Társoldalunk:

A valaha volt legnagyobb jégkorongozó, akit eladtak egy repülőn, mielőtt bemutatkozott az NHL-ben

2020.06.14. 06:29

A sportvilágban rengeteg út vezet a csúcshoz. Vannak, akikről már nagyon fiatalon kiderül, mire hivatottak, míg mások inkább későn érő típusok. Nincs ez máshogy az amerikai major sportokban sem, ahol hiába vannak szem előtt a játékosok már tizenéves koruktól kezdve, nem mindenki győzi meg elsőre a nézőket, klubvezetőket vagy a médiát arról, hogy korszakos egyéniség lesz. Ebben a sorozatban három profiliga (NBA, NFL, NHL) 5-5 halhatatlanjának debütálását mutatjuk be, megvizsgálva, hogy lehetett-e már akkor sejteni róluk, ki és mi válik belőlük. A második rész a hokisoké.

Ahogy a kosarasoknál Bill Russell vagy Wilt Chamberlain kihagyása, úgy jelen esetben Gordie Howe mellőzése biztosan istenkáromlással ér majd fel néhány olvasó szemében, de a kiválasztásnál fontos szempont volt, hogy az adott játékos fénykora az 1967-es nagy ligabővítés utánra essen.

Bobby Orr

Ezek után nem is kezdhetnénk mással, mint minden idők legjobb védőjével, aki nemcsak saját posztját, de az egész sportot megreformálta, és aki talán a maga idejében majdnem annyira domináns volt, mint Wayne Gretzky a sajátjában.

Ha sorozatos térdsérülései miatt nem kellett volna 30 évesen visszavonulnia, Bobby Orr talán egy polcon lenne Gretzkyvel a jégkorong istenei között. Számos rekordot tart a mai napig, és a legfontosabbat talán nem is fogja soha senki megdönteni: ő az egyetlen játékos az NHL történetében, aki hátvédként is pontkirály tudott lenni az alapszakaszban. Ráadásul nem is egyszer, hanem kétszer, tehát még csak kicsúszott véletlennek sem lehet nevezni.
Kétéves volt, amikor először korcsolyát húztak a lábára, hat évvel később már jégkorongozott. Először csatárként játszott, de gyerekkori edzőjének is feltűnt az a hihetetlen sebesség és könnyedség, ahogyan siklott a pályán, ezért azt tanácsolta a kis Bobbynak, hogy váltson védőre és építse hátulról a támadásokat. A szellőléptű Orrnál telitalálatnak bizonyult a döntés, 12 éves korára már az összes (azaz mind a hat) NHL-csapat megkörnyékezte. 14 éves volt, amikor elkötelezte magát a Boston Bruinshoz, és annak farmcsapatában, az Oshawa Generalsban kezdett játszani.

15 évesen már álomcsapattag volt a ligában a 18-20 évesek mezőnyében, a Bruins alig várta, hogy betöltse a 18-at és bemutatkozzon a profik között. Az óriási várakozások miatt Orr ügynököt fogadott, az elsők között az egész világon. Némi bérvita után végül az NHL legjobban fizetett újoncaként debütálhatott a Detroit Red Wings ellen 1966. október 19-én.

Bobby Orr első NHL-meccsének hivatalos jegyzőkönyve 1966-bólForrás: The Hockey News

Már a második harmadban kiosztott egy asszisztot. A csarnok állva tapsolt, amikor bemondták a nevét a gólpassz után, és ugyan gólt nem szerzett, korabeli beszámolók alapján fantasztikusan játszott, a Bruins pedig 6-2-re győzött.

