Társoldalunk:

Akit már juniorként sem tudtak megelőzni

A most 23 éves Buruczky Szilárd  már junior korában is jobb időket ment az akkori felnőtt versenyzőknél. Ennek ellenére fiatal kora miatt a szabályok szerint nem lehetett hivatalosan is magyar bajnok. Mostanra azonban már ezt az akadályt is "leküzdötte", és az elit férfi felnőtt kategóriában versenyez.

Beszélgetésünk alatt lassan kirajzolódik a sportágában - a mountain bike cross-country szakágában - többszörös magyar bajnok sportoló múltja, jelene és tervei. Többek között azt is megtudhatjuk, hogy a kerékpár nemcsak a futároknak ad kenyeret ,és hogy a sport és a film nem is olyan távoli műfajok.

Fotó: Arany-Média
- Azt gondolná az ember, hogy egy extrém sportot űző srác az élet többi területén is extrém. Extrém ruhák, nagy bulik, télen snowboard, nyáron jet-ski...
- Ezt nem mondanám. A mountain bike-os szakágak közül a downhill vagy a páros-szlalom extrémebb, mint a cross-country. A snowboardot szívesen kipróbálnám, de félek egy esetleges sérüléstől, így most még óvatosabb vagyok. Egy ballépés, és egész évben nem tudok versenyezni. Éppen ezért a bulik is csak módjával jöhetnek. Ráadásul az edzésprogramban a szombat-vasárnap a csúcsterhelésé, így még hétvégén sem lehet sokáig mulatni.

- Ha már szóba került a sérülésveszély: az extrém sport és a veszély rokon fogalmak. A mountain bike-ra is igaz ez?
- Ha a szüleimet kérdezed, ők egyértelmű igennel válaszolnának. Valóban veszélyesnek mondható, volt már jó pár sérülésem. De szerintem a többi szakág sokkal veszélyesebb. A legkomolyabb baleset is akkor ért, mikor kicsit hűtlenkedtem, és kipróbáltam a downhillt. Az egyik edzésen kiment a vállam, és ez igencsak hátravetett a felkészülésben.

- Miért pont a mountainbike? Hogyan kezdődött?
- Minden Zalaegerszegről indult, hiszen ott születtem. 10 éves korom óta biciklizem, és a kerékpározásnak ez a válfaja tetszett meg a legjobban. Az egyesületben a többiek is erre tereltek. Ők biztattak, hogy induljak versenyeken, így történt, hogy 1994-ben már versenyzőként űztem tovább a hobbimat. A karatéval is próbálkoztam előtte egy ideig, de egy autóbaleset következtében úgy megsérültem, hogy után abba kellett hagynom. Visszagondolva úgy érzem, ennek így kellett lennie! Így találtam meg a sportot, amit nekem találtak ki.

- Az élsport teljes embert kíván. Munka vagy tanulás mellett nehéz lehet megterhelő edzéseken is teljesíteni. Hogyan osztod be az időd?
- A mountain bike a hobbim és a kenyérkeresetem. Egyesületem - a Magellán Team - és szponzoraim támogatásának köszönhetően minden időmet és energiámat ennek szentelhetem. Most a sport és a versenyzés a főszereplők az életemben. Furcsa lehet ez egy kívülállónak, de nekem ez a munkám. Kitölti az egész napomat. Heti egy pihenőnapot tartok, a többi hat napon minimum 5-6 órát edzek. A klubom segítségével fel tudtam költözni Pestre, ahol sokkal jobbak a körülmények. Megfelelőbbek a terepek, magasabbak, sziklásak a környező hegyek.

- Télen mi váltja fel a terepen való edzéseket?
- A tél az alapozás időszaka. Ilyenkor az edzés kiegészül futással, úszással, kondiedzéssel. A kerékpárnál pedig a kilométergyűjtésé a főszerep. A terepezés valóban háttérbe szorul, inkább az országúton tekerek sokat. Egyébként ez az enyhe idő nagy szerencse egy magamfajta sportoló számára. Hóban, sárban, fagyban az országúton sem megy könnyen a kerékpár. Az edzésprogramomat Lőrinc Olivér írja, aki már két éve az edzőm, és szerintem a legjobb szakember Magyarországon.

- Itthon remek eredményekkel büszkélkedhetsz. Többszörös magyar bajnoki cím, már junior korodban magad mögött hagytad a felnőtt mezőnyt is. A nemzetközi versenyeken is vannak sikereid?
- Sajnos Magyarországhoz képest Franciaországban, Olaszországban sokkal népszerűbb ez a sportág, talán már csak Romániát előzzük meg a népszerűségi listán. Éppen ezért nem is nagyon büszkélkedhetünk nagy nemzetközi eredményekkel. Engem ráadásul a szerencse sem fogadott kegyeibe: tavaly az EB-n defektet kaptam kétszer is, így nem is tudtam befejezni a versenyt. 1998-ban Kanadában, még a 23 év alatti korcsoportban 38. helyezést értem el. Ez nemzetközi szinten jónak számít, főleg úgy, hogy elég hátulról rajtoltam, 97-100. helyről.

- További célok, tervek?
- Mivel a cross-country szakág már olimpiai sportág, egyértelmű, hogy a 2004-es olimpiára kijutás a cél. Ez nem könnyű feladat, hiszen a kvalifikációért az addigi versenyeken keményen meg kell küzdeni. Már megy a harc a pontokért a nemzetközi versenyeken, EB-n, vb-n, világkupákon. A baj az, hogy kevés a pontszerzésre képes magyar versenyző. Így nehéz összegyűjteni a szükséges mennyiséget. Ehhez az addig lezajló világversenyeken legalább az 5-10. helyen kellene végeznie több hazai versenyzőnek.

Ajánlat:

Egy mountainbike-játék

Korábban: