Hurricanes-előny az első meccs után

Történt, hogy éppen kiegészült a ráadást emberhátrányban kezdő Carolina, amikor Olausson elszórakozta a korongot a detroiti kapu mögött, Kapanen szerelt, ő Jeff O'Neillhez, a szélső pedig a 39 éves Francishez passzolt, s a 21. NHL-szezonját játszó veterán közvetlen közelről Dominik Hasek alatt a jobb alsó sarokba lőtt.

A 20058 néző torkára forrt a biztatás, a házigazdák körülbelül három másodperc alatt az öltözőbe takarodtak, a vendégek kispadja viszont tombolni kezdett, csupán Paul Maurice, a liga messze legfiatalabb, 35 éves - de a Carolina gárdáját már 1995 óta dirigáló - edzője arcáról nem lehetett leolvasni semmiféle érzelmet. Komótosan zakója belső zsebébe dugta jegyzeteit, s abszolút "businesslike" magatartást tanúsítva ballagott ki a kispad környékéről.

Ha valaki tudja, akkor az ő: még az égvilágon semmi sem dőlt el, hogy mást ne mondjunk, az első körben a Detroit kezdésként mindkét hazai meccsét elveszítette a Vancouver ellen, hogy aztán feltámadva négyet nyerjen zsinórban...

A Hurricanes hosszabbítás-mérlege az idei rájátszásban lenyűgöző: hét győzelem mellett mindössze egyetlen vereség, míg a Red Wings öt hosszabbításos meccséből négyet elveszített.

Az első olyan Stanley-kupadöntő, amelyben két európai kapus állt a kapuban - a cseh Dominik Hasek (37) és a lett Arturs Irbe (35) -, a hálóőrök kiegyenlített teljesítményét hozta: Hasek 26 lövésből hármat, Irbe 25-ből kettőt engedett be, de a harmadik játékrészben, amikor nagyon nyomott a hazai csapat, többször is hatalmas Irbe-bravúr tartotta életben a carolinai reményeket.

Hasek lenyűgöző gól nélküli sorozata a második harmadban szakadt meg: a cseh veterán, aki a Colorado elleni főcsoportdöntő utolsó két meccsén nem kapott gólt (2-0, illetve 7-0 volt az eredmény azokon a mérkőzéseken) 143 perc 30 másodperc elteltével kapitulált újra, amikor kettős emberelőnyben játszott a vendégcsapat, és Francis gólpasszát Sean Hill a hálóba vágta. Erre a hazai negyedik sor, a "romboló" osztag balszélsője, Kirk Maltby válaszolt idei ötödik playoff-góljával, majd Jeff O'Neill egyenlített újfent az exdetroiti Ward kiugratását követően.

A találkozón egyébként Szergej Fjodorov nyitotta meg a gólok sorát 15 perc 21 másodperc elteltével, ugyancsak emberelőnyből.

A Hurricanes legutóbb 1989. november 14-én tudott győzni a Joe Louis Arenában, akkor is - ki más? - Steve Francis góljával. Csak akkor még a csapatot Hartford Whalersnek hívták... Azóta 11 vereség mellett mindössze egyetlen döntetlen volt a raleigh-i gárda mérlege az 1997-es és 1998-as Stanley-kupagyőztes oroszlánbarlangjában.

Francis egyébként az idei playoffban 19 meccsen 15 pontot szerezett, mérlege 6 gól és 9 assziszt. Pályafutása során a rájátszásban 155 mérkőzésen 138 pont (46 gól, 92 gólpassz) az összteljesítménye.

"Természetesen tisztában voltam azzal, hogy nem mi vagyunk az esélyesek, de bolond lettem volna erről beszélni a fiúknak a meccs előtt" - nyilatkozta a találkozó után a szemüveges, jótanuló-külsejű Maurice, aki abban az évben született, amikor Scotty Bowman, a Red Wings 69. évében járó szakvezetője edzősködni kezdett az NHL-ben, s aki négy évvel fiatalabb csapatkapitányánál, Francis "papánál"... "Úgyis éppen eléggé tisztelték az ellenfelet..."

Hogy mennyire esélytelennek tűnt a Carolina, arra két adat: a Hurricanes 25 ponttal az alapszakasz-győztes Detroit mögött végzett - ha a jóval erősebb Nyugati főcsoportban szerepel, pontszámával be sem kerül a playoffba -, s a két legrangosabb internetes sporthonlap, az ESPN, illetve a CNN-SI a Red Wings 4-1-es, illetve 4-2-es diadalát jósolta összesítésben.

Még mindkettő bejöhet, de már nem nagyon szabad többször kikapnia a Vörös Szárnyaknak...

Máskülönben a hokitörténelem legvaskosabb meglepetése lehet kialakulóban.

Eredmény:
Detroit Red Wings - Carolina Hurricanes 2-3 (hosszabbítás után)
Detroit, 20058 néző
gól: Fjodorov, Maltby, illetve Hill, O'Neill, Francis
Az összesített állás: 0-1

Ch. Gáll András

Korábban:

Las Vegasban a Red Wings a favorit

Fórum:

NHL, de főleg Capitals