Társoldalunk:

Elvágták a nyakát, megmérgezte és főbe lőtte magát, mindet túlélte

2019.03.22. 21:03

A jégkorongról mindenki tudja, hogy nem éppen biztonságos sport. Az embert bármikor elgázolhatja a gyorsvonatként érkező ellenfél, a korong sokféleképpen okozhat fájdalmat vagy sérülést, de a legveszélyesebb a korcsolyák éles pengéje. Ráadásul, ha rossz helyen találja el a játékost, az végzetes lehet. Majdnem ez történt 30 évvel ezelőtt Clint Malarchukkal, az észak-amerikai profi hokiligában (NHL) szerepelő Buffalo Sabres kapusával, aki hatalmas szerencsének köszönhetően maradt életben. Többször is.

Óriási vértócsa és szerencse

1989-ben a Buffalo Sabres fél lábbal már a rájátszásban érezhette magát, de szeretett volna minél jobb kiemelést szerezni, viszont folyamatosan kapusgondokkal küzdött. Éppen ezért 15 nappal korábban megszerezte a Washington Capitalstől a 27 éves Clint Malarchukot. A kanadai játékos beváltotta a hozzá fűzött reményeket, a Sabres kilábalt a vereségszériából és megszilárdította playoffhelyét. A szupertehetséges Pierre Turgeon vezette csapat március 22-én a St. Louis Bluest fogadta, és a nem túl eseménydús meccsen 1-0-ra vezetett az első harmadban. Malarchuknak nem akadt sok dolga, szinte unatkozott a kapuban, egészen a 16. percig.

A Blues ekkor egy kontratámadást vezetett, a korong lekerült a sarokba, ahonnan Rick Meagher középre passzolt. Malarchuk olvasta a játékot, átcsúszott a hosszú oldalra, ahol a vendégek csatára, Steve Tuttle érkezett, nyomában a Sabres védőjével, Uwe Krupp-pal. A német bekk egy ütközéssel próbálta semlegesíteni Tuttle-t, aki nekiesett a kapunak, közben a korcsolyájának pengéje elvágta Malarchuk nyaki ütőerét, amiből szökőkútszerűen elkezdett spriccelni a vér. A jégen kitört a pánik, a játékosok és Terry Gregson játékvezető is orvosért kiáltott.

Videó csak erős idegzetűeknek:

Malarchuk így emlékszik vissza az eseményekre:
Először azt hittem, Tuttle korija a sisakomat találta el. Nem éreztem fájdalmat, de gyorsan levettem. Akkor vettem észre, hogy a vérem pirosra festette a jeget. Tudtam, hogy az artériám sérült, minden egyes szívdobbanásnál lüktetett kifelé a vér. Biztos voltam benne, hogy meg fogok halni, Gregson üvöltését is hallottam, hogy hozzanak már egy hordágyat, mert itt halok meg. Azt viszont semmiképp sem szerettem volna, mert tudtam, hogy édesanyám is nézi a közvetítést.Ahol egyébként nem sötétítették el a képet, mindössze a fókuszt vették le az eseményekről, és nagytotálban mutatták a pályát, de így is látszott a hatalmas tócsa a kapu előterében. A Ted Darling-Mike Robitaille kommentátorpáros is csak szörnyülködni tudott, de a vezérlőben dolgozók is teljesen megzavarodtak, és bevágták az 1989-as Buick Riviera autó reklámjának a hangsávját.
A nézőtéren ketten szívrohamot kaptak, tizenegyen elájultak, valamint három játékos is rosszul lett. Egyvalaki azonban megőrizte a hidegvérét. Jim Pizzutelli, a Sabres erőnléti edzője azonnal a jégre rohant, hogy segítsen a kapuson. Vietnámi veterán múltjából adódóan több hasonló szörnyűséget átélt már, szakszerűen el tudta látni a kapust, akivel aztán az öltözőbe sietett. A csapatorvosok már készen álltak, sikeresen lelassították Malarchuk pulzusát, mire kiérték a mentők. A hokis végig eszméleténél volt, egészen a beavatkozásig. Összesen több mint 300 öltéssel kellett összevarrni az ereket és a nyakát, amin egy 15 centis seb keletkezett. Másfél liter vért veszített.

Ennek fényében egészen félelmetes, hogy 10 nappal később már ismét ő állt a Sabres kapujában, amellyel végül a rájátszás első körében kiesett. De az igazi pokoljárás csak most kezdődött.

Rémálmok, pánikbetegség, depresszió

Malarchuk a sérülés után olyan korán visszatért, ahogy csak tudott. A lábadozás alatt csak arra tudott gondolni, hogy ismét játszhasson, lelkileg pedig egyáltalán nem dolgozta fel a történteket. Miután a Buffalo számára véget ért a szezon, már nem kellett a játékra koncentrálnia. Egyre többször jutott eszébe az a bizonyos március 22-i este, amely aztán álmaiban is elkezdte kísérteni. Rövid időn belül annyira súlyossá vált a helyzet, hogy nem mert elaludni, inszomniában szenvedett. Teljesítménye is folyamatosan romlott, elvesztette a kezdőkapus státuszát.

