Társoldalunk:

22 évvel ezelőtt kezdődött a sportvilág egyik legvéresebb rivalizálása

2019.03.27. 17:35

Magyar idő szerint 1997. március 27-én hajnalban (helyi idő szerint 26-án este) a Detroit Red Wings a Colorado Avalanche csapatát fogadta az észak-amerikai profi hokiligában (NHL). Akik nem követik olyan régóta az NHL történéseit, azok számára elsőre nem tűnhet túlságosan érdekesnek a párosítás, hiszen egyik csapat sem igazán meghatározó napjainkban. Pedig a régi idők hokijának szerelmesei sokszor, klubszimpátiától függetlenül is boldogan emlegetik ezt a mérkőzést, amelyben a játék sava-borsa benne volt. Két topcsapat ütközete rengeteg góllal, bunyóval, drámával. Minden, ami kell.

Az ezredforduló környékén ez a két együttes uralta az NHL-t, hat szezon alatt összesen négy bajnoki címet nyertek (a Colorado 1996-ban és 2001-ben, a Detroit 1997-ben és 1998-ban). Ráadásul rettenetesen utálták egymást, több meccsük is vérfürdőbe torkollott, amelyek közül az a bizonyos 1997. márciusi volt a legemlékezetesebb.A véres rivalizálás előzménye egy évvel korábbra, 1996-ra tehető. A Colorado gyakorlatilag újonc volt az 1995-96-os idényben (ekkor költözött át a csapat Denverbe Quebecből, ahol a Nordiques nevet viselte korábban), viszont rendkívül jól szerepelt. Akárcsak a Red Wings, ahol Scotty Bowman kezei alatt szépen összeállt a csapat, és az alapszakasz 82 meccsében 60-at megnyert, amely azóta is ligarekord.

A két csapat a nyugati főcsoportdöntőben került össze, nem túl nagy meglepetésre. Az viszont már inkább az volt, hogy öt mérkőzés után az Avalanche 3-2-re vezetett összesítésben a négy győzelemig tartó párharcban, a Red Wings az életéért küzdött a hatodik találkozón. A fizikális csata első harmadában a denveri csapat szélsője, Claude Lemieux egy brutális ütközéssel kente bele a kispad előtti palánkba Kris Drapert, átrendezte a teljes arcberendezését, amit csak több műtét után sikerült összerakni.

A Colorado megnyerte a mérkőzést, amivel bejutott a Stanley-kupa döntőjébe, ahol 4-0-s összesítéssel lesöpörte a Florida Pantherst, és megszerezte története első bajnoki címét. A michiganiek azonban nem felejtettek.

A '96-'97-es alapszakaszban az Avalanche-nek ment jobban, az első három egymás elleni mérkőzést is megnyerte, amelyek egyébként viszonylag nagy nyugalomban zajlottak, de lehetett érezni, hogy valamikor felrobban az időzített bomba.
1997. március 26-án a Joe Louis Arénában találkozott a két csapat, ahol az első percektől lehetett érezni a feszültséget. A játékosok folyamatosan kóstolgatták egymást, volt néhány bokszmeccs is, aztán 1:38-cal az első harmad vége előtt, 1-0-s denveri vezetésnél elszabadult a pokol.Igor Larionov és Peter Forsberg akadt össze a palánk mellett, a zűrzavart kihasználva a Red Wings verőembere, Darren McCarty azonnal megtámadta Claude Lemieux-t, akit ez teljesen váratlanul ért, és csak annyit tudott tenni, hogy teknőspózban védte a fejét. 

Patrick Roy és Mike Vernon csépelik egymást. Két korszakos kapuszseni, akik olykor a kesztyűt is ledobtákForrás: Associated Press/Tom Pidgeon

Ezt látta a Colorado legendás kapusa, Patrick Roy, aki azonnal elindult az események felé, de mielőtt odaért volna, a Detroit gólvágója, Brendan Shanahan közbelépett. Erre az Avalanche védője, Adam Foote is megérkezett, aki Shanahant kapta el, a tömegjelenet pedig a Red Wings kapusával, Mike Vernonnal lett teljes.

Lemieux-t be kellett kísérni az öltözőbe, Forsbergnek felszakadt egy korábban szerzett sebe az arcán (néhány perccel azelőtt egy korcsolyapenge megvágta), Roynak pedig ömlött a vér a fejéből. A jég szinte teljesen piros lett a kispadok előtt, ezt végül nem is sikerült egyszerűen feltakarítani, be kellett hívni a rolbát.Hosszú szünet után folytatódhatott a játék, de 15 másodperc után Adam Deadmarsh és Vlagyimir Konsztantinov is egymásnak esett. A büntetőpadok megteltek, majdhogynem több hokis ült ott, mint a kispadokon.

Összefoglaló a vérfürdőről:

A második harmadban minden ott folytatódott, ahol abbamaradt: a negyedik másodpercben Foote és Shanahan megvívták a második menetüket, három perccel később újabb két bunyó miatt állt a játék, majd a következő nyolc percben még két bokszmeccsnek örülhetett a detroiti közönség. Kész csoda, hogy közben a jégkorongra is időt tudtak szakítani a csapatok, ráadásul ezt elég ügyesen megoldották, hat gól is született (egyenlő eloszlásban) a játékrészben.

4-3-as Colorado-vezetéssel indult a harmadik harmad, 71 másodperccel később már 5-3 volt az állás, Valerij Kamenszkij meglőtte harmadik gólját a meccsen. De a Red Wings nem adta fel, a játékrész derekán fél perc alatt egyenlített. Jöhetett a hosszabbítás, amelyet a 39. másodpercben az est főszereplője, a közellenséget megsemmisítő, majd később még egyszer bunyózó Darren McCarty eldöntött, teljessé téve a hazaiak örömét, ráadásul Vernon karrerje 300. győzelmét ünnepelhette. Sokan ezt a mérkőzést tartják minden idők legjobb, legszórakoztatóbb alapszakasz-mérkőzésének.

Teljes összefoglaló a mérkőzésről:

A két csapat pedig később ismét találkozott a főcsoportdöntőben, és a Detroit ott is revansot vett, hogy aztán sima, 4-0-s összesítéssel hódítsa el a Stanley-kupát a Philadelphia Flyers ellen a nagydöntőben.

A véres rivalizáció még több évig folytatódott, aztán 2002-ben befejeződött. Mondhatni, nem tartott sokáig, de annál intenzívebb volt, hiszen két topcsapat vívta, tele olimpia bajnokokkal, Stanley-kupa-győztesekkel, későbbi Hírességek Csarnoka-tagokkal. 2016-ban egy nyitott pályás gálameccsen még egyszer találkoztak az akkor már „öregfiúk”, de azt sikerült bunyó nélkül lehozni. Sok mindent elmond a két együttes közös múltjáról, hogy majdnem 45 000 ember fagyoskodta végig a mérkőzést, de ezek miatt a legendák miatt érdemes is volt.