Társoldalunk:

Marokkói tortúra

Marokkó a vadvízi evezősök egyik kedvelt célpontja. Hőseink - kalandjaik elmesélése mellett - bemutatják a legszebb és legveszélyesebb vizeket, illetve szembesítik a túrázót a nehézségekkel, amelyek az afrikai országban érhetik.

Kérje az Aqua Magazin ingyenes mutatványszámát!

Forrás: aqua magazin
Marokkó természeti adottságai révén ideális célponttá válhat a vízéhes kalandorok számára. Az Afrika északnyugati szegletében lévő ország területének több mint fele ezer méter fölött fekszik. Itt magasodnak az Atlasz-hegység félelmetes csúcsai, melyeket délről a Szahara homokja szegélyez. A négyezer méter feletti Toubkalt egész évben hó fedi, s ez hajózható folyókat feltételez. Van is belőlük bőven, számuk meghaladja a húszat is.

Marokkó a vadvízi evezősök eldorádója is lehetne, s ennek csupán a  két évszakra tagolható időjárás szab korlátokat. A novembertől áprilisig csapadékos, hűvös klímát az év másik felében száraz és forró időszak követi. Ennek következtében folyói a tél végén bővizűek, míg nyáron gyakran teljesen kiszáradnak. Az ezer kilométert meghaladó hosszúságú Dráa az ország legdélibb folyója, amely legfeljebb százévenként egyszer éri el az Atlanti-óceánt. Néhány folyó biztosít csupán állandó, hajózható vízállást. Ilyen például az Oum er Rbia.

A Magas-Atlasz hegyei között tör utat magának délnyugati irányban a Dadés folyó, kialakítva a róla elnevezett - szinte minden útikönyvben feltüntetett -, csodálatos Dadés-szurdokot. 350 km megtétele után a Szahara északi szélénél, Ouarzazate városánál elterülő víztározó tóba ömlik, ahonnan Dráa néven fut tovább. Alsóbb szakaszain a folyó pálmaligeteket szel át, majd Zagora után lassan végleg eltűnik a homokdűnék közt.

Forrás: aqua magazin
Terveink szerint - 250 km-t megtétele után - a mi utunk is itt ért volna véget. A március végi időpont kedvezőnek tűnt, hiszen ilyenkor még a különlegesen magas vízállás is gyakori. Március 22-én, kora délután érkeztünk repülővel Casablancába, majd hosszas alkudozást követve kisbuszra szálltunk, amely  éjszakára a Dadés folyó menti Boumalne du Dadés város határára szállította kis csapatunkat. Hullafáradtan dőltünk be egy patak partján gyorsan összeeszkábált sátrainkba. Másnap hajnalban elsőként ébredtem. A környéket felderítve és a térképet tanulmányozva szomorúan konstatáltam, hogy a táborhelyünk mellett csordogáló kis patak maga a folyó, a Dadés!

Előző
  • 1
  • 2
Következő