Clint Malarchuk néhány éven belül kikopott az NHL-ből, és alsóbb osztályú ligákban védett. Itt a Las Vegas Thunder színeibenForrás: Review Journal

Fájdalomcsillapítókat szedett, valamint elkezdett inni, miközben senkinek sem árulta el, milyen rosszul van. 1990 februárjában csapattársaival együtt nézte a Super Bowlt, a buli előtt otthon még begyógyszerezte magát. A partin aztán legurított egy teljes üveg whiskey-t, azt remélve, hogy a kettő keverésétől végre elálmosodik, ugyanis ekkor saját bevallása szerint már 10 napja nem aludt. A szervezete ettől teljesen megbolydult, a szíve pedig megállt. Miután a kórházban magához tért az újraélesztés után, mindenkinek magyarázkodhatott, hogy ő bizony nem akart véget vetni az életének, csak aludni szeretett volna mindennél jobban. Pszichiátriai kezelést kapott, a szakembernek pedig mindent bevallott: kényszeressé vált, pánikbeteg lett, alig mert kimozdulni otthonról.

Kényszerbetegséget, szorongást és depressziót diagnosztizáltak nála, de legalább megkönnyebbült, hogy végre beszélhetett ezekről valakivel. A gyógyulás hosszú útjára lépett.

Egy hasonló eset miatt visszalökték a mélybe

Malarchuk az 1989-90-es idény után még három szezont játszott a legmagasabb szinten, de már nem tudta ugyanazt a teljesítményt nyújtani, csak csereként számítottak rá. 95 mérkőzésen lépett jégre, 1992 után már csak az alsóbb ligák jutottak neki. 31 évesen játszott utoljára az NHL-ben, pedig a kapusoknál pont ekkor kezdődnek az aranyévek. Néhány évet még lehúzott a Las Vegas Thundernél, aztán 1997-ben, 36 évesen visszavonult.

Tekerjünk előre néhány évet, egészen 2008. február 10-ig. A helyszín kísérteties módon ismét Buffalo, a Sabres a Florida Pantherst fogadta. A harmadik harmad közepén a vendégek csapatkapitánya, Olli Jokinen próbált a sarokban ütközni Clark MacArthurral, de ez olyan szerencsétlenül sikerült neki, hogy ellenfele lába kibillentette az övét is, ami felvágódott, a korcsolyájának pengéje pedig az arra járó csapattárs, Richard Zedník nyakát találta el. A szlovák játékos is elesett, de mielőtt földet ért volna, már tekintélyes mennyiségű vért veszített. A veterán szélsőnek volt annyi lélekjelenléte, hogy odakorizzon a kispadhoz, ahol gyorsan elszorították az artériát.

Videó csak erős idegzetűeknek:

Kórházba szállították, stabilizálták az állapotát, majd megoperálták, valójában egyáltalán nem is volt veszélyben az élete.

Természetesen a történtek után ismét „elővették" Malarchukot, aki ekkor már a Columbus Blue Jackets kapusedzőjeként dolgozott, és már sokkal jobban volt, de nem tudott teljesen meggyógyulni. Interjúkkal bombázták, többször is újra kellett néznie a saját balesetét, amitől azonnal visszazuhant a mélybe. Megint az alkoholhoz és a gyógyszerekhez nyúlt, ismét előjöttek a tévképzetei. Rehabilitációs klinikákra jelentkezett be, ahonnan aztán folyamatosan megszökött, mert azt hitte, örökre ott akarják tartani.

Öngyilkossági kísérlet és teljes pálfordulás

2008. október 7-én egyedül volt otthon egész nap, megivott 20-25 sört. Ekkor érte el a mélypontot, és amikor a felesége hazaért, Clint egy pisztolyt szorongatott.
Fogalmad sincs, milyen nehéz az agyammal együtt élni. Sokkal jobb lenne, ha csak úgy kikapcsolhatnám. Mindenkinek könnyebb lenne – mondta Joanie-nek, majd az álla alá tartotta a fegyvert, és meghúzta a ravaszt.

A golyó átment az állkapcsán, kitörte néhány fogát, irányt változtatott az orrjárataiban, majd a koponyájába fúródott. A vér elöntött mindent, de csodák csodájára semmilyen létfontosságú szervet nem érintett, az exhokis pedig még az eszméletét sem veszítette el. Felesége értesítette a mentőket és a rendőrséget, Clintet azonnal kórházba szállították, de még előtte „ki kellett ütni", hogy megoperálhassák. Harmadszor nézett szembe a halállal, és ezt is túlélte.

Joanie és Clint Malarchuk együtt tartanak előadásokatForrás: The Players' Tribune

Amikor felébredt, hosszú kezelésnek vette alá magát, ezúttal pedig pontos diagnózist kapott. Poszttraumás stresszben és alkoholizmusban szenvedett, és bár ezt sokáig nem fogadta el, a remek pszichológusa segítségével ismét elkezdett javulni az állapota. Sőt. Azóta önsegítő csoportokat látogat, de nem mint résztvevő, hanem tanácsadóként, és elmondása szerint ilyen jól még sosem érezte magát.Tudom, hogy segíthetek másokon, és ez a legjobb érzés a világon. Lehet, hogy az, hogy jégkorongoztam, csak az út része volt, a segítségnyújtás pedig a célállomás. Még én sem vagyok teljesen egészséges, olykor visszatérnek a rémálmaim, de össze sem hasonlítható a korábbiakkal. Jól vagyok, és az éltet, hogy mások is jól legyenek.

Ha Ön, vagy valaki a környezetében krízishelyzetben van, hívja mobilról is a 116-123 ingyenes, lelki elsősegély számot!