Színészválogatott és vívólecke

Magánéletében a családján kívül a sporttal is sokat foglalkozik.
Fotó: Arany-Média

- Laikusként úgy képzelem, egy színésznek mindenképpen szükséges valamit sportolnia. Úgy értem, ha nem is versenyszerűen, de legalábbis tartania kell a jó kondícióját. Hiszen e nélkül nehéz boldogulni a világot jelentő deszkákon.

- Fontos, hogy többféle sporttal is foglalkozzon egy színész, vagy esetleg jobb, ha csak egyfélére koncentrál?
- Azt hiszem, ez mindenféleképpen az egyéntől függ, nincs bevált recept. Jómagam például több dolgot is csináltam, de ma már nincs mindegyikre időm, legalábbis rendszeresen. Egyébként jobbára előnyben részesítem a labdajátékokat. Persze kizárólagosságról szó sincs.

- Mi volt az a több dolog, amivel eddig foglalkozott?
- Pécsi születésű vagyok, így ott is kezdtem sportolni. Igazolt futballista, majd kézilabdázó voltam a Pécsi MFC-ben. Utóbbiban irányítót játszottam, s az ifjúsági válogatottságig vittem. Később következett a cselgáncs, ami már régóta vonzott. Mivel - akár az előző kettőt - ezt is nagy kedvvel és szorgalommal műveltem teljes négy esztendőn keresztül, meg sem álltam a kék övig, amely csak eggyel van a barna előtt.

- Ezek szerint komoly volt az elhivatottság. Ez a főiskolai évek alatt is megmaradt?
- Sajnos nem. Akkorra már gyakorlatilag csak a foci maradt. 1993-tól járok rendszeresen a színészválogatott edzéseire, és elmondhatom, hogy oszlopos tagja vagyok a csapatnak. Hetente kétszer, a Fáy utcában tartunk edzéseket. De el is kel a gyakorlás, mert szerencsére rengeteg felkérést, meghívást kapunk. Számtalan jótékonysági meccsen, öregfiúk-mérkőzésen szerepelünk - méghozzá nemcsak kispályán, teremben, de nagypályán is.

- Ahhoz pedig kell erőnlét.
- Hogyne! Ráadásul gyakorlatilag minden hétvégén játszunk valahol, az ország legkülönbözőbb pontjain.

- Milyen sportok jöhetnek még szóba?
- Szeretem és alkalomadtán játszom is a teniszt, valamint nyáron, ha úgy adódik, strandröplabdázom.

- És a "hagyományos" sportok? A futás vagy az úszás?
- Ritkán és főleg röviden. Nem mintha nem bírnám, de túl hosszan unalmasnak találom. Viszont egyszer, egy szerep kedvéért valamelyest meg kellett tanulnom vívni. A három testőrben játszottam ekkor, s bizony nem lehetett holmi alibi-vagdalkozással kiszúrni a közönség szemét. Egy teljes hónapig, minden nap reggel kilenctől el kellett járnom vívóórákat venni.

Korábban:

• Nemcsák nemcsak a színpadon játszik
• Pachmann Péter, az igazi csapatjátékos