Társoldalunk:

Délelőtt megkapta az utolsó sugárkezelést, este gólt lőtt az ősi riválisnak

2020.08.30. 05:59

A jégkorongrajongók számára a mostani időszak rendkívül különleges és örömteli. Augusztus általában a legunalmasabb hónap, mivel még több hét van hátra a következő idényig, a holtszezon izgalmas eseményei (draft, szabadügynökpiac nyitása) pedig már elmúltak. A koronavírus-járvány azonban átírt mindent, így az augusztus idén egyet jelentett az újrainduló hokival. Az NHL szerelmesei viszont nem csak ennek örülhettek. Egy másik remek hír is érkezett még a folytatás előtt, méghozzá az, hogy a Philadelphia Flyers játékosa, Oskar Lindblom legyőzte a rákot. A 23 éves svéd csatárnál tavaly decemberben mutatták ki a csontrák egyik ritka fajtáját, a Ewing-szarkómát, majd sugárkezeléseken vett részt. Lindblom jelenleg a csapatától távol, Svédországban készül, klubja viszont nevezte a 31 fős buborékkeretbe, így bármikor csatlakozhat hozzájuk és újra jégre léphet tétmeccsen. Az ő története miatt összegyűjtöttük azokat az észak-amerikai sportolókat, akik sikeres harcot vívtak a gyilkos kórral, ráadásul pályafutásukat is folytathatták.

Mario Lemieux

Minden idők egyik legjobb hokisa úgy is páratlan karriert tudhat maga mögött, hogy rengeteg sérülés és betegség hátráltatta. 1997 és 2000 között három és fél szezonra vissza is vonult hátfájdalmai miatt, de ez sem volt annyira sokkoló, mint amikor 1993. január 12-én bejelentette, hogy Hodgkin-kóros, azaz a nyirokrendszerét megtámadta a rák. Lemieux karrierje legjobb időszakában volt akkor: az előző két évben bajnoki címig vezette a Pittsburghöt, ebben a szezonban pedig olyan mennyiségben termelte a gólokat és a pontokat, hogy Wayne Gretzky nem evilági rekordjait veszélyeztette, azaz megdönthette volna az egy szezonban szerzett gólok (92) és pontok (215) csúcsát is.Aztán egy csapásra megváltozott minden, és az életéért küzdött. Akkor még a Hodgkin-kórnak közel sem volt olyan magas a gyógyulási aránya, mint manapság, Lemieux viszont erős sportember volt. Agresszív sugárkezelésnek vetette alá magát, ami természetesen iszonyatosan legyengítette, és bár az élete egy idő után már nem, a karrierje még mindig kockán forgott. Ehhez képest az utolsó kezelésének napján, a diagnózis után kevesebb mint két hónappal játékra jelentkezett: a Penguins az ősi rivális Philadelphia otthonában lépett jégre, Super Mario csapattársainak pedig fogalmuk sem volt arról, hogy a csapatkapitány visszatér, akárcsak a hazai szurkolóknak. A philadelphiai drukkerekről érdemes tudni, hogy Észak-Amerika legelvetemültebbjei, akiknek semmi sem szent, bárki legyen az ellenfél, a lényeg, hogy pokollá tegyék az életét. Lemieux-t viszont állva tapsolták, hiába volt ő a gyűlölt ellenség csapatkapitánya.

A fanatikusok is tudták, hogy itt most többről van szó, a sportág egyik halhatatlanja tért vissza a jégre. És nem is akárhogyan: egy gólt és egy gólpasszt jegyzett. Nem sokkal később a Penguins elképesztő diadalmenetbe kezdett, zsinórban 17 meccset nyert meg, majd döntetlennel zárta az alapszakaszt, Lemieux pedig régi fényében tündökölt: amikor visszatért, a kanadai táblázaton 12 pontos hátrányban volt Pat LaFontaine-hez képest. Ebből aztán 12 pontos előnyt csinált 20 meccs alatt, végül 60 mérkőzésen összesen 160 pontot gyűjtött, amivel pontkirály lett és megválasztották az alapszakasz legértékesebb játékosának. Ha egészségesen végigjátszhatta volna a szezon minden meccsét, akkor 224 pontot szerzett volna, amivel darabokra törte volna Gretzky máig is fennálló rekordját.

