Most következő sorozatunkban a 2017-es NFL Draftra jelentkező legtehetségesebb játékosokat mutatjuk be. Az irányítók és az elkapók után most a tight endeken a sor.
O.J. Howard (Alabama Crimson Tide)
Nick Saban egyetemi edzőguru csapata, az Alabama Crimson Tide nem a tight endjeiről híres, és talán ezért meglepő is, hogy O.J. Howard a 2017-es draft legtehetségesebb játékosa. A Tide-offense, ami leginkább a Derrick Henry, Kenyan Drake, vagy tavaly Bo Scarbrough nevével fémjelezhető brutális futójátékra épült, nem igazán használta ki Howard képességeit, ám a fiatal játékos a rájátszásokban rendszeresen megvillant. A 2016-os egyetemi döntő során, ahol az Alabama 40-45-re verte a Clemson Tigerst, Howard valami egészen elképesztőt produkált, ugyanis
mindössze öt elkapásból hozott össze 208 yardot és két touchdownt,
ezzel ő lett a meccs legértékesebb támadójátékosa. Idén is a döntőben volt a legproduktívabb: 106 yard, és egy touchdown került a Clemson ellen elvesztett meccsen a neve mellé.
Pedig Howard már Alabamába érkezéskor sztárnak számított, hiszen ő volt a legkeresettebb tight end az évfolyamában. Monstruózus felépítésű, majd kétméteres, 114 kilós játékos, aki ezzel együtt elképesztően gyors is, hiszen 4,51 alatt futotta a 40 yardot. A sebessége már-már a sokkal könnyebb elkapójátékosokat idézi, hihetetlenül jó keze van a rosszul megdobott passzok elkapásához is, ráadásul tapasztalt blokkoló. Ahhoz ugyan, hogy az NFL védőit is meg tudja állítani, még fel kellene szednie négy-öt kiló izmot, de így sem kockáztat vele sokat a leendő csapata, hiszen Howard nemcsak a saját posztján a legjobb, de ott van a 2017-es draft legkiemelkedőbb játékosai közt.
Alabamából nemcsak Howard érkezik
Kovács Sándor: Az idei draft legjobb tight endje O.J. Howard az Alabamáról. Tökéletes atléta, aki ha még négy-öt kiló izmot képes lesz felpakolni, mindenkit lealáz majd. Őt a New York Jets, a Cincinnatti Bengals és a Carolina Panthers is szívesen látná. Egészen biztosan kiválasztják az első körben, bár arra nem vennék mérget, hogy ott lesz a top 10-ben. A meglepetésjátékos a Virginia Techről érkező Bucky Hodges lehet. Olyan gyors és atletikus, mint egy nagyobbra nőtt elkapó, bár a blokkolásban fejlődnie kell, mert néha bizonytalan. A második körben valaki nagyon jól járhat vele, és ha Bill Belichick szemet vet rá, ő lehet a jövő egyik záloga a New England Patriotsban.
Bencsics Márk: Egyértelműen nálam is O.J. Howard a favorit. Legkésőbb az első kör vége előtt el fog menni. Mindhárom downnál ott lehet, elkapni és blokkolni is jól tud, igazi gyengesége pedig nincsen. Emberezésben rendszeresen keményen megverte az egyetemi ellenfeleit, és ezt hozhatja az NFL-ben is. David Njokunak iszonyatos fizikai adottságai vannak, neki blokkolóként kell fejlődnie, de mind a sebességét, mind a méreteit tekintve ígéretes. Evan Engram klasszikus elkapó tight end. Rengeteg yardot szerzett, de a blokkolásban ő sem igazi. Nála már számít, hova kerül, hiszen egy innovatívabb támadóegységben nagyon jól jöhet a sebessége. Komoly ígéret még a South Alabamáról érkező Gerald Everett, aki egy Engramhoz hasonló mozgékony, gyors játékos. A méreteihez képes tnagyon jól használja a testét, és figyelemre méltó, hogy az elkapások után még komoly yardmennyiséget képes szerezni. Ő a második vagy a harmadik körben találhat csapatot.
David Njoku (Miami Hurricanes)
A Miami Hurricanes eddig is több elit tight endet adott már az NFL-nek, elég csak Jeremy Shockeyre, Jimmy Grahamre vagy Greg Olsenre gondolnunk. A következő nagy ász David Njoku lehet, akit pont Olsenhez hasonlítanak.
A húszéves, 193 centi magas és 112 kilós játékos Howard után egyértelműen a legjobb tight end a drafton,
noha mindössze két évet töltött a Hurricanes soraiban: 2015-ben 362 yardot és egy touchdownt szerzett, tavaly pedig 698 yard és nyolc TD volt a mérlege.
Njoku középiskolásként nemzeti bajnokságot nyert magasugrásban, és ez meg is látszik a teljesítményén: elképesztő súlypontemelkedéssel veti magát a labdák után, és ugyan tavaly nyolc passzt is elejtett, ez inkább a Hurricanes-irányító Brad Kaaya inkonzisztens játékának köszönhető, mint Njoku figyelmetlenségének. Ugyan a két évnyi játékkal a háta mögött rutintalannak számít, jó esély van rá, hogy valamelyik csapat legkésőbb a második körben beleszeret.
Evan Engram (Ole Miss Rebels)
Az Alabamával ellentétben a szintén a SEC konferenciában játszó Ole Miss Rebels támadórendszerében kimondottan sokszínűen használták a tight endeket. A 22 éves Engram ebben a rendszerben nevelkedve vált olyan játékossá, akire az NFL-ben is szép jövő várhat. Engram négy évet játszott az Ole Missen, ez idő alatt a csapat kétszer is legyőzte a verhetetlennek hitt Alabamát.
A tavalyi éve igazán remekre sikerült, 926 elkapott yarddal és nyolc touchdownnal, és a négyéves rutin meg is látszik rajta: úgy futja a route-okat, mint egy vérbeli elkapó, és a gyorsulása, illetve az irányváltási képességei is kiválóak, hiszen könnyedén hagyja maga mögött a legtöbb védőt. Blokkolásra azonban alig-alig használták, és ehhez nemcsak a rutinja kevés, de NFL-szinten alulméretezett is, de a Jordan Reedhez hasonló játékstílusa és felépítése már a korai körök egyikében vonzó lehet.
Jake Butt (Michigan Wolverines)
A Michigan Wolverines-vezetőedző, Jim Harbaugh kedvenc fegyvere, Jake Butt egészen biztosan csak a hátsó körökben fog elkelni a drafton, ugyanis élete utolsó egyetemi meccsén, a Florida State Seminoles ellen egyetlenegy ponttal elvesztett Orange Bowlon elszakította a térdszalagját.
Ha nem jön közbe ez a sérülés, akkor Butt jóval keresettebb játékos lehetett volna az idei drafton, és még így is elképzelhető, hogy valamelyik csapat kockáztat, behúzza a középső-hátsó körök egyikében, és nagyot nyer vele. Butt ugyanis felépítésre prototipikus NFL-tight end, és ugyan atletikussága csak átlagosnak mondható Howardhoz és Njokuhoz viszonyítva, ennek ellenére egy keményen játszó tight end, aki kimondottan jó kezű elkapó, a munkabírása és a hozzáállása pedig példaértékű volt a Wolverinesnál. Ha sikerül felépülnie, biztos helye lesz a profik közt.
