Vágólapra másolva!
Ray Allen vezetésével a Seattle Supersonics 4-0-s hetet produkált, így már hatos a győzelmi szériájuk. Hasonló négyes sorozata a Cleveland Cavaliersnek a 0-3-as kezdés után valóságos katapultot jelentett.

A mostanában valóban "szuper" Sonics hatot nyert sorban azután, hogy az idény első meccsén 30-at kapott a Los Angeles Clipperstől (akik egyébként szintén meglepően jók), sőt még előbb 2-6-vel végzett a bemelegítő előszezonbeli meccseken. Így kalkuláljon az ember Ray Allen cserével! Vasárnap este 118-113-ra verték a Memphist úgy, hogy 21 pontos hátrányban voltak még a harmadik negyed végén.

A Grizzlies, amely tavalyi 50 győzelme és a franchise első rájátszása után kissé lagymatagon startolt idén, 34-13-ra vesztette el a negyedik felvonást, Allen pedig 34 pontot szórt. A Sonics a tavalyi rájátszók közül San Antoniót és a Sacramentót is legyőzte, nem is beszélve denverbeli sikerükről (a Nuggets csak az előzőleg két fő bajnokaspiránsnak gondolt Detroitot és Minnesotát tudta eddig megverni). Ó, bocsánat, a legfőbb bajnokaspiráns a Spurs Tim Duncannel! A Seattle 19-et vert rájuk.

Nem csoda, hogy Ray Allent a legjobb játékosnak választották a második héten Nyugaton, Keleten pedig a Cleveland Cavaliers "Jakab királya", LeBron James lett az első (tartok tőle, hogy ez a becenév csak angolszász területen üt igazán). Allen meccsenkénti 28,3 pontját úgy dobta, hogy próbálkozásainak több mint fele bement (53,5% mezőnyből, 56% hármasból), 5,3 lepattanót és 4,3 gólpasszt szedett a Denver, a Sacramento, a Toronto és a Memphis elleni meccseken. Összesített 26 pontos átlagával 5. a góllövőlistán, és 60%-os hármasmérlege a 4. helyre jó. A másodéves James 29 pontos átlaga (50,8%-os mezőnymunkával sikerült), 9,7 lepattanója, 4,7 gólpassza és 2,3 blokkja, továbbá ligaelső 3,33 labdaszerzése valami elképesztő - az Atlanta, a Phoenix és a Washington bánta. A Suns ellen csak a negyedik negyedben dobott 17-et, és a Cavaliers így 19 pontos hátrányból fordította meg a meccset.

Nem díjazták, de érdemes kiemelni Dirk Nowitzkit is. A Dallas német csatárát az ESPN szakírója, Marc Stein egyenesen a liga legjobb játékosának nevezi, ami nyilván nem teljesen ilyen egyértelmű, mégis, három meccsen 34 pontos átlagot csinálni nem semmi. Összesn 27,9 pontos a termése, és nemcsak a mezőnymutatója, a triplastatisztikája is 50% fölött van. A Dallas Mavericks pedig ligaelső 7-1-gyel.

Steve Nash ugyanakkor éppen a Dallastól távozva lehet az idei évad egyik legfontosabb szereplője (és éppen ma este mutatják majd meg neki a texasiak istenét, amikor az elhagyott Mavs csarnokában játszik). Iszonyat sok pénzt keres Phoenixben, de a ténykedése révén 107,7 pontot szór meccsenként a Suns, ami csaknem 12-vel több a ligaátlagnál és 13-nál is többel jobb az arizonaiak tavalyi teljesítményénél, amivel a Nyugat legrosszabbja címet érdemelték ki (az NBA-átlag két tizedet javult egyébként a múlt szezon óta).

A vicc egyébként az, hogy a Mavs is jobb lett az irányítója távozása óta, köszönhetően elsősorban annak, hogy a hátsó posztokon osztozók közül Michael Finley, Jerry Stackhouse, Jason Terry és Marquis Daniels egyaránt tíz pont fölött dob, és a valami rejtélyes oknál fogva stabil kezdő, újonc Devin Harris is 7,3-et termel.

Nam nagyon beszéltünk a Keletről, de talán most nem is érdemes, ilyen karakteres változásokat nehéz megfigyelni. Kivéve a Torontónál, amely a másodikról a nyolcadik helyre zuhant vissza, mégpedig úgy tűnik, azért, mert a nyáron elvágyódó, aztán mégis itt maradó Vince Carter teljesítménye igen szerénynek mondható a 38%-os mezőnymunkával megdobott 14,3 ponttal és a 3,7 lepattanóval. A karrierátlaga 23,6 (44,6%) és 5,3.