Vágólapra másolva!
Az elmúlt évadban a Minnesota kincse, KG megnyerte a hatékonysági versenyt, de az alapszakasz MVP-je a későbbi bajnok San Antonio fenoménja, Tim Duncan lett. Idén részben gazdát cserélhet a trón: ha a Timberwolves továbbra is ilyen formában lesz, alighanem a legértékesebb játékos címe is Minneapolisba kerül.

A Timberwolves Michael Olowokandi decemberi kiválása óta 25-6-os győzelmi mutatót ért el, azaz a nyáron a Clippersből igazolt center térdműtét miatti kiválása nem viselte meg a középnyugati kiscsapatot. Ervin Johnson és Oliver Miller, két kevéssé ismert játékos játszik helyette, mégpedig viszonylag jól, de a titok nem a poszthelyettesben, hanem a híres "chemistryben" van. A szintén a nyáron beszerzett Sam Cassell és Latrell Sprewell olyan jól bevált, hogy most már bajnokesélyes a csapat, Olowokandi nélkül is, akit állítólag le is akarnak passzolni a nyáron.

A Wolves 35-15-tel most második Nyugaton (és harmadik a ligában), a Sacramento Kings úgy tartja magát a nehezebbik főcsoport élén, hogy legjobb játékosa, Chris Webber még egy percet sem játszott idén. Az All-Star csatár térdoperációját követően sokkal lassabban gyógyul, mint várták, hiszen már december közepén játszania kellett volna. De a Kingsnek megy a szekér, és az is lehet, hogy Webber csak a playoff környékén tér vissza, hogy új lendületet adjon a csapatnak. Ugyanis a rengeteg pozitívum mellett hibái is vannak a "c-webbtelen" csapatnak (amely, meglepő módon, attól ilyen jó, hogy a köztudottan nagyszerűen passzoló Vlade Divac mellett Peja Stojakovic is kitűnő mezőnymunkát végez, sőt, Brad Miller is elsőrangú előkészítőnek bizonyult - és akkor még nem beszéltünk a Mike Bibby, Bobby Jackson párról hátul, illetve a kiváló külső védő Doug Christie-ről): például tavaly a Kings kapta a legkevesebb mezőnygólt, idén ebben a 25-ek a ligában. Webber erre tökéletes megoldás, ráadásul Millerrel és Divaccal rotálódhatnak két poszton, ami ellenállhatatlanná teheti a Kings játékát.

Csöndben jegyzendő meg: a Dallasnak még hosszabb a csapata, így a Spurs előtt tulajdonképpen három csapat áll a bajnoki címre esélyesek sorában, nem beszélve az Indianáról (illetve a New Jerseyről és a Detroitról, de az más tészta).

A Sporting News szakértője, Sean Deveney érdekes dolgot szedett elő a félemetes nyugati csatárok közül kettőről: Antoine Walker és Tim Duncan nem tud büntetőt dobni, mégpedig technikai hibák miatt. A Mavericks csatára például túl hamar hajlítja be a térdét, így a büntetődobás során - amikor nem tud lendületet venni - leragad a lába, így a túl keményre sikerülő dobások miatt 51,2%-os a vonalról. A Spurs MVP-je, Tim Duncan pedig rossz szögben teszi a lábfejét a csíkra, és így hiába lendül egyre jobb formába, a büntetőzése karriermélypontra zuhant.

A Portland keményen dolgozik azon, hogy a rettenetesen túlfizetett és kezelhetetlen Rasheed Wallace-tól megszabaduljon. Nick Van Exelt és Erick Dampiert kapnák érte a Golden State-től, de ennél jobb megoldást szeretnének. A hosszúra nyúlt Sheed-saga azért egyre kínosabb, mert bár nyilvánvaló, hogy a Trail Blazers a jövőt Zach Randolphban látja, ővele is elkezdődtek a problémák (a portlandiek mindig is híresek voltak a devianciájukról...). Egyrészről lassú és hatékonytalan a védekezésben, másrészről nincs is nagyon kedve hozzá, így a csapattársai kezdenek megorrolni rá. Annyira, hogy már a támadóoldali önzése is szóba került. Egy névtelen szakértő például úgy nyilatkozott róla: "A kettős emberfogás nagyon kifizetődő vele szemben, mert biztos, hogy nem fog passzolni. Lehet, hogy nem is tud, vagy ha tud, nem akar." A hatékonysági listán 7. Randolph 3,2 labdát ad el meccsenként (ezzel 6. a ligában), miközben csak 2,3 gólpasszt ad (ezzel a 84.), és ez nagyon rossz arány. Persze, még csak 22 éves, ez még csak a harmadik NBA-szezonja, és idén lett frontember.