Vágólapra másolva!

Fotó: MTI
Fotó: MTI
A döntő legjobbja

Scotty Bowman, a Detroit szakvezetője hatvannyolc éves és nyolc hónapos korában a tengerentúli profi csapatsportok második legidősebb kupagyőztes edzője lett a magyar származású George Halas (amerikaifutball) mögött.

Visszavonul a hokipápa

Bowman kilencedik Stanley Kupáját emelhette magasba edzőként, ezzel messze az NHL legeredményesebb edzője, s a többi sportágat is beleszámítva csak a szintén kilenc trófeával rendelkező Red Auerbach és Phil Jackson vetekedhet vele. (Jackson 24 órával korábban nyerte el a maga kilencedik kupáját, bajnoki címre vezérelve a Los Angeles Lakers kosárcsapatát.) Bowman - aki 1993-ban szerződött Detroitba - kilenc Stanley Kupája közül ötöt a Montreal Canadiens, hármat a Detroit Red Wings, egyet a Pittsburgh Penguins szakvezetőjeként érdemelt ki.

A hokipápa még a jégen, kezében a kupával bejelentette, hogy ez volt élete utolsó hokimeccse edzőként, s visszavonul. Aztán korcsolycipőt húzott, és tett egy tiszteletkört a jégen. Bowmannel a sportág legkiemelkedőbb edzőegyénisége ment nyugdíjba, kilenc Stanley Kupája senki másnak nincs, nyolc is csak néhai mentorának és példaképének, a Montreal Canadiens egykori legendás mesterének, Hector "Toe" Blake-nek.

A Dominátor is célba ért

A 37 éves Hasek mellett - aki korábban ugyancsak bejelentette, hogy a döntő befejeztével visszavonul - két másik hokilegenda, az egyaránt 36 éves Luc Robitaille és Steve Duchesne is először nyert Stanley Kupát.
Azt a trófeát, amit Lord Stanley, Kanada brit főkormányzója 1892-ben alapított, s amit 1893-ban nyertek el először.

A Red Wings az NHL történetének harmadik legeredményesebb csapata tíz kupagyőzelmével a Montreal Canadiens (23) és a Toronto Maple Leafs (13) mögött.

A hazai gólok közül Brendan Shanahan második találata üres kapuba esett. Tomas Holmström újólag bebizonyította, hogy igazán a playoffban él, a rájátszás 23 meccsén ugyanúgy nyolc gólt szerzett, mint az alapszakasz 69 találkozóján...

A nyáron pénzzel és ügyességgel a hokitörténelem legerősebb keretét verbuválta össze a klubvezetés. A régiekhez érkezett Hasek Buffalóból, Hull St. Louisból, Robitaille Los Angelesből, Fredrik olausson a svéd ligából, az újonc Pavel Dacjuk Oroszországból.

A csapat - melynek kezdettől fogva a kupagyőzelem volt a célja - kilőtt a rajtvonaltól: első 26 meccséből 22-t megnyert, s végül 116 pontot gyűjtve fölényesen megnyerte az alapszakaszt is. A playoffban a Vancouvert 4:2-re, a St. Louist 4:1-re, az előrehozott döntőn a címvédő Coloradót 4:3-ra verte, végül a Carolina 4:1-gyel kapitulált.

Dacjuk élete első NHL-idényében magasba emelhette a Kupát, Chris Chelios, a 40 éves hátvéd 16 évet várt, mire újra megtehette ezt. (Először 1986-ban a Montreal Canadiensszel volt bajnok.) Duchesne hat klubot járt meg, mire végre a csúcsra érhetett. Steve Yzerman harmadszor lett kupagyőztes csapatkapitányként, a legendás "Stevie Y" profi karrierjének mind a 19 szezonját Red Wings-mezben játszotta végig, s ebben a rájátszásban is ő volt a csapat legeredményesebb játékosa 23 meccsen elért 23 pontjával, melyek közül kettőt - két gólpassz formájában - csütörtök este hozott össze.