A Boston Globe tudósítója, Tom Fitzgerald ezt írta róla akkor: "A mérkőzés fénypontja egyértelműen Orr játéka volt, akin semmi idegesség nem látszott. Bedobták a mélyvízbe, ő pedig úszott. Habár nem lőtt gólt, ez a fiú minden mást megcsinált, amit egy védőtől el lehet várni. Bobby azonnal elhallgattatta azokat a kritikusokat, akik szerint védekezésben nem fogja megállni a helyét. Olyan volt, mint egy rutinos veterán, kivette a részét a kapuja előtti birkózásból, lövéseket blokkolt, saját harmadából pedig rendkívül simán hozta ki a korongot és építette a támadásokat. Igazi egyéni győzelem volt ez neki és a Boston vezetőségének is, ugyanis a rendkívül magas elvárásokat már az első meccsén túlszárnyalta érett és lendületes játékával.Pozitív és nagyon lelkes értékelést kapott tehát már a bemutatkozásakor, de még így sem sejthették, hogy mi válik majd Orrból, hiszen korábban még csak elképzelni sem tudtak olyan hokist, mint amilyen ő lett. Két kupagyőzelem (mindkétszer övé volt a győztes gól, az első pedig az NHL egyik legemlékezetesebbike), milliónyi egyéni díj és rekord, valamint a védőposzt alapelveinek teljes átszabása köthető a nevéhez.

50 éves a jégkorong történetének leghíresebb gólja - videó

Pontosan 50 évvel ezelőtt, 1970. május 10-én minden idők legjobb hokis hátvédje, Bobby Orr meglőtte a sportág történetének egyik, ha nem a leghíresebb gólját. A találat az 1970-es Stanley-kupa döntőjének negyedik mérkőzésén esett a hosszabbításban. A négy győzelemig tartó párharcban Orr csapata, a Boston Bruins 3-0-ra vezetett a St.

Gondoljunk bele, hátvéd létére övé az NHL történetének 4. legmagasabb pont/meccs átlaga (az első kettőről mindjárt esik szó), az első 100-ban rajta kívül csak 3 bekk található. Szörnyű csapás, hogy 27 éves kora után mindössze 36 meccs jutott neki, mielőtt 30 évesen visszavonult volna. De így is legenda.

Boston Bruins - Detroit Red Wings 6-2
1966. október 19.
Bobby Orr: 1 gólpassz, 2 kapura lövés, +2 +/-

Wayne Gretzky

Nemcsak Orr útja volt kalandos az NHL-ig, hanem a valaha volt legnagyobb jégkorongozóé, Wayne Gretzkyé is. A "Great One" gyerekként szinte mindig nála 4-5 évvel idősebbek között játszott, ehhez képest 13 évesen már 1000 gólnál járt. 15-16 évesen a kanadai juniorligában (ahol 20 évesek is megfordultak) 2 pont/meccses átlaga volt, mindenki tudta, hogy már a profik között lenne a helye. Az NHL viszont addigra felvitte 20 évre az alsó korhatárt, ott volt viszont a World Hockey Association (WHA), amelyet 1971-ben hoztak létre azért, hogy az NHL konkurense legyen. A terv azonban csak néhány évig működött, és sem Gordie Howe, sem Gretzky jelenléte nem tudta megmenteni. A nyolccsapatos ligából ketten versenyeztek 1978-ban a 17 éves Gretzkyért, aki végül hétéves szerződést kötött az Indianapolis Racersszel, így profi sportoló lett. Élete első gólját a szintén a WHA-ban vitézkedő Edmonton Oilersnek lőtte, majd néhány nappal később már pont az ő játékosuk volt, a Racers ugyanis csődbe ment, Gretzkyt pedig a klub tulajdonosa egy repülőút közben eladta a kanadaiaknak. A szezon maradék 72 meccsét az Oilersnél játszotta le, ezeken összesen 104 pontot gyűjtött, összesítésben harmadik lett a kanadai táblázaton, mindössze 18 évesen.
Ezután azonban a WHA is lehúzta a rolót, néhány csapatot pedig átvett az NHL, köztük az Oilerst is, amelybe közben az 1979-es drafton megérkezett egy bizonyos Mark Messier, valamint Kevin Lowe is. A fiatalokkal teletűzdelt ex-WHA-s együttesben tombolt a bizonyítási vágy, ugyanis az átvett csapatok játékosait az NHL-esek és a média is lenézte némiképp. Ez persze átragadt az edmontoniakra is, Gretzky és Messier is elmondta, hogy soha nem volt még annyira ideges, mint amikor a repülőjük 1979. október 10-én leszállt a chicagói O'Hare repülőtéren. Eljött az első NHL-találkozójuk ideje, ellenfelük a Black Hawks volt. Gretzky centerezte az első sort, a kezdő korongbedobásnál a Chicago legendás centere, a lakszakállasi születésű Stan Mikita állt vele szemben, aki addigra már összeszedett 1460 pontot, négy pontkirályi címet és két Hart-trófeát, amit az adott szezon legjobb játékosának adnak oda.

