Vágólapra másolva!

Már az ősszel látni lehetett, hogy a 38 éves egykori csodajátékos visszatérése felpezsdíti az amerikai kosáréletet. Michael Jordan, generációk bálványa tömegek számára tette vonzóvá a sportágat, pedig valószínűleg, a többség érezte, hogy a veterán játékos csodát már nem tehet, a bajnokság talán legrosszabb csapatából, a Washington Wizardsból ő sem fog még erős közepes együttest sem varázsolni. De mégis, már a tudat is számított, hogy ott van a pályán, egyébként egy-két mérkőzésen pedig csodát is tett: úgy játszott, mint évekkel ezelőtt, és a csapatot is magával ragadta. Aztán - pedig reménykedtek benne - a Washington nem jutott be a rájátszásba, de a csapatnak mint üzleti vállalkozásnak egyértelműen jót tett Jordan jelenléte.

A sportcikkpiacon a 23-as számú Jordan-mez már a bajnokság kezdetén elfoglalta az eladási lista első helyét - 50 dollár az ára -, és a csapat bérletei is olyan számban fogytak, mint még soha.

Az előzetes számítások szerint Jordan jelenléte a parkettán 10-15 millió dolláros bevételt jelentett a Wizardsnak. A csapat, fennállása óta először, az összes hazai meccsét telt ház előtt játszotta, úgy, hogy még emelte is a jegyárakat, ellentétben a klubok többségével, sokan ugyanis néhány százalékot engedtek az utóbbi években. A növekvő bevételeknek köszönhetően a Wizards játékosai a jobban fizetettek közé tartoznak a ligában, kérdés, hogy meddig lehet azt fenntartani, hiszen Jordant, még ha jövőre valóban rendbe jön is a lába, nem lehet sokáig odaállítani a nézők elé mint egy reklámfigurát, előbb-utóbb eredmények kellenek.

A jegybevételek növekedéséből természetesen más csapatok is részesültek, hiszen idegenben is sokan kíváncsiak voltak "Air" Jordanre. "Michael meghatározó volt" - mondta az NBA egyik igazgatója, Russ Granik a La Tribune című gazdasági lapnak. "Számításaink szerint a jegybevételek növekedésének egyharmada azokból a mérkőzésekből származik, amelyeken ő is játszott."

Néhány éves csökkenés után már az ősszel nőtt a tévénézők érdeklődése is az NBA meccsei iránt, igaz, a 14 százalékos átlagos nézettség még messze van a fénykor, az 1997-98-as idény 18,4 százalékától, de hát ennek is örülni kell. Pesszimistábbak szerint belegondolni is rossz, mi lett volna, ha Jordan nem tér vissza, hiszen 1999-2000-ben 20 százalékos, 2000-20001-ben is 12 százalékos volt a csökkenés. Márpedig ez az iparág is nehezen visel el egy több éven át tartó nézettségi hanyatlást.

Biztató az is, hogy az NBA főnökei a következő hat évre 4,6 milliárd dollárért adták el négy tévétársaságnak a mérkőzések közvetítési jogát - Jordan épp a tárgyalások alatt tért vissza, sokat javítva a liga pozícióján -, ami 25 százalékos növekedés az előző szerződéshez képest. Ez szép, de mihez képest, ugyanis nem szabad elfelejteni, hogy az elmúlt húsz évben a tévés megállapodások értéke meredeken emelkedett - mint általában a népszerű sporteseményeké, lásd például a futballt vagy az olimpiákat -, átlagosan 50 százalékkal. Szóval lassult a növekedés - persze ez várható is volt, hiszen van egy ésszerű határ -, de talán még rosszabb lenne a helyzet Jordan nélkül.

Rá viszont már középtávon sem lehet számítani, mi lesz hát, újabb recesszió? Vagy klónozzák a XX. század legjobb kosarasát?

Kósa Tamás