A Magyar Everest Expedíció 2017 menedzsere, Stefano Favaro is meglátogatta Nepálban a két magyar mászót és Török Edina alaptábor-vezetőt, és átadta nekik a magyar rajongók jókívánságait tartalmazó üzeneteket.
A harmadik, utoló akklimatizációs kör nagyon jól sikerült Klein Dávidéknak, akik 8000 méter fölött is aludhattak, bár természetesen nem volt egy sétagalopp oda feljutni.
Suhajda Szilárd így emlékezett vissza az egyik napra: "Az alsó hármas tábor elérése (kb. 7050 méter) verőfényben, kellőképpen átmelegedve sikerült.
Hanyatt vágtuk magunkat a havon és hosszú percekig csak pihegtünk és ittunk, pár falatot elrágtunk – erőre volt szükség, hogy rávegyük magunkat a sátor felállítására.
Fölöttünk karnyújtásnyira tűnt a Déli-nyereg, a Lhotse csúcsgerince, a Nuptse gerincvonala. Alattunk messze a kettes tábor sárga pontjai, a hosszan elnyúló Hallgatás- völgye, a Khumbu-jégesés legfölső gyűrődései és szakadásai – micsoda környezet ez egy hegyeket szerető ember számára!"
Suhajda szerint ekkor még nem tudták, hogy az éjszaka milyen nehézségeket tartogat számukra.
"Dávid fokozódó fejfájása aggasztóvá vált az éjszaka közepére.
Ápoltam őt szóval és tettel úgy, ahogy illik és tőlem kitelt: éjfélkor még teát főztem neki.
Figyeltem a visszajelzéseit, folyamatosan ellenőriztük a véroxigénszintünket, és bevallom, olyan pillanatok is voltak, amikor valóban megijedtem és ráeszméltem, hogy akár nagy is lehet a baj. Mindeközben persze én is tompa voltam,
aludni esélyem sem lett volna, légszomj gyötört és kimerültség
– és ugyanakkor teltek az órák, közeledett a hajnal és tudtuk, hamarosan indulnunk kell, hiszen vár minket a Déli-nyereg. Végestelen és bizonytalansággal teli éjszaka volt, de reggelre mindketten jól voltunk."
Másnap, mielőtt elindultak volna 8000 méter fölé, Klein Dávid így emlékezett vissza az elmúlt éjszakára: "Nagyon nehéz éjszaka volt, le a kalappal Szilárd előtt, aki lelkiismeretesen olvasztott tegnap este, figyelte állapotom változásait, észnél volt. Reggelre jobban vagyok, óvatos, gyanakvó optimizmussal várom az expedíció eddigi legkeményebb, legizgalmasabb felmenetét."
Miután felértek a 8050 méter fölött lévő táborba, Klein bemászott a sátorba, és gyanakvó ujjongással vette tudomásul, hogy szervezete meglepően jól reagált a magasságra.
"Nyoma sincs a tegnapi hisztinek. Kényelmesen bevackolom magam és előkészítem Szilárd oldalát: kitekerem a matracát, elrendezem a kacatjaimat. Talán délután öt óra van. Szilárd másfél óra múlva fut be, fáznak a kezei, de egyébként ő is remek formában van, bőven tartalékokkal érkezett.
Egyre fokozódó örömmel vesszük tudomásul: menni fog ez,
itt vagyunk, egy vékonyka orkán zacsiban, nyolc kilométerrel a tenger szintje felett, és működünk, létezünk, megvalósítottuk rendkívül szigorú akklimatizációs célunk. Néha-néha még el is szenderedek, messze 100 feletti nyugalmi pulzusom ellenére."
Ideális körülmények között a néhánynapos alaptábori akklimatizáció után négy nap alatt juthat fel a csúcsra Klein Dávid és Suhajda Szilárd - első magyarként oxigénpalack nélkül.