Wayne Gretzky élete első NHL-mérkőzésén a Chicago Black Hawks ellenForrás: The Hockey Writers

Talán az idegességnek, a 9000 üvöltő chicagói szurkolónak, vagy a nyomásnak köszönhetően az Oilers 153 másodperc után kétgólos hátrányban volt. Aztán emberelőnyből Lowe szépített, amihez Gretzky adta a gólpasszt, majd az egyenlítés is összejött, de még az első harmad vége előtt visszavette a vezetést a Black Hawks, majd egy második harmadbeli találattal a 4-2-es végeredményt is beállította. A vereség ellenére nem vallottak szégyent Gretzky-ék, Mikita például ezt nyilatkozta a meccs után:
"Ez egy jól korizó, keményen dolgozó, melós csapat. Látszott rajtuk, hogy szeretnének bizonyítani, és szerintem sikerült is."

Hasonlóan vélekedett a Chicago kitűnő kapusa, Toni Esposito is:
Nagyon örültem, amikor végre véget ért a meccs. Remek munkát végeztek, ha folytatják ezt a játékot, sok csapatot meglephetnek.Habár csapatszinten csak a '80-as évek közeptől kezdték uralni az NHL-t, Gretzky az első szezonjától kezdve: nem sokkal később megszerezte első gólját a Vancouver Canucks ellen (aminek kapujában a DVTK korábbi edzője, Glen Hanlon állt), újoncként holtversenyben pontkirály lett, a következő 7 évben viszont már senki sem érhetett a nyomába statisztikailag.

Szubjektív vélemény, de ő a világ legjobb csapatsportolója, akinek néhány rekordját nemhogy megdönteni, de ép ésszel felfogni sem lehet. Mérhetetlenül magas játékintelligenciájának köszönhetően olyan szinten emelkedett ki a többiek közül a '80-as években, amihez hasonlót előtte és utána sem látott a világ.

1979. október 10.
Chicago Black Hawks - Edmonton Oilers 4-2
Wayne Gretzky: 1 gólpassz, 6 kapura lövés, -1 +/-, 2 büntetésperc
Mark Messier: 1 kapura lövés, -1 +/-

Volt azonban egy játékos, aki nagyon közel került hozzá, és ha különböző sérülések (valamint a rák) nem teszik tönkre, akkor ő lehetett volna az, aki néhány rekordot elvesz Gretzkytől.

Mario Lemieux

Mario Lemieux-ről szintén látszott fiatalon, hogy fantasztikus játékos válhat belőle, a mai napig ő tartja a kanadai juniorligában a pontrekordot, 18 évesen egy szezon alatt (!) 70 meccsen 133 gólt lőtt és 149 gólpasszt adott. Teljesen egyértelmű volt, hogy ő lesz az első kiválasztott az 1984-es újoncbörzén, ami így is történt, a Pittsburgh Penguins ölébe hullott a korszakos tehetségnek tartott fiatal. Megváltóként várták őt a kelet-amerikai városban, már a draftot is 3000 szurkoló nézte együtt a helyi sportcsarnokban, úgy tekintettek rá, mint a korábban egyszer már csődbe jutott, rendszeresen alig félház előtt játszó klub megmentőjére.
Ő pedig nem okozott csalódást és minden idők egyik legimpresszívebb bemutatkozásával tette le a névjegyét.