És ott van Hasek, a "Dominátor", aki 1990-ben érkezett Pardubicéből, s első két évadjában csak tartalék volt Chicagóban. Utána kilenc dicsőséges - de kupamentes - esztendő következett a Buffalo Sabresnél, hat Vezina Kupával, ami a liga legjobb kapusának jár, s két Hart Trophyval, azaz alapszakasz MVP-címmel. A Stanley Kupát azonban csak 37 évesen, Detroitban, a Joe Louis Arena jegén emelhette magasba. A döntő négy meccsén 120 lövés ment a kapujára, s csupán hetet engedett be, ami 94,1 százalékos pompás védési arány. 166 perc és három másodpercnyi góltalan időszak szakadt meg, Amikor Jeff O'Neill a második harmadban bevette kapuját.

És Hasekhoz hasonlóan Detroitba kellett jönnie a győzelemért Luc Robitaille-nak, minden idők egyik legnagyszerűbb balszélsőjének is, aki 16 NHL-idényében 620 gólt halmozott fel az alapszakaszban, s aki februárban szintén 37 éves lesz. A varázskezű francia-kanadai hokis, aki Los Angelest (kétszer is), Pittsburghöt és New Yorkot is megjárta a kupát hajszolva, végül a Michigan-tó partján érte el célját.

S ott vannak a korábbi, 1997-es és 1998-as kupák veteránjai, a 41 éves Igor Larionov - a háromszori hosszabbításban eldőlt harmadik meccs kétgólos hőse -, a csodahátvéd Lidström, a gólerős szélső, Brandan Shanahan, aki korábban éppen a döntőbeli ellenfél (a Carolina jogelődjénél) a Hartford Whalersnél hokizott.

No meg Vlagyimir Konsztantyinov, a sziklakemény orosz védő, az 1997-es diadal hőse, aki hat nappal a trófea átvétele után egy limuzinbalesetben örök életre megnyomorodott. S aki tolószékében, Red Wings-mezben ott volt csütörtök este a kispad mögött, a klubvezetés megható gesztusaként. Talán mégsem kizárólag pénzkérdés a Stanley Kupa-győzelem...

Egymillióan a győzelmi parádén?

Aprópó, győzelem. Az ilyenkor megszokott diadalmenet hétfőn délelőtt fél tizenkettőkor indul át a városon, végig a St. Clair és az Erie-tavakat összekötő Detroit River partján. Aki jó helyet akar foglalni magának, ahonnan látni is lehet valamit, annak korán kell kelni. 1998-ban, a legutóbbi parádén ugyanis egymilliónyian szorongtak az utak mentén.

Stanley-kupa döntő
Detroit Red Wings - Carolina Hurricanes 3-1 (0-0, 2-1, 1-0)
gólütők:
Holmström (25. p.), Shanahan (35., 60.), illetve O'Neill (39.)
A végeredmény: 4-1

A Conn Smythe Trófea nyertesei 1980 óta:
2002: Nicklas Lidström (Detroit)
2001: Patrick Roy (Colorado)
2000: Scott Stevens (New Jersey)
1999: Joe Nieuwendyk (Dallas)
1998: Steve Yzerman (Detroit)
1997: Mike Vernon (Detroit)
1996: Joe Sakic (Colorado)
1995: Claude Lemieux (New Jersey)
1994: Brian leetch (N. Y. Rangers)
1993: Patrick Roy (Montreal Canadiens)
1992: Mario lemieux (Pittsburgh)
1991: Mario Lemieux (Pittsburgh)
1990: Bill Ranford (Edmonton)
1989: Al MacInnis (Calgary)
1988: Wayne Gretzky (Edmonton)
1987: Ron Hextall (Philadelphia)
1986: Patrick Roy (Montreal Canadiens)
1985: Wayne Gretzky (Edmonton)
1984: Mark Messier (Edmonton)
1983: Billy Smith (N. Y. Islanders)
1982: Mike Bossy (N. Y. Islanders)
1981: Butch Goring (N. Y. Islanders)
1980: Brian Trottier (N.Y. Islanders)

Ch. Gáll András

Ajánlat:

nhl.com

Korábban:

Fórum:

NHL