Húsz év alatt teljesen lecsupaszították a játékot az NBA-ben

Cleveland Cavaliers v Los Angeles Lakers GettyImageRank2 SPORT nba BASKETBALL
LOS ANGELES, CALIFORNIA - JANUARY 13: Dwight Howard #39 of the Los Angeles Lakers reacts to his dunk during the first half of a game against the Cleveland Cavaliers at Staples Center on January 13, 2020 in Los Angeles, California. NOTE TO USER: User expressly acknowledges and agrees that, by downloading and/or using this photograph, user is consenting to the terms and conditions of the Getty Images License Agreement. Sean M. Haffey/Getty Images/AFP
Vágólapra másolva!
Érdekes statisztikát tett közé az elmúlt két évtizedben végrehajtott sikeres kosárra dobásokból az ESPN amerikai sportlap szakírója. Az ábrák egyszerre elgondolkoztatóak és egy kicsit ijesztőek is.

Kirk Goldsberry, az ESPN amerikai sportoldal kosárlabda szakírója nagyszerű infografikákat készít az NBA múltjáról és jelenéről. Az egyik legújabb alkotásán azt mutatja meg, hogy mennyit változott a sikerrel végrehajtott mezőnykísérletek helye az elmúlt két évtizedben, azaz a 2001-02-es és a 2019-20-as szezon között.

Ami könnyűszerrel megállapítható, hogy eltűntek a középtávoli, három, négy, öt, hat méterről eleresztett dobások. Ezekről beszélünk:

Ehelyett szinte csak kétféle dobásból igyekeznek pontot szerezni a játékosok: vagy hárompontosból, vagy közvetlenül a palánk alól, lehetőleg zsákolással. Nem véletlen, hogy pont az ilyen dobások specialistái a legeredményesebbek a ligában ebben a szezonban. Például a lista élén álló James Harden, aki 37,8 pontot átlagol meccsenként, amiből - ugyancsak átlagosan - 15 pont születik triplából:

Mindezt persze iszonyú sok mezőnykísérletből és viszonylag rossz hatékonysággal, Harden ugyanis nincs az első ötvenben, ha a sikeres mezőnydobások mutatóját nézzük. Ott főleg a magas emberek vannak (Harden "csak" 196 cm), olyanok, mint Giannis Antetokounmpo, a pontlista második helyéről, aki főleg a palánk alól eredményes, jobbára gyűrűt szaggató zsákolásai révén:

Hozzá hasonlóan a Los Angeles Lakers centere, Anthony Davis is a festékből a legeredményesebb, ahogy az egyébként (régebben?) mezőnyből kimondottan jól doból LeBron James is.

Hogy honnan érdemes manapság próbálkozni - már, ha az ember fia elég gyors és elég jó kezű - az lejgobban a dallasi Luka Doncic, és a portlandi Damian Lillard ábrájából derül ki, ők ketten szinte csak a palánk alól és a tripla vonalon túlról támadják a gyűrűt:

A szlovén klasszis, aki 19 évesen a Real Madridból érkezett az NBA-be, az első egy-két hónap után jelentette ki, hogy a világ legerősebb bajnokságában sokkal könnyebb számára a pontszerzés, mint Európában volt. Doncic nem különösebben atletikus, de miután a ligában nincs az európai értelemben vett zónavédekezés - zónázni nem tilos, de három másodpercnél hosszabb ideig nem lehetnek kartávolságnál messzebb az ellenfél valamelyik játékosát - így ritkák, illetve eselegesek a besegítések, ha egy-egy támadó megindul a gyűrű felé.

Azért ne legyünk igazságtalanok, mert a liga aktuálisan legeredményesebb dobói között is vannak olyanok, akik szeretnek és tudnak is középtávolról dobni, például Devin Booker:

Miután a csapatok engedve a statisztikáknak leginkább a kinti dobókra és a palánk alatt ügyködőkre koncentrálnak védekezésben, logikus, hogy van tér és idő a jó öreg középtávoli dobásokkal próbálkozni.

A középtávoli régió talán azért is vált amolyan senkiföldjévé, mert a legtöbb kosaras mára hihetetlenül atletikus, aki két labdaleütéssel, két-három lépésből a gyűrű alatt terem a triplavonal környékéről, márpedig biztosabb egy zsákolással, vagy egy palánkra feltett ziccerrel próbálkozni, mint megkísérelni egy bizonytalan kimenetelű középtávoli tempót.

Az említett Goldsberry egyik infografikája mellett egy kommentelő elképedve írja, hogy a Chicago Bulls újoncának, Coby White-nak konkrétan megtiltották, hogy a középtávoli dobásokat gyakorolja edzésen, azzal az indokkal, hogy úgysem túl jó benne, és a kísérleteivel inkább ártana a csapatnak, mint sem használna.

Ugyanakkor egyre több center próbálkozik egyre gyakrabban a 7,24 méteres triplavonalon túlról.

2006-ban még kisebb csoda volt, hogy a Dallas Mavericks német legendája, a 213 centi magas Dirk Nowitzki nyerte az All-Star-gál tripladobó versenyét, a múlt héten azonban már aligha kapta fel a fejét bárki arra a hírre, hogy az ugyanilyen magas denveri Nikola Jokic nyolc triplát engedett el egy meccsen, amiből négy ráadásul célba is talált.

Arra pedig ne nagyon számítsunk, hogy a tendencia változni fog. Míg a triplák bevezetésének idényében, azaz az 1979-80-as szezonban meccsenként 2,8 kísérletre vállalkoztak a játékosok, és mérkőzésenként csupán kevesebb mint egy (0,8) sikeres kísérletet rögzítettek, addig tíz évvel később már 6,6 kísérletből 2,2 volt sikeres, újabb évtized elteltével 4,8/13,7, majd a 2009-10-es szezonban 6,4/18,1 volt a mutató, míg a 2016-17-es szezonban már 9,7/27 volt a sikeres kísérletek/próbálkozások mutató.

Goldsberry azt is megmutatja nekünk, hogy az elmúlt évtizedben közel 200 ezer triplát dobtak be, tették ezt nagyjából 36-37%-os hatákonysággal, azaz több mint félmillió kísérletből:

Hogy mi lesz a következő lépés? Talán a 4 pontos kosár bevezetése, aminek az ötlete már 2017-ben előkerült, a pálya méretének esetleges növelésével együtt. De ne legyenek kétségeink, pár éven belül megérkeznének a ligába a négypontos specialisták is, és minden kezdődnek elölről.