Társoldalunk:

Miért nincs nekünk is egy Marco Rossink?

2020.01.20. 14:48

Magyarországon alighanem mindenkinek mond valamint az a név, hogy Marco Rossi. Az olasz szakember irányítása alatt a magyar fociválogatott új erőre kapott, így a neve hallatán inkább pozitív, mintsem negatív érzéseink keletkeznek. Van azonban egy másik Marco Rossi is, aki itt született a "szomszédban", és ha így folytatja, akkor hírnévben biztosan, sikerességben pedig nagy valószínűséggel lehagyja névrokonát. Egész Ausztria és fél Kanada a lábai előtt hever, pedig még csak 18 éves. Az biztos, hogy rendkívül fényes jövő áll előtte, ugyanis jelenleg olyan teljesítményt mutat, amire az elmúlt tíz évben csak napjaink legjobb játékosa volt képes. Érdemes megnézni, hogy jutott el Ausztriából az NHL kapujáig, amit csak idő kérdése, hogy be fog rúgni.

Félmillió kilométer négy év alatt, autóval

Marco Rossi 2001. szeptember 23-án született az ausztriai Rankweilben, néhány kilométerre a svájci-osztrák határtól. Nemcsak Svájc közelsége, hanem a családi hagyományok is segítségére voltak a kis Marcónak, ugyanis édesapja, Michael majdnem 20 évig jégkorongozott. Hamar kiderült, hogy a fiú is tehetséges, 11 évesen az osztrák U15-ös másodosztályban 2 meccsen hat gólt és öt gólpasszt jegyzett. A család felismerte, hogy ha valaki ennyire dominál a nála 3-4 évvel idősebbek között, akkor később sem lesz megfelelően erős a kihívás számára, ezért a fiút átvitték a határ túloldalára, a svájci Heerbruggban található Rheintal korosztályos csapatához, itt 11 meccsen 11 gólt lőtt különböző szinteken.

Ekkor figyelt fel rá a zürichi ZSC Lions, amely szerette volna Marcót megszerezni, és ahol be is mutatkozhatott egy tornán. A 2013-14-es szezont még főleg a Rheintalnál töltötte, a következő idényben viszont végérvényesen "átköltözött" Zürichbe.
A költözés azért került idézőjelbe, mert valójában továbbra is Rankweilben ért, édesapja furikázta Zürich és szülővárosa között.
2014 és 2018 között átlagosan heti hat napot vezettem, napi 280 kilométert. Reggel hatkor elmentem dolgozni, hazaértem fél 5-re, Marco beült a kocsiba, onnan irány Zürich és az edzés, aztán éjfélre értünk haza. Az újonnan vett kocsimba 470 000 kilométer került be négy év alatt. Nehéz döntés volt, de ki tudja, Marco mennyit fejlődött volna, ha marad Ausztriában. Kétszer váltottam munkahelyet ebben az időszakban, de már most tudom, hogy megérte - mesélte Michael az Ottawa Sunnak.

Rossi könnyedén megugrotta az első akadályokat, és félelmetes számokat produkált Svájcban is: a ZSC utánpótlás-csapatában, a GC/Küsnachtban minden korosztályban parádézott, 13 évesen az U17-ben pont/meccs átlag fölött termelt. Egy évvel később végre a saját korosztályában játszhatott (U15), az eredmény: 15 meccsen 28 gól és 24 gólpassz. Szép lassan minden szinten tarthatatlannak bizonyult, 15 évesen az U18-as divízió 1/B világbajnokságon öt meccsen hat gólt lőtt.

A következő idényben egy ideig az U20-as svájci bajnokságban játszott, de amikor látták, hogy ez is kevés neki, akkor jött a mélyvíz: a felnőtt másodosztály. Itt sem vallott szégyent (18 meccsen 4+3), év végén pedig az U18-as vébé és az ellenünk lőtt dupla után az U20-as tornára is elvitték, ahol a válogatott egyik legjobbja volt.

Kanadában is ő a legjobb

Az eseménydús és produktív szezon eredményeként temérdek ajánlatot kapott, melyek közül kettőt vett igazán komolyan: profi szerződés Svédországban, vagy újabb két év juniorban, csak nem Svájcban, hanem a világ legerősebb bajnokságában, Kanadában.
A nagy jövő előtt álló fiatal európai tehetségek előtt általában ez a két út áll, és nincs is tökéletesen bevált recept. Nézzük meg a jelenkor két legjobb svájci játékosát (ha már Rossi is ott nevelkedett):

a 21 éves Nico Hischier 17 évesen átköltözött Kanadába, ahol az egyik juniorbajnokságban (QMJHL) lehúzott egy évet. Ez olyan jól sikerült neki, hogy a New Jersey Devils a 2017-es játékoskiválasztón a legelső helyen vitte el, most pedig élete első NHL All-Star gálájára készülhet.A másikra a példa Roman Josi, a Nashville Predators hátvédje lehet, akiről sokan azt mondják, hogy jelenleg a világ legjobb védője. Egész fiatal pályafutását Svájcban töltötte, innen draftolta a Preds, de ő még ezután is maradt két évet, hogy egy kicsit érettebb, komplettebb játékosként menjen Amerikába, ez pedig szintén jó döntésnek bizonyult.