Jon Lester

A Boston Red Sox korábbi és a Chicago Cubs jelenlegi kiváló dobóját a 2002-es újoncbörzén választotta ki a Red Sox. 2006-ban mutatkozott be az MLB-ben, de első idénye három hónapig sem tartott. Augusztus 31-én anaplasztikus nagysejtes limfómát, azaz ALCL-t diagnosztizáltak nála, amely ugyancsak a nyirokrendszert károsítja. Lester egész ősszel kapta a kemoterápiát, decemberben pedig szerencsére beállt a remisszió. Mivel nagyon legyengült, ezért nem lehetett ott a következő szezon rajtjánál, de nyáron már be tudott kapcsolódni. A Red Sox egészen a nagydöntőig, azaz a World Seriesig menetelt, ahol a negyedik meccsen Lester kezdett, a csapat pedig megnyerte a mérkőzést, összesítésben 4-0-ra a párharcot a Colorado Rockies ellen, ezzel pedig a bajnoki címet is. Később még kétszer nyert WS-t (2013, 2016), ötször szerepelt All-Star gálán, legnagyobb egyéni sikerét 2008. május 19-én érte el, amikor a Kansas City Royals ellen a no-hittert dobott, azaz a dobásaiból az ellenfél egyszer sem tudott eljutni az első bázisra.

Saku Koivu

A Montreal Canadiens első európai születésű csapatkapitánya egész karrierje során bajlódott az egészségével, első hét szezonjából mindössze egyszer, még újoncként bírt 70-nél több meccset. A legnagyobb dráma 2001. szeptember 6-án jött, amikor bejelentette, hogy Burkitts-limfómája van, ami az egyik legagresszívabb daganatfajta. Szerencsére időben észrevették, de így is kezelések sora várt a világbajnok finnre. Szinte a teljes 2001-2002-es idényt kihagyta, de az utolsó három találkozóra vissza tudott térni. A Molson Centre publikuma nyolcperces álló vastapssal fogadta Koivut, akinek vezetésével a Canadiens végül becsusszant a rájátszásba, ahol az első körben kiverte az ősi rivális, első helyen kiemelt Boston Bruinst.

A következő idényre pedig kirobbanó egészségi állapotban érkezett meg, mind a 82 alapszakaszmeccsen jégen volt, pontokban pedig megdöntötte saját karriercsúcsát. Később olimpiai ezüsttel és bronzzal is gazdagodott a finn válogatott kapitányaként, végül 39 évesen, 1124 NHL-meccsel a háta mögött vonult vissza, utolsó öt évében egyik legjobb barjátja, Teemu Selänne mellett játszhatott az Anaheim Ducksnál.

Eric Berry

A Kansas City Chiefs egykori safetyje korszakos tehetségként érkezett az NFL-be 2010-ben, ezt mutatja, hogy még egy meccset sem játszott profiként, amikor posztja történetének legnagyobb szerződését írta alá. Első évében nem is okozott csalódást, meghívták a Pro Bowlra, a másodikban viszont elszakadt a térdszalagja. Ez sem vetette vissza fejlődését, harmadik évében ismét ott volt a Pro Bowlon, egy évvel később pedig bekerült a szezon álomcsapatába (All Pro). Aztán a 2014-es idény közben jött a borzalmas hír: a folyamatos mellkasi fájdalmakra panaszkodó klasszisnál Hodgkins-limfómát diagnosztizáltak. Természetesen azonnal alávetette magának a kezeléseknek, amelyek jól alakultak, még a pályafutását sem kellett befejeznie. Sőt, 2015-ben úgy játszott, mint akinek soha semmi baja nem volt, amit újabb Pro Bowl- és All Pro-tagsággal honorált a liga, ezt pedig 2016-ban meg tudta ismételni.

