Társoldalunk:

Tényleg lejárt az óriások kora az NBA-ben?

2017.02.27. 13:34

Hol vannak már azok a daliás évek, amikor Bill Russell, Wilt Chamberlain vagy Kareem Abdul-Jabbar küzdött a gyűrű alatt, vagy kicsivel később, mikor Hakeem Olajuwon uralta a festéket? Mi történt az ötös poszttal? Szükség van még hagyományos értelemben vett centerekre a mai, felgyorsult NBA-ben? Mi a helyzet az utánpótlással? Dávid Kornéllal, a Sport TV állandó szakértőjével kerestük a válaszokat.

A 2017-es All Star-gála főmérkőzése most sem a versenyképes kosárlabdáról, inkább a showelemekről, a szép megoldásokról és a zsákolásokról szólt. Ettől persze még lesz mire emlékeznünk, mivel az utóbbi évek egyik legfélelmetesebb játékosmozgása éppen a meccs utáni sajtótájékoztató alatt vált hivatalossá. A sacramentói DeMarcus Cousins a New Orleans Pelicansben folytatja karrierjét. Hogy ez miért olyan érdekes? Cousinst jelenleg a legjobb centernek tartják a ligában, New Orleansban pedig eleve ott van a második legjobb, az új magasember-generáció szupersztárja, Anthony Davis. Újra a magas emberek korát éljük? Ha meg szeretnénk érteni a történteket, vissza kell térnünk az alapokhoz.

Régi idők kosárlabdája

Először azt érdemes tisztázni, mi is a centerjátékos legfőbb ismérve. Hagyományosan a csapatok legmagasabb, legerősebb, legmasszívabb kosárlabdázói, akik kőkemény munkát végeznek a védekező- és a támadótérfélen a festéken - azaz a palánk alatti festéssel jelölt trapézon - belül. Az NBA történetében számtalan 220 centiméter körüli játékosról tudunk, de a valaha volt legmagasabb kosaras egyetlen percet sem játszhatott a ligában: az 1981-es játékosbörzén a Golden State Warriors kiválasztotta a 234 centiméterre nőtt japán Okajama Jaszutakát – minél magasabb, annál jobb, gondolhatták. A dobás, a mozgás, a koordináció, az egyéb képességek sokáig másodlagos fontossággal bírtak ekkoriban. Hogy miből vonták le ezt a következtetést, az titok, hizsen ekkor már közel húsz éve léteztek a tökéletes magasemberek prototípusai.

A 231 centis román Gheorghe Muresan (77) két csapatban összesen öt szezont húzott le az NBA-ben, ahol Michael Jordennel is szembe kerültForrás: AFP/Ted Mathias

Az 1960-as években akkor indult növekedésnek a mozgékony magasemberek értéke, amikor a liga új szabályokkal próbálta megnehezíteni a centerek feladatát. Ekkor jöttek olyan géniuszok, mint Bill Russell és Wilt Chamberlain, akik új színt vittek a játékba. A legjobb centereknek már nemcsak magasnak, elnyűhetetlennek, lenyomhatatlannak, de atletikusnak is kellett lenniük. Russell tökéletes blokkoló, illetve védekező volt a maga korában. Riválisa, az egyszer 100 pontig (máig élő NBA-rekord) is eljutó Chamberlain pedig megállíthatatlan, megfékezhetetlen pontszerző (az 1961-1962-es szezonban 50,4 pontos átlagot termelt – természetesen ez is NBA-rekord). Az egymás elleni párharcaik örökre emlékezetesek maradnak.

Óriások egymás ellen:

„Wilt Chamberlain jóval megelőzte a korát – mondta Dávid Kornél, Magyarország egyetlen NBA-ben is megfordult kosárlabdázója, a Sport TV szakértője az Origónak.  A magassága mellé páratlan mozgékonysággal dolgozott, nem is volt ellenszer a játékára, talán csak a borzasztó büntetődobásaira lehetett azt mondani, hogy ez a játékelem nem megy neki." Dávid Kornél elmondta, a Russellhez, Chamberlainhez hasonló játékosok szerinte ma is helyt állnának a ligában - inkább a statikusabb, súlyosabb játékosok kerülnének bajba.

Míg a hatvanas éveket egyértelműen a Boston Celtics uralta, nyolc bajnoki címet nyerve, ez a folytonosság Bill Russell 1969-es visszavonulása után megváltozott. A következő években nyolc különböző csapat is ünnepelhetett, azonban az 1971-es iszlámra való áttérése előtt még Lew Alcindor néven játszó Kareem Abdul-Jabbar mindent megváltoztatott, amit az addigi centerjátékról tudtak.

218 centiméteres magassága mellett 106 kilójával ultrakönnyű centernek számított. És éppen ez tette őt olyan legendás játékossá, amilyenhez foghatót talán még azóta sem láthattunk ezen a poszton. Soha nem látott mobilis, gyors centere volt ő a ligának, olyan erős fizikummal, amelynek segítségével 20 évet játszhatott a ligában. Ha Chamberlain megelőzte a korát, mit mondjunk Abdul-Jabbarról?  Az általa előszeretettel használt horogdobását (Skyhook) a mai napig próbálják megfejteni, utánozni. Kevés sikerrel.

