Társoldalunk:

Hollandia

2006.03.07. 15:28

A legutóbbi Európa-bajnokság után az egykori legendás csatár, Marco van Basten vette át a válogatott irányítását. A hajdani klasszis kevés tapasztalattal, ám komoly ambíciókkal és határozott programmal ült le a kispadra, radikális fiatalítást hirdetve. Ennek megfelelően a "nagy öregek" közül csupán olyan kiválóságok tudták megőrizni helyüket a gárdában, mint Edwin van der Sar, Phillip Cocu és Ruud van Nistelrooy, míg Van Basten sorra építette be a csapatban a húszas éveik elején járó, sikerre éhes tehetségeket.

Az Oranje az európai zóna első csoportjába nyert besorolást a selejtezőkön, ahol a fő rivális Csehország és a mindig veszélyes Románia mellett Finnország, Macedónia, Örményország és Andorra nemzeti együttesével kellett megküzdenie. Van Nistelrooy kétmeccses eltiltása miatt, amely még az Eb-ről húzódott át, Van Bastennek megvolt a lehetősége a variálásra a csatársorban, de az első összecsapáson Amszterdamban a csehek ellen mégis a veterán Pierre van Hooijdonk szerepelt a középcsatár pozíciójában, aki mindezt két góllal hálálta meg, amely 2-0-s, rendkívül fontos győzelmet ért a csapatnak.

Akkor még kiváló hangulat uralkodott az Oranje háza táján, ez azonban gyökeresen megváltozott, amikor a narancsmezesek csak egy ponttal tértek haza Macedóniából. A Szkopjéban lejátszott mérkőzésen ugyanis hiába szerzett kétszer is vezetést a gárda, a hazaiak - akikkel először mérte össze erejét a holland válogatott - mindkétszer egyenlítettek, aminek hatására megszaporodtak a Van Bastent ért kritikák. Ezután két könnyebb mérkőzés következett, Amszterdamban 3-1-es győzelmet ünnepelhetett a két gólt szerzett Ruud van Nistelrooy-jal megerősödött csapat, majd Andorrából sem okozott gondot elhozni a három pontot (0-3).

Az ötödik körben az Oranje Bukarestbe volt hivatalos, és ettől a kiruccanástól - joggal - komolyan féltették az együttest, a "csikócsapat" azonban kétgólos győzelmével megnyugtatta híveit - csak hogy a fent vázolt kettősség érvényesüljön, az első találatot a veterán Cocu, a másodikat az akkor debütált Ryan Babel érte el. Ezzel a sikerrel az akkor már 13 pontos Hollandia át is vette a vezetést a tabellán, ám mögötte csak egy egységgel maradt le Csehország nemzeti tizenegye, míg az eggyel több mérkőzést játszott Románia és Finnország hátránya további kettő, illetve három pontra rúgott.

Innentől egészen a tizedik fordulóig a folyamatosan fiatalító, új játékosok sorát a gárdába építő Van Basten papírforma-győzelmeket ünnepelhetett, a narancsmezeseknek nem okozott gondot a románok legyőzése hazai környezetben, mint ahogy Örményország (ebben az időszakban kétszer is), Finnország és Andorra válogatottja is vesztesen kullogott le a pályáról a mérkőzések végén. Persze közben történt egy s más: a nagy rivális csehek komoly esélyt adtak a csoportgyőzelemre az Oranjének azzal, hogy kikaptak Romániában; Van Bastent pedig továbbra is számos kritika érte válogatási stratégiája miatt.

Olyan játékosokat, mint Edgar Davids, Marc van Bommel, Wilfred Bouma, Patrick Kluivert vagy Roy Makaay ugyanis a fiatal szövetségi kapitány minden szívfájdalom nélkül a kispadra ültetett, vagy egyenesen meg sem hívott a válogatottba, ellenben beépítette a csapatba Khalid Bouhlarouzt, Dirk Kuytot, Hedwiges Madurót és Robin van Persie-t - hogy csak néhány nevet említsünk a keretben tartósan megragadt ifjoncok közül. Minden jel arra mutatott tehát, hogy helyes döntéseket hozott a szakvezető, a kétkedők pedig a csehek elleni idegenbeli mérkőzés után végképp megnyugodhattak.

Két mérkőzéssel a selejtezősorozat vége előtt ugyanis a holland nemzeti együttesnek mindössze egy pontra volt szüksége a csoportelsőség megszerzéséhez. A 11. körben esedékes prágai kirándulás tehát inkább a presztízs szempontjából számíthatott volna fontosnak - azonban végül mindkét gárda maximálisan odatette magát az összecsapáson, és a vendégek Rafael van der Vaart és Barry Opdam góljaival 2-0-s győzelmet arattak a cseh fővárosban, amivel bebiztosították csoportelsőségüket, ezzel együtt kijutásukat a németországi világbajnokságra. (Bár azt hozzá kell tennünk, hogy a hazaiaknál négy alapember, köztük a két toronyszerű középcsatár, Jan Koller és Vratislav Lokvenc is hiányzott sérülés miatt.)

A mumussá pedig az a Macedónia lépett elő, amely az utolsó körben Amszterdamban is kihúzta egy gól nélküli döntetlennel - az Oranje csak a balkáni gárda ellen veszített pontot a sorozatban. Az első csoport tabellája tehát 12 forduló után holland elsőséget hirdetett 32 ponttal, ötegységnyi lemaradással pótselejtezőt érő helyre futott be Csehország válogatottja (amely aztán Pavel Nedved hathatós segítségével Norvégia ellen harcolta ki a vb-részvétel jogát), a harmadik helyet pedig Románia szerezte meg, amely végül is nem tudta tartani a két rivális által diktált tempót.

Hogy van-e Van Basten válogatottjának gyenge pontja? Nehéz lenne megmondani. A támadósor erejét és hatékonyságát jelzi, hogy a sorozatban a játékosok közül hét olyan akadt, aki egynél többször volt eredményes (a prímet a hétgólos Van Nistelrooy vitte), a védelem pedig tizenkét mérkőzésen mindössze háromszor (!) kapitulált. Erre mondják azt, hogy meggyőző teljesítmény.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK