![Forrás: [origo]](http://cdn.nwmgroups.hu/s/img/i/0605/20060504vbikon.gif){kind=small}
Kis ország Nyugat-Afrikában, a Guineai-öböl partján Ghána és Benin között. A legnagyobb nemzetség, az eve a 12-14. század folyamán vándorolt erre a területre. A 19. század végén még német védnökség alatt álló területet 1919-ben az angolok és a franciák felosztották egymás között. A mai Togói Köztársaság a keleti részből, a francia fennhatóságból alakult ki, míg a nyugati részt Ghánához csatolták. Teljes függetlenségét csak 1960-ban nyerte el, az országot 38 éven keresztül irányító államfő, Étienne Eyadéma tavaly hunyt el. A hazánknál jóval kisebb (56 ezer km2) országban ötmillióan élnek, a főváros Lomé, a pénznem CFA-frank.
A togói labdarúgás nem tartozik a sportág vezető tényezői közé Afrikában, s visszalapozva labdarúgásának történelemkönyvében erre még csak komolyabb lehetőséget sem találhatunk. A szervezett bajnokság csak 1965-ben kezdődött az országban (előtte 1933-tól már különböző vetélkedésekben összemérték erejüket a helyi klubok), azaz a különböző szövetségekhez, nemzetközi szervezetekhez is csak lassan csatlakozott Togo. 1933 és 1960 között 16 bajnokságot rendeztek, valamennyit fővárosi klub nyerte, az Etoile Filante és az Essor.
|
Szövetség neve: |
Fédération Togolaise de Football (FTF) |
|
Alapítási éve: |
1960 |
|
FIFA-tagság kelte: |
1962 |
|
Címe: |
Case postale 5, Lomé, Togo |
|
Telefonszáma: |
00-228-2212698 |
|
Telefaxszáma: |
00-228-2221413 |
|
Internetcíme: |
|
|
E-mail címe: |
|
|
Elnök: |
Rock Gnassingbe Balakiyem |
|
Alelnök: |
Winny Dogbatse |
|
Főtitkár: |
Komlan Assogbavi |
|
Szövetségi kapitány: |
Otto Pfister |
|
A válogatott szerelése: |
sárga mez, zöld nadrág, fehér sportszár vagy zöld mez, fehér nadrág, vörös sportszár |
Az erőviszonyokat többször is állami intézkedésekkel befolyásolták, 1974-ben a nagy sportreform idején összevontak több loméi klubot, majd évekkel később megpróbálták visszaállítani a korábbi állapotokat. A fővároscentrikusság mindig is jellemző volt a togói labdarúgásra, az első vidéki bajnokot csak 1978-ban ünnepelték, amikor az ország második legnagyobb városába, az 50 ezer lakosú Sokodéba került az aranyérem a Semassi csapatának köszönhetően. A Semassi a mai napig a legeredményesebb togói klub, kilenc bajnoki címet szerzett, míg az Etoile Filante hétszer, a Dynamic Togolaise ötször ünnepelhetett. A nemzetközi kupasorozatokban kétszer jutott döntőbe togói egylet, a bajnokok között 1968-ban az Etoile Filante, míg a kupagyőzteseknél 1983-ban az Agaza Lomé bukott el a siker kapujában.
A togói válogatott - amely első mérkőzését 1956-ban játszotta az akkor még Gold Coastnak nevezett mai Ghána legjobbjaival - vb-újonc, de az Afrika-kupán sem gyakori szereplő. A nemzeti csapat eddig öt kontinensbajnokságon indult, először 1972-ben, utoljára 2002-ben. Eredményei alapján a 34 rangsorolt ország közül a 18. helyen áll a sorozat örökranglistáján. A legismertebb togói labdarúgó (persze a jelen csillagai mellett) Bachirou Salou, aki 1990 és 2003 között 13 szezont húzott le a Bundesligában. A 252 mérkőzésen 51 gólt szerzett támadó megfordult a Borussia Mönchengladbachban, az MSV Duisburgban, az Eintracht Frankfurtban és a Hansa Rostockban is.