Ekkor viszont utolérte a balszerencse, 2017-ben az idénynyitón elszakadt az Achilles-ina, ami további krónikus fájdalmakhoz vezetett, emiatt a 2018-as szezonban is csak 3 mérkőzést tudott vállalni, majd a Chiefs 2019 tavaszán, kevesebb mint egy évvel a Super Bowl-győzelem előtt kitette a szűrét. Azóta nincs csapata, de a lába állapota miatt valószínűleg már nem is fogjuk őt az NFL-ben látni. 2019-ben beválasztották az évtized legjobb csapatába, ennyivel azért vigasztalódhat.

Shea Theodore

Amikor az NHL 2019-es rájátszásban a Vegas Golden Knights egészen drámai körülmények között kiesett a San José Sharks ellen, valószínűleg nem az volt az első gondolata Shea Theodore-nak, hogy ennél jobb dolog nem is történhetett volna vele. Az akkor 23 éves hátvéd szinte azonnal repülőre ült, hogy csatlakozzon honfitársaihoz a szlovákiai világbajnokságon, ahol végül ezüstérmet nyert a kanadai válogatottal. Az elveszített finálét követően kiderült, hogy a negyeddöntő után levett doppingmintájában rendkívül magas volt a hCG aránya, ami vagy az állapotos nőknél szokott előfordulni, vagy azoknál a férfiaknál, akiknek hererákjuk van.

Shea Theodore szerezte 2019-es a vb-döntő első góljátForrás: AFP/Joe Klamar

A védő visszautazott az Egyesült Államokba, ahol a további vizsgálatok megerősítették a szörnyű diagnózist. Rögtön megműtötték, és mivel korai stádiumban kaptál el a daganatot, szerencsére nem volt áttétes, Theodore pedig a csapattal együtt tudta megkezdeni a 2019-20-as alapszakaszt. Ott aztán gólokban és gólpasszokban is karriercsúcsot döntött, a jelenleg is tartó rájátszásban pedig egyértelműen csapata legjobb játékosa egyelőre.

Josh Bidwell

Bidwellt az 1999-es NFL draft 4. körében választotta ki a Green Bay Packers. Az edzőtáborban bizonyította, hogy helye van a csapatban, övé lett volna a kezdő punter pozíció, de néhány nappal az idénynyitó előtt nála is hererákot diagnosztizáltak. Theodore-ral ellentétben azonban a betegség előrehaladott állapotban volt, több testészére is átterjedt, ezért életmentő műtétet kellett rajta végrehajtani.
Rövid idő alatt óriásit fordult velem a világ. Egyik nap még én voltam a kezdőjátékos, a következőn pedig azt mondták az orvosok, hogy veszélyben az életem - emlékezett vissza Bidwell az iszonyatos érzelmi hullámvasútra egy későbbi interjúban.
Az amerikaifocistát ugyanaz az onkológus kezelte, mint Lance Armstrongot, ő pedig a lehető legintenzívebb kemoterápiát javasolta neki.

Miután legyőzte a rákot, Josh Bidwell egyetlen mérkőzést sem hagyott ki visszavonulásáigForrás: Getty Images/AFP/2004 Getty Images/Lisa Blumenfeld

Ez idő alatt majdnem 25 kilót fogyott, de túlélte a betegséget, sőt! Tünetmentesen tért vissza a következő évben, az edzőtáborban újra megszerezte a kezdő pozíciót, ahonnan aztán zsinórban négy évig kirobbanthatatlan volt. Később Tampába igazolt, ahol öt évig játszott, második itteni szezonjában beválasztották az idény álomcsapatába. 2010-ben még egy évet lehúzott a Washington Redskins színeiben, majd visszavonult.

A lista szerencsére nem teljes. Illetve, ki tudja, ilyenkor mennyire lehet szerencséről beszélni, hiszen az egész azzal kezdődik, hogy az embernek meg kell küzdenie a világ egyik legigazságtalanabb és legborzasztóbb dolgával. A fenti sportolók mindenki számára példaértékűek lehetnek, ugyanis nemhogy a küzdelmet, de saját pályafutásukat sem voltak hajlandóak feladni, persze ehhez az orvostudományra és többségében a kedvező stádiumra is szükség volt. Ők pedig megragadták ezt, legyőzték a gyilkos kórt, és erősebben tértek vissza, mint valaha.