Suhajda: Belevágnék megint, de a halál az Everesten könnyen megtalál

Suhajda Szilárd szívesen nekivágna még egyszer egy Mount Everest expedíciónak. Klein Dávid mászótársa, és ő is úgy gondolja, hogy egy nyolcezres megmászott heggyel a háta mögött is fel volt készülve az expedícióra, a csúcs elérése mégsem adatott meg neki.

Suhajda Szilárdnak a csúcsmászás során a 6500 méteren fekvő kettes táborból kellett visszafordulnia, miután rosszul lett.

Az Origónak így emlékezett vissza: "A kettes táborban tartózkodtunk. Miután bevackoltuk magunkat hálózsákjainkba, a torkomban szörnyű irritációt kezdtem érezni. A hideg, száraz levegő már korábban is megtette hatását, de ez most más volt – hirtelen felültem, majd a sátor belső ajtaját kinyitva előre görnyedtem, és görcsbe szorult az egész testem.

Öklendezni kezdtem, az izmaim egyberándultak, azt hittem, az erőlködéstől nyomban szétrobbannak a bordáim: patakzottak a könnyeim, taknyom, nyálam egybefolyt, és az agónia eredményeként pillanatok múlva kevéske epét hánytam fel.

Majd ez folytatódott órákon keresztül. Semmit sem aludtam, éjjel fél kettőkor pedig már csipogott az ébresztőnk. Egyetlen éjszaka teljesen kiütött – nyoma sem volt az előző napi erőnek és kirobbanó formának: muszáj volt mérlegelnem."

Suhajda Szilárd (balra) a kettes táborból fordult vissza Forrás: Origo

Felvetődik a kérdés, hogy vajon fizikailag és lelkileg is fel volt-e készülve Suhajda arra, hogy a Mount Everest csúcsára másszon, hiszen előtte csak egy nyolcezres hegyre ért fel.

"Meggondolatlanul semmiképp nem válaszolnék egy ilyen kérdésre, így ha belegondolok az elmúlt nyolc hónap munkájába, a fizikai felkészülésbe, a sportpszichológusoknál töltött órákba, és abba a ténybe, hogy lényegében minden erről az expedícióról szólt az elmúlt időszakban, nyugodtan mondhatom, hogy igen, fel voltam készülve. Ehhez persze az is kellett, hogy a környezetem elfogadja és támogassa ezt a szintű dedikációt. A tavaszi hetek során mindent a terveink szerint tudtunk megvalósítani Dáviddal, ráadásul a Déli-nyeregbe (8000 méterre - szerk.) is gond nélkül felmentünk az akklimatizáció során, azon a napon: számomra egyértelmű visszajelzés volt, hogy nyolcezer métert készségszinten elérni, a felkészülésünk eredményességét bizonyítja. Nagyon jól éreztem magam.

Hogy belevágnék-e még egyszer? Természetesen!

Az alaptáborba visszaérve a Fókusznak adott interjúban is azt mondta, hogy vissza fog még menni az Everestre, de most kérdésünkre elárulta, hogy azért egy darabig az Alpokba vágyik.

Az akklimatizációs körökben remek állapotban volt Forrás: Facebook/Suhajda Szilárd

"Lefelé jövet, amint újra oxigéndús környezetbe ér az ember, élettel telünk meg és felpezsdülnek a gondolataink is: igaz, hogy szörnyen letargikus állapotban voltam, de véletlenül sem világvége hangulatban. Ahhoz túlságosan optimista és előretekintő vagyok. Már akkor, délelőtt a Khumbu-jégesésben, újabb és újabb tervek víziói jelentek meg előttem: ebben benne van a hegymászás, sport és felkészülés, de akár a magánéletem is. Csupa izgalmas dolog. Nem kérdés, hogy szeretnék visszajönni az Everestre, továbbra is azzal az elhatározással, hogy oxigén nélkül érjük el a csúcsot.