Kareem Abdul-Jabbar bemutatja: Horog az égből:

A '80-as években folytatódott a tendencia: azok a centerek tudtak döntően befolyásolni egy-egy csapat játékát, akik magasságuk és súlyuk mellett mozgékonyak is voltak. Az ekkor újra fellángoló Celtics-Lakers rivalizálás új szintre emelte a kosárlabda népszerűségét, így sokan tanúi lehettek annak, hogy a legendás Larry Bird-Kevin McHale páros mellé Bostonban fellép egy olyan center, aki nemcsak a festékben, de középtávolról is egyedülállóan jól dolgozott. A 213 centiméter magasságához képest gyors, 104 kilójához képest masszív Robert Parish-ról úgy tartják, minden idők legjobban dobó magasembere.

Robert Parish fénykorában:

A kilencvenes években a Houston Rockets nigériai születésű centere, Hakeem „The Dream" Olajuwon uralta a ligát. Tette mindezt úgy, hogy olyan nagyágyúkkal kellett megharcolnia a palánk alatt, mint Patrick Ewing (New York Knicks), Dikembe Mutumbo (Denver Nuggets, majd Atlanta Hawks), az orlandói Shaquille O'Neal vagy a legendás David Robinson (San Antonio Spurs). Napestig sorolhatnánk a szupersztár centereket ebből az időszakból - mondhatjuk, ez volt a centerposzt aranykora. Kulcskérdés volt minden csapatnak egy domináns magasember megszerzése – mondta Dávid Kornél. – Olajuwon Houstonban történelmet írt, miután elsőként lett az Év Védőjátékosa, a Legértékesebb játékos (MVP) és a döntő legértékesebb játékosa egy szezonon belül. Michael Jordan – ideiglenes – visszavonulása után ő volt a liga legjobb, legdominánsabb játékosa.

Nem egy bonyolult játék, mégsem tudtak vele mit kezdeni:

A Dream Shake-hez hasonló ikonikus védjegyet csak a korábban már említett Kareem Abdul-Jabbar-féle horogdobás tudott szert tenni.

Mi történt a centerekkel?

„Teljesen megváltozott a játék, kevés a domináns center, sokkal többet jár a labda – mondta Dávid Kornél. – Hogy miért van ez? A 90-es, 2000-es évek legelején a csapatok elkezdték használni az elzárás-leválásos (pick and roll) játékot. A mozgások után a center könnyen az egyes poszton találhatja magát, ami rengeteget kivesz belőle. A 90-es években a Stockton-Malone páros zseniális volt, a játék akkor oldalirányba zajlott. Ma már középről folyik minden, ez is nehezíti a centerek dolgát."

A pick and roll művészete:

Dávid Kornél az Origónak egy első hallásra meglepőt is mondott: a mai NBA-re nagy befolyással bír az európai kosárlabda. Sok mozgás, sok passz, kevesebb izoláció, ami a centerektől is merőben más játékot kíván meg. Dávid szerint ma már a mozgékony, kintről is veszélyes, jól dobó centerek tudnak valójában hozzátenni a játékhoz; a statikus, domináns palánk alatti játék nem tud igazán eredményes lenni.

„Nézzük meg a fiatal Shaquille O'Neal milyen mozgékony, félelmetes játékos volt. Az a Shaq fel tudná venni a versenyt az új generáció legjobbjaival is. Az öregebb Shaq viszont nagy bajban volt már, sőt nagy bajban lenne most is – mondta Dávid Kornél, amikor a 2000-es évek utolsó domináns centeréről, a Los Angeles Lakersszel három, a Miami Heattel egy bajnoki címig jutó Shaquille O'Nealról kérdeztük.

A jövő itt van!

Dávid Kornél szerint „a jövő azoké a centereké, akik 1-5 posztig mindenhol meg tudják állni a helyüket." Itt tértünk vissza a cikk elején feltett kérdéshez is: mi lesz most így, hogy a jövő legnagyobb szupersztárjainak egyike, Anthony Davis és a liga legjobb centere, DeMarcus Cousins egy csapatban játszanak?

DeMarcus Cousins (b) köszönti új csapattársát, Anthony Davist az All-Star-gálánForrás: AFP/2017 Getty Images/Jonathan Bachman

Dávid Kornél azt mondta, nem az a meglepő, hogy a Sacramentóban idén brutális átlagokat szállító (közel 27 pont, 11 lepattanó) balhés centert elcserélték, hanem az, hogy épp New Orleansba. A Pelicans nagyon jól járt, mert két nagyon fiatal (Cousins is csak 27 éves lesz augusztusban), és nagyon jó center került egy csapatba. Dávid szerint két ennyire hatékony magasember utoljára San Antonióban játszott együtt – ki ne emlékezne az Ikertornyokra, azaz Tim Duncanre és David Robinsonra.

Dávid Kornél úgy folytatta, hogy a két játékos valószínűleg nagyon jól ki fog jönni egymással a pályán. Félelmetes párost alkothatnak a palánk alatt, és hiába a felgyorsult játék, két ennyire mobilis, középtávolról és kintről is jól dobó centert egy csapatban még nem látott a világ.

Amikor felsoroltunk még két-három, Davishez hasonlóan kintről is veszélyes centert (Karl-Anthony Towns, Kristaps Porzingis), Dávid Kornélnak volt némi megjegyzése.

„Towns, Porzingis, de Davis sem az a játékos, aki minden poszton bevethető lenne, miközben a klasszikus center posztján játszik. Ehhez az a Giannis Antetokounmpo áll közel, aki szerintem nemsokára a liga legjobb játékosa lesz. Giannisszal szemben elfogult vagyok, de ő egy másik dimenzióban játszik: van benne egy kis Magic Johnson, és úgy dominál, ahogy talán még soha senki."

Aki látta már Davist vagy Antetokounmpót játszani, biztosan tudja: a jövő megérkezett, és bizony eléggé fényesnek tűnik.