Teljes playoffkészültségben a Nyugat

A bajnoki címvédő nem lépett előrébb, de legalább lestoppolta a Lakerst. A Spurs Los Angeles-i sikerével a Houstonban győző Kings ismét egyedül a Nyugat élén. A Seattle-től kikapó New Orleans továbbra is 50% alatt tanyázik, míg a Minnesota ellen vesztes Memphis továbbra is pályázik az év csapat címre, akárcsak a liga aljáról playoffba jutó Miami.

A továbbra is a bokaficamos Baron Davis és a gyulladt térdű Jamal Mashburn nélkül játszó New Orleans ismét kikapott, ez nem meglepetés. A Hornets a Davis nélküli hat meccséből ötöt elbukott, Mashburn már 14-nél tart, nélküle 5-9-cel áll a csapat, amely az ötmeccses nyugati turnéjából már hármat elvesztett, és kedden a főcsoportelső Sacramento ellen végzik a kirándulást. A Hornets edzője, Tim Floyd (igen, ő az, aki éveken át nullaközelit nyújtott a Chicago Bulls vezetőjeként) szerint Jamaal Magloire korai faultproblémái okozták a vereséget Portlandben, de sokan inkább éppen az edzőben látják az összeomlás okát.

A New Orleans ugyanis annak ellenére nem biztosította be még a playoffhelyét, hogy a jóval gyengébb Keleti főcsoportban szerepel (jövőre költözik!), pedig február végén még bőven 50% fölött voltak (32-27), de azóta 38-39-re csúsztak, és a 3. helyüket rég az ötödikre cserélték. Mondjuk, nem is nagyon érdemel rájátszást egy olyan csapat, amelyik 19%-kal dob mezőnyből egy teljes negyeden át. Tim Floydot csaknem kirúgták már menet közben márciusban, de a szezon végén állítólag biztosan elköltözik New Orleansból. Mégpedig azért, mert nem tudja kezelni a Davis-Mashburn problémát. Sőt, állítólag az utóbbit is elküldik, mert a két sztár nem bírja elviselni egymást, de a nagyobbik baj az, hogy Davis és Mashburn egyaránt kihasználja a legkisebb sérülést is ahhoz, hogy ne kelljen játszania Floyd alatt.

A Hornets első fordulóbeli ellenfele egész biztosan a Miami Heat lesz a playoffban, és valószínűleg ki is esik ellene. Ennyire nem szabad tutit mondani labdasportban, de ha egy gárda túléli egy Pat Riley lemondását, 0-7-tel kezdi a szezont egy seregnyi új vagy tapasztalatlan játékossal, majd öt meccsel az alapszakasz vége előtt úgy áll, hogy a hazai pálya előnyével kezdi a rájátszást, az már lendületből túlmegy az első körön. Legalábbis ma már jobban meglepődnék a kiesésükön, mint ahogy az meglep, hogy idáig jutottak.

Az idei szezon egyik speciális kérdése az, hogy kinek adják az év edzője díjat. Merjék-e középcsapat mesterének adni? Mert amit Jerry Sloan (Utah Jazz) és Hubie Brown (Memphis Grizzlies) elért, bámulatos, de még hihetetlenebb a vezetőedzőként elsőéves Stan Van Gundy munkasikere Miamiban. Persze kellett az is hogy Lamar Odom élete legjobb szezonját hozza és valódi szupersztárrá váljon a szenvedős Clippers-évek után, hogy Rafer Alston előtűnjön a semmiből, és különösen Dwyane Wade kellett, hogy újoncként alapember legyen. Odomot ma már hiányolnánk az All-Star csapatból, Alstonnak a legjobb védőötösben a helye, Wade pedig LeBron James és Carmelo Anthony árnyékában úgy lett sztárirányító, hogy a főiskolán még dobóhátvéd volt. A csapat veteránjai, Eddie Jones és Brian Grant pedig nagyszerű tartóoszlopai lettek az önfeláldozást és a csöndes munkásnapokat preferáló "kis" Van Gundy nulláról magasra jutó csapatának.

Már csak az a kérdés, elég jó-e a Heat egy Detroit vagy egy Indiana ellen? A válasz nem. És ha már itt tartunk: ki kapta a legkevesebb gólt ebben a szezonban? Messze a Pistons (84,4), a Spurs (85) és a Pacers (85,4), viszonylag nagy lemaradással 4. a New Jersey (87,1), majd a Houston jön (87,6). "Defense is the name of the game" alapon szinte bizonyos, hogy Detroitban vagy Indianapolisban és San Antonióban játsszák majd az év utolsó meccseit. De ki a legnagyobb nyugati versenytárs? A Lakers? Lehet, mert dobni is kell pontokat. Mindenesetre jelen állás szerint a Nyugat második körében a LAL a Minnesotával meccsel, a SAS pedig a Sacramentóval. Hacsak... A második négy helyen most a Memphis (ellenfele a San Antonio), a Dallas (Lakers), a Houston (Timberwolves) és a Denver (vagy a Utah vagy a Portland, ellenfél: Kings) áll, és mindegyik párharc kétesélyes. Még a Spurs sem mehet biztosra, pedig hiába nem nyer alapszakaszt, a legtömörebb csapat.

Ugyanis a parádés Jerry West, Hubie Brown páros (igazgató, vezetőedző) sem jelezhette előre, hogy a sztártalan Grizzlies nemcsak, hogy simán bejut a playoffba, de esélye marad az utolsó pillanatig a hazai pálya kiharcolására, és úgy fogják emlegetni a bajnoki címvédő elleni első körös párharcát, mint a legkeményebbet a szezonban. A Memphis 3-1-re nyerte az alapszakasz-szériát a Spurs ellen (mindegyik kiskülönbségű volt, a legszorosabb a március 1-i 81-80 Memphisben), és Tim Duncanék örülhetnek, ha azt a hazai pályát megszerzik, mert a Grizzlik 30-9-cel állnak ezidáig otthon, legyőzve a "négysztáros" Lakerst, illetve a ligaelső Indianát, amelyben hiába dobott 28 pontot Jermaine O'Neal és 23-at Ron Artest, a hat memphisi ért el legalább tízet velük szemben. A Memphisnek döbbenetsen hosszú csapata van: Pau Gasol, James Posey, Jason Williams 30 perc körül játszik, Mike Miller, Bonzi Wells, Lorenzen Wright, Shane Battier 25 fölött, de Earl Watson, Stromile Swift és Bo Outlaw is kap legalább 19 percet meccsenként, és még Jake Tsakalidis is a képben van. Másod-, harmadvonalbeli játékosokból építettek ott olyan együttest, amelyik ellen a legnagyobb sztárok sem mehetnek biztosra.

MCs

/sport/amerika/20040401godorben.html?pIdx=1