2011-ben, 43 évesen, az NHL történetének legidősebb döntőbeli gólszerzőjeként köszönt el Mark Recchi, ő viszont már 1991-ben és 2006-ban is magasba emelhette a kupát. Nem úgy Dallas Drake, aki 2007-ben, 38 évesen majdnem visszavonult, de a Detroit Red Wings szerződést kínált neki, ő pedig aláírta a bajnoki cím reményében. Megérzései nem hagyták cserben, a szezon végén ő is adhatott végre egy csókot a kupának, miután Nicklas Lidström először neki adta át.
NBA
A néhai Kobe Bryant esetében eltekintünk attól, hogy valaki bajnoki címmel vonuljon vissza. Neki úgyis volt már öt. De ahogy ő elköszönt a profi sporttól, úgy sem előtte, sem utána nem tette senki. Miután 2015 őszén bejelentette, hogy az lesz az utolsó szezonja, kezdetét vette a Kobe Bryant-turné, minden egyes csarnokban kapott valamilyen köszöntést, a fiatal játékosok pedig körberajongták. Mindenki ki akarta élvezni, hogy még játszhat vele vagy ellene, hiszen a kosárlabda egyik legnagyobb alakja készült arra, hogy abbahagyja. Aztán eljött a tényleges búcsú, 2016. április 13, a Staples Centerben a Utah Jazz ellen. Amennyire kínosan is rosszul festett az első percekben, annyira kezdett belerázódni a meccs második felére.
A Jazz szinte végig vezetett, de Kobe megfordította a mérkőzést, az utolsó negyedben egymaga 23-21 arányban túldobta a teljes ellenfelet, végül 60 ponttal zárt.
Ehhez kellett 50 dobás, de kit érdekel? 22 mezőnykosarából 16-ot szerzett úgy, hogy nem előzte meg gólpassz, de ezt sem kérte számon rajta senki. Miért is tették volna? Egyrészt annak a meccsnek erről kellett szólnia, másrészt
egyedül is megverte végül a Jazzt. Így kell visszavonulni.
De úgy is lehet, ahogy egy másik legenda, Bill Russell tette, épp a Lakers kárára. A center az addigi 12 profi éve alatt 10 bajnoki címet szerzett, az utolsó alkalmával már ő volt a Boston Celtics edzője is. Az 1968-69-es szezonban viszont nem a várakozásoknak megfelelően szerepelt a csapat, ennek ellenére aztán mégis bejutottak a nagydöntőbe, ahol a Wilt Chamberlainnel megerősített Los Angeles várt rájuk.
Az első hat találkozó után 3-3 volt a párharc állása, jöhetett a mindent eldöntő hetedik, Los Angelesben. A Lakers tulajdonosa, Jack Kent Cooke már megrendelte a parádét, a csarnok teljes személyzetéhez eljuttatta az ünneplés forgatkókönyvét, a mennyezet fölött pedig többezer lila-sárga lufi várt arra, hogy leengedjék. Csakhogy ebből az iratból Russell is szerzett egyet, beviharzott a saját öltözőjükbe, hogy rövidre fogja motivációs beszédét:
Nincs az az isten, hogy ma veszítsünk. Azok a ***** lufik ma este fennmaradnak.
És igaza lett. A Celtics nyert a nagy rivális otthonában, Russell pedig 13 év alatt tizenegyedszer is bajnok lett, majd szó nélkül visszavonult úgy játékosként, mint edzőként. Pár évvel később visszatért a Seattle kispadjára, ahol négy évet töltött, de nem tudta megismételni korábbi sikereit.
Sok évvel később egy másik korszakos center is a csúcson tudta abbahagyni. David Robinson a '90-es évek egyik legjobb magasembere volt, 1992-ben tagja volt a Dream Teamnek (1996-ban a Dream Team II-nek is), 1994-ben a liga pontkirálya, 1995-ben MVP-je lett, de a Spurs még csak döntőbe sem jutott soha. Aztán 1997-ben megkapta maga mellé az ikertorony-párját, Tim Duncant, akivel 1999-ben már összejött a bajnoki cím. Ekkor még nem hagyta abba és jól is döntött, 2003-ban ugyanis összejött a duplázás, a fináléban a New Jersey Nets elleni hatodik meccsen pedig 13 pontja mellett leszedett 17 lepattanót is, így tökéletesen zárta le karrierjét az Admirális.
NFL
Többek között két fantasztikus védő is emlékezetes Super Bowl-győzelemmel fejezte be játékos-pályafutását. Michael Strachan, a 2000-es évek egyik legjobb passzsiettetője 2008-ban a New York Giants-cel ünnepelhetett a tökéletes szezonra készülő New England Patriots ellen, ráadásul ő is kivette a részét a sikerből, egyszer sackelte Tom Bradyt. 2013-ban a linebacker poszt királya, Ray Lewis vonult vissza bajnoki gyűrűvel, igaz, az neki már a második volt. A Baltimore Ravens viszont az egész rájátszás alatt érezhetően más mentális állapotban játszott, mint bármelyik csapat, köszönhetően Lewisnak, aki egyértelműen a vezér volt.
A Denver Broncos korábbi klasszis irányítója, John Elway számára is összejött a tökéletes hattyúdal.
Címvédőként vágtak neki az 1998-as szezonnak, és bár a rutinos játékos sérüléssel küszködött az alapszakaszban, a Broncos így is 14-2-es mérleggel végzett, köszönhetően fantasztikus futójának, Terrell Davisnek. A coloradóiak ismét bejutottak a Super Bowlba, ahol aztán Elway megint villant, 336 yardot és egy touchdownt passzolt, valamint egyet lábon is elért. A Denver 34-19-re legyőzte az Atlanta Falconst, Elwayt pedig a finálé legjobbjának választották.
2011-ben kinevezték a Broncos elnökének, ő pedig leigazolta Peyton Manninget, aki aztán szintén hasonlóan búcsúzott. Igaz, ő az utolsó felvonásban már csak epizódszerepet kapott, amikor a Denver az 50. Super Bowlban, 2016-ban legyőzte a Carolina Pantherst. De legalább kétszeres bajnokként vonulhatott vissza.