Újjáéled a búvárturizmus a szökőár után

A mintegy 160 ezer életet követelő pusztító természeti csapás, a cunami után a turizmustól rendkívüli módon függő országok megpróbálják minél gyorsabban újjáéleszteni a létfontosságú iparágat. A körzetben működő búvárközpontok arról igyekeznek meggyőzni az utazókat, hogy újra érdemes felkeresni Thaiföldet vagy a Maldív-szigeteket.

Megannyi kedvtelési búvár veszthette az életét a szökőárban, bár a pontos szám valószínűleg soha nem lesz ismert. Sajnálatos módon sokan eltűntek a nyílt tengeren, nyom nélkül. Akik szerencsésen túlélték az eseményeket, már elmesélték, min mentek keresztül a víz alatt. Néhányan drámaian lecsökkent látótávolságról beszéltek, miközben a víz tíz méterekre taszította a mélybe vagy emelte fel őket, mások pedig úgy érezték, mint ha egy mosógép dobjába kerültek volna.

A legsúlyosabban érintett területek közül néhányban teljesen elpusztultak a búvárbázisok. De egészen kint a nyílt tengeren a búvárhajók semmi jelét nem érezték az eseményeknek, hiszen a parton pusztító hullám szinte észrevétlenül haladt el alattuk. A szökőár akkor alakul át igazán pusztító, hatalmas hullámokká, amikor a part közeli sekély vízhez ér. A rengés epicentrumában a vélekedések szerint alig 30 centiméteres hullámokat okozhatott a földmozgás, ám a tengerparton már 10 méter magas, mindent elsöprő hullámokká változott a víztömeg. A televízióban mutatott sokkoló képek azonban nem feltétlenül a valós helyzetet ábrázolják valamennyi érintett területen, mert ahol a pusztítás nem volt olyan jelentős, lényegesen kedvezőbb viszonyok uralkodnak, mint azt a képek sugallják.

A Divernet összeállítása a brit (és más európai) búvárok körében legnépszerűbb Thaiföldről és a Maldív-szigetekről azt próbálja kideríteni, mi a valós helyzet ebben a pillanatban. A helyi búvárközpontok részt vettek a mentésben, az újjáépítésben, valamint az adománygyűjtésben, és igyekeztek cáfolni az élővilág pusztulásáról szóló híradásokat. Ezek ugyanis a véleményük szerint azt a benyomást keltették, mintha teljesen elpusztult volna minden bizonyos helyeken, noha szerintük az infrastruktúra és a szolgáltatások továbbra is működőképesek. Sokan kifejtették, hogy szükség van a látogatók visszacsábítására. Nem elsősorban a saját érdekeiket nézve igyekeztek elősegíteni a turizmus újraélesztését, hanem a helyi közösség szempontjából tartják ezt létfontosságúnak.

Az országok turizmusáért illetékes szervek is sürgetik a turisztikai ipar újbóli felfuttatását, de természetesen tisztában vannak vele, hogy e pillanatban még először az érintett emberek életkörülményeinek javítása, a házépítés, az élelmezés, a járványveszély visszaszorítása a legfontosabb.