Társoldalunk:

Téli trekking Szlovéniában

Régóta tudtuk, hogy határainktól nem messze igazi magashegységek találhatók. A Magas-Tátrát és Erdélyt eddig is tesztelgettük, most pedig délnyugatra, a 2800 méteres magasság fölé nyújtózó Triglav felé vettük az irányt. Utólagosan fél sikert könyvelhettünk el.
Nézze meg képgalériánkat!

Április utolsó hétvégéjén, európai uniós csatlakozásunk előestéjén indultunk Szlovéniába, az ország és a Júliai-Alpok legmagasabb pontja, a 2864 méteres Triglav megmászására. Tettük ezt több intő jel ellenére: a jelentések alapján a csúcs alatti menedékháznál közel 4 méteres hóra kellett számítanunk, nálunk tapasztaltabbak szerint május elején nem túl biztonságos a Triglav, emellett a viszonylag enyhe idő esetleges lavinákat is sejtetett, amiket mindenképpen szerettünk volna elkerülni egészségünk megőrzése érdekében. Azért mi adtunk egy esélyt magunknak a szlovén zászlót is ékesítő bérccel szemben.

A pénteki indulás után átléptünk néhány, akkor már csak pár óráig létező határt (magyar-osztrák, osztrák-szlovén, szlovén-olasz), majd péntek esti boveci alvás, majd egy gyors szombati Socás rafting után az estét már a Triglav felé vezető utak egyik kapujában, Mojstranában töltöttük. Vasárnap reggel egy kábult, ötórás ébredés után indultunk el még autóval az egyik lehetséges felvezető úton, a Krma-völgyben.

Bár helyismeretünk sajnos a nullához konvergált, az előzetes tájékozódás után számunkra is kiderült, hogy az évnek ebben a szakában a mintegy 600 méter magasan fekvő Mojstranából a Triglav felé felvezető útvonalak közül - Krma, Kotel, Vrata - előbbi a leginkább járható.

Az autóval járható út végére és egyben a havas területek alsó határára érkezve jó néhány kollégával találkoztunk, akik többsége sítúra-felszereléssel indult a hegyek közé. Mit nekünk síléc - gondoltuk, majd elindultunk a körülbelül 6 órásra tervezett útra a Triglav gerince alatt, 2500 méter magasan fekvő Triglavski Dom menedékház, elsődleges célpontunk felé. Az ösvény első szakasza fenyvesek között vezetett, a völgyet két oldalról meredek gerincek által szegélyezve. Az út itt rövid idő múlva erőteljes emelkedésbe kezd, hamarosan a fenyőerdő is cserjévé alakul át. A május eleji enyhe idő megteszi a hatását, a hó elég olvadósra veszi a figurát, így sokszor térdig-combig süppedünk benne. A fentről érkező szlovén kollégák szerint nagyobb magasságokban sem számíthatunk másra, hiszen a hó fent is "very soft".

Előző
  • 1
  • 2
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKK