Vágólapra másolva!
A K-1 szerte a világban hatalmas népszerűségnek örvend, így érthető, hogy hazánkban is egyre több versenyezni vágyó keresi föl az edzőtermet. Hónapról hónapra nő a sportolók száma, de az igazi áttörés az európai elitbe még hiányzik, illetve hiányzott, hiszen a fiatal Karacs Attilának minden esélye megvan arra, hogy nevétől legyen hangos a nemzetközi és magyar szaksajtó. Májusban Amszterdamban a European Grand Prix-n lép a kötelek közé, és a sportág nagyágyúival méri össze tudását.

- Hogyan készül a májusi nagyversenyre?
- Ugyanazt a programot csinálom végig, mint az előző felkészülések alkalmával, a mentális felkészülés pedig szorosan kapcsolódik a fizikai megterheléshez. Minden egyes edzésen túl kell lépni a saját határaimat és a végkimerülésig hajtani. A rengeteg befektetett munka pedig meghozza a gyümölcsét.

- Miként lehetett kijutni az Európai Grand Prix-ra?
- A február 25-én, a Papp László Arénában megrendezett európai selejtező győztese kvalifikálta magát az amszterdami gálára. A Hollandiában résztvevők mind-mind selejtezőket nyertek, így mondhatom, hogy nagyon erős mezőnyt láthat majd a publikum.

- Kik lesznek az ellenfelei? Kitől tart?
- Az ellenfeleket az elmúlt időszakban alaposan tanulmányoztam, illetve láttam mérkőzéseiket. Az bizonyos, hogy nem lesz könnyű dolgom. Viszont azt hiszem, reális esélyem van a döntőbe jutásra, és ha nem jön közbe sérülés... Ebben a sportágban nincs biztos befutó. A papírforma szerint Alekszej Ignasov a legesélyesebb, vele csak a fináléban találkozhatok. Ha eljutok odáig, mindent megteszek, hogy megállítsam.

- Mennyire népszerű hazánkban a K-1? Ön szerint mekkora potenciál van a sportágban?
- Véleményem szerint egyre népszerűbb, és úgy gondolom, hogy jó hazai eredményekkel ez tovább növelhető. Japánban, a sportág őshazájában, a versenyzők igazi szupersztárok, a maximális tisztelet mellett a multinacionális cégek támogatását is élvezik. Az itthoni viszonyok egyelőre elég távol vannak ettől. Bízom benne, hogy a következő pár évben ez gyökeresen megváltozik.

- Miért pont ezt a sportot választotta, és űzött-e előtte valamit?
- 1992-ben keztem el kempózni, akkor 10 éves voltam. Ahogy telt-múlt az idő egyre jobban kezdett érdekelni a full-contact küzdelem. 2000-ben kerültem kapcsolatba a K-1-gyel, ekkor vettem részt egy németországi kvalifikáción. 17 évesen harmadik helyezést értem el, ezért úgy gondoltam, talán ebben a sportágban is van keresnivalóm.

- A jelek szerint jól döntött. A családja miként tolerálja mindezt?
- A párom ejtőernyőzik, úgyhogy szerintem kvittek vagyunk. Amúgy, ha teheti mindig eljön a mérkőzéseimre, és a látvány egyre kevésbé viseli meg. Márk fiam még csak 3 éves, ő kimondottan élvezi. Finoman próbálom őt a sport felé terelgetni (nem feltétlenül K-1), néha végignézi az edzéseimet is. Amikor felnő, úgyis ő fog dönteni, addig én megpróbálok - lehetőség szerint- mindent megmutatni neki, de ha mondjuk focizni akar majd, én abban is támogatni fogom.

- Meglepődtem mikor megtudtam, hogy magánnyomozó, pontosan mi az Ön feladata?
- A munkánk meglehetősen változatos. Itt aztán tényleg minden van: a féltékeny házastársaktól kezdve a bizalmatlan üzleti partnerek, vagy az eltűnt hozzátartózókat kereső családtagokig, a lehetőségek tárháza tényleg határtalan. Tevékenységünk törvényileg szigorúan szabályozott, továbbá szükséges egy szakirányú iskola elvégzése is.

- Mik a tervei a civil életben és a sport terén?
- Elsőként a sportban szeretnék komoly sikereket elérni, szerencsére semmivel sem vagyok elkésve. Ha anyagilag sikerül szilárd alapokat teremteni, visszavonulásom után szívesen foglalkoznék az utánpótlás nevelésével is. Ha minden jól megy, addigra a szakmai tapasztalaton túl meglesznek a megfelelő kapcsolataim is, és az általam kinevelt versenyzőknek egyenes út vezet majd a legjobbak közé.

Tomka Tivadar