A januárban még ligautolsó csapat most megnyerheti első bajnoki címét

Magyar idő szerint kedd hajnalban kezdődik az észak-amerikai profi hokiliga (NHL) 2019-es nagydöntője. Előzetesen talán senki sem számított a Boston Bruins-St. Louis Blues párosításra, de a két együttes a playoffban bizonyította, hogy joggal jutott a fináléba. Ellentétes utat jártak be a szezon alatt, a végére viszont mégis úgy kerültek ide, hogy teljesen egyformának tűnnek. Egy 49 évvel ezelőtti, ikonikus döntő visszavágója, ahol garantált az élvezetes, csontropogtató hoki a négy győzelemig tartó párharcban.

1970. május 10. a jégkorong történetének egyik legjelentősebb napja. Ekkor hódította el 29 év szünet után először a Stanley-kupát a Boston Bruins a ligában akkor még csak harmadik éve működő St. Louis Blues ellen. A történet nem ezért, hanem a győztes gól miatt különleges. A negyedik mérkőzés hosszabbításának 40. másodpercében, 3-3-as állásnál minden idők egyik legjobb játékosa, Bobby Orr játszott össze Derek Sandersonnal. Előbbi miután visszakapta a korongot, ellőtte azt Glenn Hall kapus mellett, és mivel a Blues védője, Noel Picard elgáncsolta a gól után, Orr a levegőbe repült, miközben már önfeledten, kinyújtott karokkal ünnepelt. Az erről készült kép az NHL történetének egyik meghatározó mérföldköve lett, Orr pedig először nyerte meg a Stanley-kupát.

Bobby Orr legendás mozdulatáról szobor is készült, ami a Boston otthona, a TD Garden előtt található (egyébként maga a műalkotás éppen St. Louisban készült) Forrás: AP

Az azóta eltelt 49 évben a Boston nyolcszor is döntőbe jutott, de csak kétszer tudott nyerni, utoljára 2011-ben (2013-ban a Chicagótól hat meccsen kikapott az együttes), a St. Louis viszont egyszer sem, egészen az idei szezonig.

A Bruins már az alapszakaszban sem viccelt, folyamatosan üldözte az űrszezont produkáló Tampát, és bár jócskán leszakadt, így is holtversenyben a második legtöbb pontot gyűjtötte. A playoff első körében a Toronto ellen kezdett Bruce Cassidy csapata, ahol összesítésben 3-2-es hátrányban volt, de aztán idegenben kiharcolta a hetedik meccset, azt pedig meg is nyerte. A második fordulóban az első kör (és az elmúlt évek) legnagyobb meglepetését okozó,

a Tampát kisöprő Columbus volt az ellenfél, és bár itt is vezetett 2-1-re az ellenfél, a Bruins megnyerte a következő három találkozót, és bejutott a főcsoportdöntőbe.

Ott a Carolina már nem okozott problémát, igencsak meggyőző teljesítménnyel söpört a Boston.

A St. Louis viszont borzalmasan kezdett Mike Yeo vezetésével, akit aztán gyorsan eltávolítottak, helyét Craig Berube vette át. Nem sokkal később az új edző az újonc Jordan Binningtont rakta a kapuba a hullámzó Jake Allen helyett, a csapat pedig egyszerűen megtáltosodott.

Azok után, hogy január 3-án, közel féltávhoz még az NHL sereghajtója volt a Blues, végül simán jutott a rájátszásba,

ahol először egy igencsak fura sorozatban (az első öt meccset az idegenbeli csapat nyerte) búcsúztatta a tavalyi főcsoportdöntős Winnipeget, majd egy elképesztően szoros szériában, 3-2-es összesítésbeli hátrányból felállva hét meccsen ment tovább a Dallas ellen. A mindent eldöntő találkozó második hosszabbításban a helyi srác, Pat Maroon szerezte a győztes találatot.

Jöhetett a San José elleni főcsoportdöntő, ahol a Sharks hiába vezetett 2-1-re, a további három összecsapást a Blues nyerte, ezzel a szériát is 4-2-re.

Tehát most ott tartunk, hogy az ellentétes alapszakaszok után hasonló módon jutott a két együttes a nagydöntőbe, az egyformaság pedig egyenesen megdöbbentő:

Mindkét csapat 57 gólt lőtt a playoffban, méghozzá úgy, hogy 24-et az első, 16-ot a második, szintén 16-ot a harmadik harmadban, egyet pedig hosszabbításban.

Ha ez nem lenne elég, a Boston első sora (Brad Marchand, Patrice Bergeron és David Pastrnak) 22 gólt szerzett, akárcsak a St. Louis top triója (Jaden Schwartz, Brayden Schenn és Vlagyimir Taraszenko).

Mindkét csapat szeret kemény, ütközős hokit játszani, ami látványos csatát ígér. A Bruins kapujában Tuukka Rask kimagasló teljesítményt nyújtott eddig, de a már említett Binnington is lehúzta a rolót, ha le kellett. Bergeron a világ egyik legjobb kétirányú, támadásban és védekezésben is magas szintet képviselő centere, a túloldalon ugyanez elmondható Ryan O'Reilly-ról.

Patrice Bergeront (balra) és Ryan O'Reilly-t (középen) is jelölték a legjobb védekező csatárnak járó Selke Trophy-ra. A harmadik jelölt a Vegas szélsője, Mark Stone Forrás: NHL.com

Egyedül a speciális egységekben van nagy különbség a két együttes között, emberelőnyben és emberhátrányban is hatékonyabb a Boston.

Hatalmas jelentősége lesz tehát, hogy melyik csapat bírja majd jobban a fizikális játékot, valamint a kapusok közötti különbség is döntő lehet. Ezek mellett a rutin is a Boston mellett szól, a mostani keretben hét játékos is van, amely játszott már döntőben, közülük öten (Bergeron, Rask, Marchand, valamint a 206 centis csapatkapitány Zdeno Chara, és David Krejci) tagja volt a 2011-es bajnokcsapatnak is, ezzel szemben a Bluesban egyetlen játékos, David Perron fordult meg a fináléban, még tavaly a Vegasszal.

A St. Louis tehát története első bajnoki címét nyerheti legutóbbi döntős ellenfelével szemben, amely azonban egy hajszállal most is esélyesebb. Ugyanakkor ki adott volna akár egy forintot is arra január elejéln, hogy a Blues döntőzni fog?