1984. október 11-én a Penguins a Boston Bruins vendégeként kezdte meg a szezont. Lemieux először a 3. percben lépett jégre, és ha már ott volt, nem habozott azzal, hogy felhívja magára a figyelmet: minden idők egyik legjobb védőjétől, Ray Bourque-tól elvette a korongot saját harmadában, kilépett szólóban, majd mielőtt a másik védő tudott volna menteni, higgadtan elhúzta Pete Peeters kapus mellett a korongot és megszerezte a vezetést a Penguinsnek, egyúttal saját maga első gólját a 690-ből.

Ezzel viszont még nem volt vége, a második harmadban adott egy gólpasszt Warren Youngnak, amivel már 3-1-re vezetett a Pittsburgh. Az utolsó nevetés azonban Bourque-é lett, a Boston ugyanis előbb egyenlített, majd bő öt perccel a vége előtt a kiváló hátvéd góljával a győzelmet is megszerezte.
Lemieux immáron lassan 36 éve a csapat legendája. Habár 1997-ben vissza kellett vonulnia, mert nem bírta a háta (addigi pontátlaga jobb volt, mint Gretzkyé), így is maradt a Pens kötelékében, amely ismét csődöt jelentett és a költözés is felmerült, de Lemieux megvásárolta a klubot, majd hosszú évek alatt minden tartozást kiegyenlített. Ja, 2000-ben pedig 44 hónapos kihagyás után visszatért, majd még lehúzott négy inkább rövidebb, mint hosszabb szezont. Klubvezetőként is sikeres maradt: játékosként kétszer, tulajdonosként viszont háromszor is magasba emelhette a Stanley-kupát.

Boston Bruins - Pittsburgh Penguins 4-3
1984. október 11.
Mario Lemieux: 1 gól, 1 gólpassz, 2 kapura lövés, +1 +/-

Jaromír Jágr

Szintén Pittsburgh-höz köthető a következő legenda karrierjének első és talán legszebb szakasza. A szocializmus haláltusája és a Vasfüggöny lehullása utat nyitott a kelet-európai játékosok számára is az NHL-be, akik addig szinte csak szökés és disszidálás útján jutottak el a világ legerősebb bajnokságába. Addig a klubok is féltek a csehszlovák vagy szovjet tehetségek kiválasztásánál, hiszen hiába draftolták őket, korántsem volt biztos, hogy valaha is eljutnak Észak-Amerikába. 1990-re viszont megváltozott a helyzet, éppen ezért az ötödik választó Penguins bátran szavazott bizalmat a 18 éves (bizony, volt ő annyi is) Jaromír Jágrnek. Ugyan a média és a szurkolók számára annyira nem volt szem előtt a világ másik végén, a játékosmegfigyelők pontosan tudták, mekkora tehetség, és azt is, hogy nem véletlenül szerzett hazája első osztályában a felnőttek között 51 meccsen 50 pontot.

Jágr a draft után három héttel kiköltözött Pittsburgh-be, ahol nekilátott, hogy a 0-val egyenlő angol tudását kicsit feljavítsa: heti hat napot, naponta 8 órát töltött iskolában, de igencsak szenvedett. Viszont rendkívül motiválta, hogy példaképével, Mario Lemieux-vel játszhat együtt, aki viszont nem lehetett ott Jágr első mérkőzésén, ugyanis a szezon előtt meg kellett műteni a gerincét, emiatt az első 50 meccset kihagyta.
Jágr a Washington Capitals ellen rögtön az első sorban debütált, de a kommunikációs nehézségek, valamint a kisebb jégre történő átállás nem ment neki túl gyorsan. Annyira rosszul játszott, hogy a találkozót a negyedik sorban fejezte be, csapata pedig hiába nyert 7-4-re, ő még pontot sem szerzett.Persze a folytatás már nem volt ennyire tragikus. Hihetetlenül sokat dolgozott, a Pens akkori másodedzője, Rick Kehoe emlékei szerint az edzések után úgy kellett leparancsolni a jégről, hogy pihenjen, vagy készüljön az esti meccsre. Közben Lemieux is visszatért, a Pittsburgh pedig 1991-ben és 1992-ben is bajnok lett. Jágr is vezérré fejlődött, 1995-ben, majd Lemieux sérülései és első visszavonulása után 1998-ban, '99-ben, 2000-ben és 2001-ben is ő volt az NHL pontkirálya.