Ugyanakkor most az Alpokba vágyom, klasszikus alpesi utakra, sziklára és persze más nyolcezres csúcsok is foglalkoztatnak, nagyon is, hogy őszinte legyek! Imádom a magasságot!

A jövőre nézve pedig egy élő management szerződésünk van az Everest Expedíció 2017 szervezőivel, velük még nagyon sok mindent át kell beszélni, értékelni. Ők biztosítottak minket Dáviddal arról, hogy minden döntésünk mellett kiállnak és támogatnak minket.

Az Alpokba vágyik Forrás: Thinkstock

Az idén a Mount Everesten többen meghaltak és eltűntek, Klein Dávid az Origónak adott interjúban elmondta, hogy kijózanító volt számára, amikor a holttesteket kötélen engedték le mellette a hegyen. Suhajda Szilárd erre így emlékezett vissza: "Az expedíció alatt megannyi helyzetet és érzést átélünk. Nem csupán a fizikai nehézségek és szélsőséges körülmények jelentenek nehézséget, de emberi, lelki élmények is folyamatos hullámvasútként hatnak ránk. A hetek, hónapok múlásával nyilván fárad is a csapat, a türelmünk, a hitünk is könnyen meginoghatna – nem hiába voltak olyanok, akik már sokkal korábban sátrat bontottak és hazaindultak. A bizonytalanságban sokszor nehéz várakozni...

Kaptunk híreket sikerekről és tragédiákról is, a maga módján ezek mind felkavarják az embert.

Dávid mellett, amikor már egyedül tartott a négyes tábor felé, több holttestet is leengedtek ugyanazon a kötélen. Ilyenkor valahogy félresöpörjük azt a felismerést, hogy ez velünk is megtörténhetne. Odafönt egyébként is ködös és lassú a gondolkozásunk, minden erőfeszítésünk a következő lépésre irányul. Mintha álmodnánk. A halál lehetőségét talán fel sem fogjuk. Minden ilyen élmény utólag torokszorító igazán."

Suhajda Szilárd szerint egy nyolcezres expedíció, egy ilyen hatalmas vállalkozás hihetetlenül összetett élmény: ott van a tervezés időszaka, a felkészülés, a megvalósítás, az elindulás, a megközelítés, az építkezés és megannyi folyamat és apró részlet.

Klein Dáviddal még szorosabb lett a kapcsolata Forrás: Facebook/Klein Dávid

A fizikai teljesítés, a mászás lelki aspektusa, az emberélmények, öröm és csalódás, természeti szépség és kockázat, nehéz egyetlen pillanatot kiragadni, amire a legszívesebben emlékszem vissza. Különleges volt megismerni a hazai sztárokat, akik velünk tartottak az alaptáborig: emberek egy merőben másik világból, de a környezet hatására ők is ugyanolyan egyszerűek lettek, mint mi, akik a porban guggolva fényképezkedtek a jakokkal, mit sem törődve a trágyaszaggal vagy épp az aznapi időjárás okozta kellemetlenségekkel.

Mindig elégedettséggel tölt el, amikor a természetet járva gyermeki örömöt látok mások mosolyán.

Itt pedig bőven volt mire rácsodálkozni. Aztán ott van a hegymászás, a Mount Everest, és különösképpen a Dáviddal megélt helyzetek és pillanatok. Az expedíció partnereinek támogató és lelkesítő hozzáállása és valóban, egy egész ország szeretete: tudjátok, milyen megindító látni, amikor emberek ezrei hisznek benned? Olykor úgy éreztem, mintha egy kalandregény mindenre elszánt szereplői lennénk! Gyönyörű ez a csúcs és végtelenül hálás vagyok, hogy itt lehettem – annyi élménnyel és tapasztalattal gazdagodtam, mind szakmailag, mind emberileg, hogy bőven van miből táplálkoznom. Mindenkinek köszönöm! Így könnyű lesz folytatni."