Vannak olyan hírek az ember életében, amelyeket abban a pillanatban, amikor meghall, örökre megjegyzi, hogy kitől tudta meg, éppen hol tartózkodott, és mit csinált. Nekem Kobe halála pontosan ilyen marad.
Ráadásul személyes kötődésem is van/volt hozzá: a 90'-es évek végén egy milánói streetball fesztivál sztárvendége volt, és az NBA feltörekvő csillagaként a meghívott médiumok részére interjút adott.
Nekem is sikerült 7-8 percet beszélgetnem vele,
óriási élmény volt, végig kedves és közvetlen maradt. Hatalmas veszteség érte a világot a távozásával.
Bryant Philadelphiában született, és maga is rajongott az amerikai futballért - természetesen szülővárosa, az Eagles csapata volt a kedvence. A sasok 2018-as Super Bowlban aratott győzelmét így ünnepelte a legendás játékos, Bianca kislányával a karjaiban.
Zárjuk akkor inkább kevésbé szomorú résszel a beszélgetést; mit vár a San Francisco és a Kansas City összecsapásától?
Jó meccset, és azt, hogy Faragó Ricsi barátom miatt a Chiefs nyerjen - nála nagyobb Kansas-drukkert nem igazán ismerek. Ez nem a 49ers ellen szól, tényleg afféle kollegialitás:
kívánom, hogy megadasson neki, hogy az a csapat, amelyiknek nagyon régóta szurkol, a szeme előtt legyen bajnok, ő pedig a helyszínről közvetíthesse.
Egyébként maga a sportesemény volumene az, ami megfog ilyenkor, nem a hihetetlen pénzekért vásárolt reklámok, és nem is a félidei koncertek. Bár bevallom, Beatles-rajongóként Paul McCartney 2005-ös halftime showját eléggé élveztem.