is. Úgy értem, mit lehet tenni, ha valaki csapkodja a saját fejét? Figyelmeztessük? Ezzel csak az ellenfélnek segít a bíró, inkább hagyni kellene, hogy a csapkodó veszítsen csak."

Juzsnyij magánszáma Roddicknak tetszett

Ez elsőre úgy hangzik, mintha Roddick csak felhúzta volna magát és ironizálgatna a USA Todaynek nyilatkozva, de több kollégája is hasonlóan gondolkodik. "Fénykorában, a hetvenes évek végén a tenisz olyan volt, mint a Vadnyugat" - jelentette ki Pam Shriver korábbi profi játékos.

Roddick azt mondja, nem öncélú pusztítást akar, úgy gondolja, hozzáadott értéket jelentene a sportágnak, ha lazábbak lennének a szerinte idejétmúlt szabályok. McEnroe mellett Jimmy Connorst és Ilie Nastasét is megemlítette, mondván: senkinek nem ártottak az érzelmeik szabadjára engedésével. Egy lelátóra ütött labda pedig szerinte csak ajándék egy szurkolónak.

Andrea Petkovic is Roddick pártján áll: "A legnagyobb hülyeség, amikor kiütöd a labdát a pályáról, és figyelmeztetnek érte. Miért is? Ez nem árt senkinek." Az idén három GS-tornán is negyeddöntőt játszó teniszezőnő szurkolóként érzelmeket akar látni: "Ízlés dolga, de én jobban szeretem az olyan játékosokat, mint Roddick, Rafael Nadal vagy Jo-Wilfried Tsonga, akik kimutatják az érzelmeiket, akkor is, ha feldúltak. Ez a sport lényege, átélni az érzelmeket, és megosztani a közönséggel, akkor is, ha ez negatív. Annyi mindent átélünk egy meccsen, frusztrációt, örömöt, bátorságot, mindent. Ha én meccset nézek, ezt szeretném viszontlátni."

Még a halvérű Federer is elejtett egy csendes mondatot: "Egy kicsivel több mozgástér nem volna rossz."

Szafin is élvonalbeli dühöngő volt

Fernando Verdasco abszurdnak tartja, hogy a szabályok tiltják az edzők és szurkolók bekiabálását: "Hihetetlen, hogy nem buzdíthatnak az edzőink vagy a szurkolóink, mert figyelmeztetést kapunk. Semmilyen más sportban nincs ilyesmi."

Robby Ginepri szintén túl szigorúnak érzi a szabályokat, a párosban 21 Grand Slamet nyert Shriver ugyanakkor azt is elismerte, nem a törés-zúzás a lényeg: "Nem vagyok biztos abban, hogy a tenisz fénykora kevésbé lett volna fényes, ha a néha dührohamot kapó karizmatikus játékosok helyett egyszerűen csak karizmatikus játékosokat látunk. Még mindig sok a mozgástér: van olyan bíró, amelyik figyelmeztet, más csak szigorúan néz, megint más oda sem hederít."

A hétszeres Grand Slam-győztes Mats Wilander úgy látja, szándékosan vették ki a személyiséget a teniszből, ami "nevetséges, épp ezért lazítani kell a szabályokon".

Nincs szabály a szenvedély ellen

Nem csak játékosok szólaltak meg az ügyben. Bill Babcock, a négy főtornát szervező Grand Slam Bizottság igazgatója megfelelőnek tartja a mostani viselkedési szabályokat, amelyeket még 1990-ben rögzítettek, abban az évben - jegyzi meg az igazgató -, amikor McEnroe-nál elszakadt a cérna az Australian Openen.

McEnroe-t kizárják a 90-es AO-ról

"Fejlődött a játékvezetés és a szabályok alkalmazása, ez pedig az általában helyes magatartással együtt azt eredményezi, hogy a szurkolóknak elég a lenyűgöző sportteljesítményre koncentrálniuk, és nem zavarják őket felesleges viták" - fogalmazott Babcock, hozzátéve: "Nincs szabály a szenvedély ellen, csak a trágárság és a sportszerűtlenség ellen."

Bud Collins tenisztörténész nem bánná, ha felülvizsgálnák a szabályokat: "Sosem tetszett, ha megbüntettek valakit, mert összetörte az ütőjét."

Magasabb háló, rövidebb meccsek

A magatartási kódex átírása mellett számos más ötlet is felmerült a sportág népszerűbbé tételére. Elsősorban a GS-tornákon három nyert szettig tartó férfimeccseket pörgetnék fel, ki magasabb hálóval, ki a játszmanyeréshez szükséges kevesebb gémmel, ki pedig a második szerva eltörlésével, illetve a hálót érő adogatás hibának minősítésével.

Szabó Gábor viszont azt mondja: "Ezer éve mennek ilyen ötletek, de az elmúlt három évtizedben csak a challenge jött be, a rövidítés és az, hogy az első gém után nem ülnek le a játékosok."

Sok szurkoló túlságosan hosszúnak találja a Grand Slamek három-négy órás férfimeccseit, azaz úgy tűnik, a rövidebb meccseket elősegítő szabályok megfogadásával szinte biztosan újabb rajongókat foghatna a sportág. Mások viszont Rafael Nadal US Open-döntő utáni nyilatkozatával értenek egyet: "Ezek a meccsek a legkeményebbek, mikor a végsőkig kifacsarod a tested, nem törődsz a határaiddal." Az ilyen heroikus meccseket értékelő szurkolókat viszont már nem kell megnyerni a tenisz számára.

Reménykeltő lehet, hogy az idei Nadal-Djokovic döntőt a CBS televízió felmérése szerint 18 százalékkal többen látták az Egyesült Államokban, mint a két játékos tavalyi döntőjét. Márpedig Djokovic és Nadal sem faarccal darálja végig a meccseit, meglehet, Petkovic jól ráérzett a közönség igényeire.