Társoldalunk:

Óceánverseny háborús veszélyben

Elrajtolt vasárnap délután négy órakor az egykori Whitebread, most már Volvo Ocean Race elnevezésű földkerülő vitorlásverseny. Az angliai Southamptonban nyolc hajó (a verseny történetében a legkevesebb) vágott neki a leghosszabb, 7350 mérföldes szakasznak, amelynek végállomása a dél-afrikai Fokváros.

A 10-20 millió dolláros hajók 28 év és 7 verseny tapasztalatával vágnak neki az eseménynek. A viadal rangidőse az Amer Sports One kapitánya, Grant Dalton, aki immáron ötödször vág neki a nagy kalandnak. A nyolc csapatban található egy csupa hölgyből álló is. A Lisa McDonald vezette Amer Sports Too már az indulás előtt megharcolt jogaiért, hiszen keresztülvitte tervét, amely szerint a csapatuk 12 helyett 13 főből áll. A többiek beleegyeztek ebbe, a versenybizottság pedig jóváhagyta kérelmüket. "Az extra kezek nagy segítséget jelentenek nekünk, hiszen nem vagyunk olyan erősek, mint a férfiak"- mondta a csapat egyik tagja, Emma Westmacott. "Elkel a pluszember a vitorlák felvonásakor, munkája felbecsülhetetlen lesz. Tömören összegezve: erősebbek és nehezebbek leszünk!"
 
A versenybizottság és a hajósok egyaránt egy dologtól rettegnek: az esetleges háborútól. Nem azért, mert ez esetben róluk senki sem vesz tudomást, hanem mert vízi járművük ki lesz téve mindenfajta veszélynek. Mindenesetre az könnyebbséget jelenthet, hogy a verseny történetében először minden hajót internet-hozzáféréssel láttak el, amely segít a tájékozódásban - az időjárást és a politikai helyzetet illetően egyaránt.


Whitbread-történelem

A Volvo Ocean Race - korábbi nevén Whitbread Round-the-World Race - története 1973-ban kezdődött, de szponzort a Golden Globe Race 1967-es sikertelensége miatt nehéz volt találni. A Golden Globe 8 indulójából ugyanis mindössze egy ért célba... Egyedül a Whitebread látott benne fantáziát, így 1973/74-ben elindulhatott a viadal, amelyet az angolok napjaink legnagyobb óceáni kalandjaként aposztrofálnak.

Az 1973/74-es versenyen 17 hajó indult, végül a Sayula II nyert. A viadalt azonban három haláleset is beárnyékolta. Négy évvel később 15 csapat vágott neki a távnak, a végső győzelmet a Flyer szerezte meg a Heath's Condor előtt. A viadal érdekessége, hogy utóbbi úgy lett második, hogy egyik tagja, Bill Abram miatt sok időt is vesztett. Abram ugyanis vízbe esett, és csupán úgy találták meg, hogy egy albatrosz (!) felfigyelt rá, és felette körözött...

Az 1981/82-es viadalt ismét a Flyer nyerte, noha végig kiélezett csatát folytatott az új-zélandi Ceramcóval. A legrosszabbul az olasz Vivanapoli járt, amely egy angolai hadihajó fogságába esve nyolc napot késett. Az angolaiak ugyanis "kiszúrták", hogy a legénység tagjai között vannak dél-afrikaiak, akiket kémeknek néztek...

Az 1985/86-os viadal szeptemberben startolt, egy hónappal később, mint az összes addigi viadal. A győzelmet a francia L'Esprit d'Equipe szerezte meg. Az 1989/90-es viadal sporttörténelmet írt, hiszen a Tracy Edwards vezette Maiden csupa hölgyből állt. És nemcsak elindult, egy szakaszt nyerni is tudott - a végső sikert azonban a Steinlager érte el, amely 128 nap alatt, elsőként ért haza. Négy évvel később a Yamaha, míg a Whitebread támogatását utoljára élvező 1997/98-as viadalon az EF Language győzött.

Startlista 2001
Amer Sports One (olasz)
Kapitány: Grant Dalton (új-zélandi), navigátor: Roger Nilson (svéd)

Amer Sports Too (olasz)
Kapitány: Lisa McDonald (amerikai), navigátor: Genevieve White (ausztrál)

Assa Abloy (svéd)
Kapitány: Roy Heiner (holland), navigátor: Mark Rudiger (amerikai)

djuice (norvég)
Kapitány: Knut Frostad (norvég), navigátorok: Jean-Yves Bernot (francia) és Wouter Verbraak (holland)

Illbruck (német)
Kapitány: John Kostecki (amerikai), navigátorok: Ian Moore (brit) és Juan Vila (spanyol)

News Corp (ausztrál)
Kapitány: Jez Fanstone (brit), navigátorok: Ross Field és Nick White (új-zélandiak)

SEB (svéd)
Kapitány: Gunnar Krantz (svéd), navigátor: Marcel van Triest (holland)

TYCO, (bermudai)
Kapitány: Kevin Shoebridge (új-zélandi), navigátor: Steve Hayles (brit)

Pincési László

Korábban: