Vágólapra másolva!
A carving az alpinsíelést alapjaiban megváltoztatta. Az üzletekben többnyire carvinglécekkel találkozunk, amelyeket jellegzetes babapiskóta formájukról ismerhetünk fel. Ma már nem lehet új ún. hagyományos sílécet kapni, a használt hagyományos felszerelés pedig szinte ingyen cserél gazdát. Írásunkban körüljárjuk a carvingőrület okait.

Kisebb lécek - nagyobb élvezet

A carvingtechnika a versenyzésből fejlődött ki. Szó szerint karcolást, vésést jelent, ami a technikára utal. Korábban a hétköznapi síelők többsége csúszta az íveket a hagyományos sível, az új technikával már az élén húzzák, "karcolják" az ívet. Az ívhúzásnál egyre nagyobb szerepet játszott a léc oldalának a formája, így a sí egyre karcsúbb lett, tehát elöl és hátul széles, középen pedig keskeny, és a hosszúsága is csökkent.

Az új technikának köszönhetően a síelő gyakorlatilag az éleken síelve sokkal könnyebben csúszik a lejtőn. Így a carvingsível könnyebb megsíelni az úgynevezett hagyományos technikát, mint a hagyományossal. A carvingsí természetes velejárója a fejlődésnek, a korábbiak nélkül nem jöhetett volna létre.

A carvingsí előzményei

Az új dolgok keresése a fiatalság egyik jellemzője. A hetvenes években a snowboard nagyon hamar a fiatalok egyik legnépszerűbb sporteszköze lett. A hódeszka népszerűsége nemcsak a sílécgyártók körében keltett nagy riadalmat, hanem a síoktatók is megszenvedték a tanulni vágyók számának megcsappanását. Lépéskényszer volt, s az utat ismét a versenysport jelölte ki. A kilencvenes évek versenyeiben az egyre kifejezettebb telemarkív eredményessége utat mutatott a tömeggyártás számára is.

A gyártók fokozatosan teljesen áttértek a carvingléc gyártására, a versenysportban való elterjedésével az óriásszlalomsík, majd az allround és kezdő sílécek is carvingtechnológiával készültek.