Aztán az anyagi nehézségekkel küzdő csapat elcserélte Washingtonba, majd még rengeteg együttesnél megfordult, sőt, tett egy hároméves oroszországi kitérőt is. De még ezzel együtt is az NHL örökös pontlistájának második helyén áll Gretzky mögött, sőt, még ma, 48 évesen is aktív és éppen csapatot keres magának a cseh élvonalban.

Washington Capitals - Pittsburgh Penguins 4-7
1990. október 5.
Jaromír Jágr: 1 kapura lövés, +2 +/-

Dominik Hasek

32 nappal később egy másik cseh világklasszis, minden idők talán legjobb kapusa, Dominik Hasek is pályára léphetett az NHL-ben. A fentiekkel ellentétben ő nem 18-19 évesen debütált, hanem jóval később. 1983-ban, a már említett politikai okok miatt csak a 10. kör 199. helyén választotta ki őt a Chicago (hónapokig nem is tudott erről), de 1990-ig Csehszlovákiában játszott, ahol többször is megválasztották az év legjobb kapusának. Aztán azon a nyáron ő is átköltözött az USA-ba, ahol többnyire a farmligában szerepelt. Első két idényében alig kapott lehetőséget, 1992-ben viszont belekóstolhatott a Stanley-kupa döntőjébe, ahol pont Jágr és a Penguins ellen védhetett egy meccsen.

Az eredeti bemutatkozása 1990. november 6-ra esett, amikor a Chicago a Hartford Whalershez látogatott. Hasek kiválóan védett, 29 lövésből 28-at hárított, arról viszont nem tehetett, hogy csapata is csak egy gólra volt képes, így végül első NHL-es meccse döntetlennel ért véget. Az ominózus döntőbeli teljesítménye meggyőzte a Buffalo Sabres vezetőségét, hogy cseréljenek érte, ott pedig egy évnyi padozás után kezdetét vette az a dominancia, ami miatt megkapta a Dominator becenevet. 1994-ben, '95-ben, '97-ben, '98-ban, '99-ben és 2001-ben is megkapta az NHL legjobb kapusának járó Vezina-trófeát, sőt, 1997-ben és 1998-ban az egész NHL legértékesebb játékosának választották. Akrobatikus, már-már cirkuszba illően látványos stílusa miatt imádta mindenki, kivéve az ellenfél csatárai.

A nem éppen erős Buffalót 1999-ben döntőbe vezette, de akkor még nem jött össze a bajnoki cím. 2002-ben, 37 évesen a Detroit kapusaként viszont a csúcsra ért, amit aztán 2008-ban megismételt. Ha statisztikailag nem is, tehetség alapján minden bizonnyal a történelem legjobb hokikapusa, bár ezt senki sem gondolta volna, amikor 1990-ben teljesen ismeretlenül debütált.

Hartford Whalers - Chicago Blackhawks 1-1
1990. november 6.
Dominik Hasek: 29 lövés, 28 védés, 96,6%-os védési hatékonyság

Ha az öt ikon bemutatkozása között sorrendet kellene felállítani, biztosan Lemieux nyerné a versenyt, hiszen óriási elvárások közepette kezdte meg profi pályafutását, méghozzá úgy, hogy élete első shiftjéből és kapura lövéséből gólt szerzett. Ezt aligha lehet überelni. Bobby Orr sincs messze lemaradva, aki a korabeli beszámolók szerint korát meghazudtoló érettséget mutatott, valamint egy gólpasszt is jegyzett. Gretzky szintén adott egy asszisztot, de közel sem mutatott olyan teljesítményt, amiről bárki is azt gondolta volna, hogy a sportág történetének legnagyobb alakja lesz. Jágr inkább csak szenvedett, de szépen lassan elit játékossá fejlődött egy bombaerős csapatban, míg Hasek egy teljesen jelentéktelen meccsen mutatkozott be, ami után még háromévnyi kispad várt rá, mielőtt egy klubváltás után átváltozott volna Dominátorrá.