Rossi a kanadai juniorligát választotta, és az OHL-ben szereplő Ottawa 67's együtteséhez csatlakozott (itt játszott korábban Szuper Levente is).
Sikerült gyorsan felvennie a ritmust és alkalmazkodni a kisebb pályához, hamar elkezdte szállítani a pontokat. Vezetésével az Ottawa simán bejutott a rájátszásba, ahol félelmetes menetelésbe kezdett, és megnyerte az első 12 mérkőzését. Ekkor viszont valami megtört, az utolsó négyet elveszítette, így elbukta a bajnoki címet.

Rossi az első évében erős honvággyal küzdött, de édesapja 6-8 hetente meglátogatta Ottawában. NHL-es honfitársai - például Thomas Vanek - sokat segítettek neki abban, hogy kezelje a reflektorfényt és a helyi média által ránehezedő nyomást, amit fokozatosan tudott feldolgozni.

Még éhesebben, még jobb állapotban tért vissza a következő, jelenleg is tartó szezonra. Már előtte is a 2020-as NHL draft egyik legjobb játékosának tartották a szakértők, de mivel ebben a szezonban ismét félelmetesen eredményesen játszik, sokan már egészen a legjobb 5 közé várják. Egyetlen hátránya a termete, mivel csak 176 centi magas, de ezt is előnyére tudja fordítani, mert rendkívül alacsonyan van a súlypontja, és ez sokat segít a hirtelen irányváltásoknál. Hihetetlenül gyorsul, remekül bánik az ütővel, jól helyezkedik, tökéletesen lát a pályán, emellett kiválóan is védekezik, általában az ellenfél legjobb sora ellen őt küldi fel az edzője. Nincs gyenge pontja a játékának (talán a lövőerején és a végsebességén lehet még fejleszteni), ellenben több szegmensben elit.
"Az előző szezon után megbeszéltem az edzőkkel, miben szeretnék fejlődni. Célokat tűztem ki magamnak nyárra, és ezeket el is értem, jó formában érzem magam" - mondta még a szezon előtt.

És nem a levegőbe beszélt. Jelenleg nemcsak az OHL kanadai táblázatát vezeti, de nála több pontot a két másik nagyligában sem szerzett senki eddig a pontig. Pont/meccs átlagban is ő a legjobb, még annál az Alexis Lafreniére-nél is magasabb az átlaga, akit az idei 1/1-esnek várnak, és aki az U20-as juniorvébé MVP-je lett.

Van olyan vélemény is, mely szerint Rossi egy bizonyos Connor McDavid óta a legtehetségesebb csatár, aki az OHL-ből érkezik, ezt pedig a statisztika is alátámasztja, ugyanis McDavid óta senki sem tudott ilyen magas pont/meccs átlagot produkálni még azelőtt, hogy draftolták. Márpedig ha valakit a világ legjobb játékosához hasonlítanak, az semmiképp sem rossz ajánlólevél. Rossit viszont egyelőre nem érdekli a játékoskiválasztó; tudja, hogy van egy feladata, amit tavaly nem sikerült befejezni: bajnoki címet szerezni az Ottawával, amire a csapat szurkolói majdnem 20 éve várnak.

Mikor lesz nekünk is Rossink?

Rossi tündöklése felvet egy örök kérdést: mikor ér magyar játékos újra az NHL közelébe, és mikor fog valaki végre bemutatkozni a legjobbak között? Ausztria, bár téli sportokban nagyhatalomnak számít, jégkorongban korántsem az. A már említett Thomas Vanek fénykorában kiváló játékos volt, Michael Grabner és Michael Raffl pedig most is hasznos hokisok NHL-szinten.

A németek új generációja szenzációsnak tűnik, a még mindig csak 24 éves Leon Draisaitl tavaly egy góllal maradt le egy bizonyos Alekszandr Ovecskin mögött az NHL-gólkirályi címért folytatott harcban, Moritz Seidert sokan a legjobb 20 év alatti védőnek tartják világszerte, Tim Stützle pedig hasonlóan tehetséges, mint Rossi. Svájc pedig már fényévekre jár tőlünk, felesleges is lenne sorolni a meghatározó játékosaikat. Eljutottunk odáig, hogy szerepelt már bolgár, horvát, ausztrál és japán hokis is az NHL-ben, pedig ezek közül aztán egyik sem hokinemzet. A velünk nagyjából egy szinten lévő szlovénok is kineveltek egy Anze Kopitart, aki az elmúlt 10 év egyik legjobb játékosává vált,ahogy a lengyel Mariusz Czerkawski is megbízható góllövő volt, anno a New York Islanders házi gól- és pontkirálya.

Nálunk viszont továbbra sem lehet látni, ki az, aki legalább Szuper Levente, vagy Vas János szintjére eljut. Onnan már tényleg csak egy kis ugrás az NHL, de jelenleg ez is rettenetesen távolinak tűnik. A velünk egy szinten lévők közül az olaszok vannak hasonlóan kilátástalan helyzetben. Velük majd szépen megosztozunk Rossin. Mármint a kapitányon.