Maga a párosítás nem sok mindenkit mozgatott meg a mérkőzés előtt, a Raptors akkor a liga egyik leggyengébb csapata volt, míg a Lakers éppen a sebeit nyalogatta azok után, hogy 2004-ben eladta Shaquille O'Nealt, majd szégyenszemre lemaradt a rájátszásról 2005-ben. Ekkor visszatért a kispadra a legendás Phil Jackson, ami Kobe Bryantnek is jót tett, az akkor 27 éves játékos pedig statisztikai szempontból élete legjobb szezonját futotta.
Már azzal történelmet írt 2005. december 20-án, hogy három negyed alatt egymaga több pontot dobott, mint az ellenfél összesen (62-61 a Dallas ellen), erre korábban senki nem volt képes, de a java még hátravolt.
Egy hónappal később a Lakers 13 pontos vereséget szenvedett a Phoenix Suns vendégeként, Kobe-nak pedig annyira fájt mindene, hogy az is benne volt a pakliban, hogy kihagyja a Toronto elleni meccset. Az egész világ szerencséjére ez nem így történt.
Az első negyedben a Toronto jól kezdett, és folyamatosan vezetett, de Bryant is eljutott öt kosárig, majd bedobott négy büntetőt is a hajrában. Később így emlékezett vissza ezekre a percekre:
Reggel nagyon fájt az egész testem, de mindenképp nyerni akartunk, ezért játszottam. Egyáltalán nem éreztem, hogy ez egy különleges este lesz, de amikor az első betöréseim jól sikerültek, akkor tudtam, hogy az egész meccsen agresszíven kell támadnom.
A második játékrész az elsőhöz hasonlóan alakult, Bryant további 12 pontot szerzett, de a Raptors növelni tudta az előnyét, így félidőben 63-49-re vezetett. A dobóhátvéd is tudta, hogy még ennél is több kell tőle:
„Elkaptam a ritmust, de így is több mint tíz ponttal égtünk a szünetben. A harmadik negyedben viszont hihetetlenül kezdtem, minden dobásom beesett, és akkor éreztem, hogy az a bizonyos kapcsoló felbillent, és senki nem fogja tudni leoltani.”
Az addigi 26 pontjához 25-öt tett hozzá a harmadik felvonásban, a Lakers átvette a vezetést. A negyedik negyed pedig a teljes kivégzés lett: 30-at dobott ekkor, szinte kosárról kosárra megdöntött valamilyen rekordot.
Először a saját csúcsát (azt a bizonyos 62-t), majd Elgin Baylor klubrekordját, amikor 72-nél járt.
„Tudtam, hogy mennyinél járok, és jó érzés volt egy ekkora legenda rekordját túlszárnyalni, de nem foglalkoztam ezzel. Annyira koncentrált voltam, hogy semmiképp sem akartam kiesni a ritmusból. Ilyenkor nem érdekel semmi más, csak a játék.”
Folyamatosan tömték labdával a csapattársak a második félidőben, őt pedig nem lehetett megállítani. Végül 81 pontnál állt meg, 46 dobásából 28 volt sikeres, 13 triplájából 7 ment be, valamint bedobott 20-ból 18 büntetőt is.
Ennél többet csak egyetlen ember ért el, Wilt Chamberlain 1962-ben, amikor 100 pontot dobott, de tegyük hozzá, hogy akkor még teljesen más volt a játék.
Ráadásul arról nem készült tévés felvétel, így Bryant pontszáma a legmagasabb, amit televízióban közvetítettek.
Chamberlainen és Bayloron kívül egyedül David Thompson (1978) és David Robinson (1994) jutott 70 pont fölé, ők is úgy, hogy az adott szezon alapszakaszának utolsó meccsén a lehető legtöbb pontot kellett dobniuk ahhoz, hogy ők legyen az idény pontkirályai, csapattársaik nagyjából rá se néztek a gyűrűre. Azóta egyszer Devin Booker is dobott 70-et (2017), így hat tagja van a hetvenesek klubjának.
Még Michael Jordan sem az, akinek a karriercsúcsa 69. Bryant legalább ebben túlszárnyalta példaképét, nem is kevéssel.
„Amikor Phil lecserélt, akkor esett le, mit tettem. A nagymamám az összes gimnáziumi meccsemen kinn volt, és mindig megkérdezte, amikor teljesen leizzadtan lejöttem a pályáról, hogy minek ennyit hajtani. Ezek után az első profi meccsemen, amit élőben megnézett, dobtam 81-et. Mondtam is neki, hogy ezért éri meg.”