Társoldalunk:

Brazília

2006.03.14. 11:26

Először fordult elő az új szabályoknak köszönhetően, hogy a világbajnoki címvédőnek selejtezőt kellett játszania a döntőbe jutásért, és a 2002-es győztes brazil válogatott nem okozott csalódást híveinek. A Luiz Felipe Scolarit váltott Carlos Alberto Parreira jórészt a legutóbbi világbajnokságon sikerrel szereplő együttesre számított a maratoni, 18 mérkőzésből álló sorozat alkalmával, amely még 2004 szeptemberében vette kezdetét.

A selecao Barranquillában kezdte meg szereplését, és a házigazda kolumbiaiak kapujába az a Ronaldo lőtte az első gólt, aki életében először lépett pályára világbajnoki selejtezőn (a legutóbbi sorozatban sérülése miatt nem játszhatott, a Mondial előtt pedig még a régi szabályok voltak érvényben). Ezzel a Fenomén meg is adta az alaphangot a későbbiekre nézve, a 2-1-es első siker után Ecuador hazai legyőzése sem okozott gondot. A Manausban lejátszott összecsapáson Ronaldinho egyetlen gólja döntött a brazilok javára, akik így két forduló után egyedüli száz százalékos együttesként a csoport élére álltak.

Ezután egy kevésbé sikeres periódus következett a selecao életében, hiszen sorozatban háromszor végzett döntetlenre Parreira válogatottja (Peruban, Paraguayban és otthon a rendkívül agresszívan játszó Uruguay ellen ikszelt a világbajnok), de - a dolgok pozitív oldalát tekintve - továbbra is őrizte veretlenségét.

A hatodik játéknapon igazi rangadóra került sor, hiszen az argentin nemzeti tizenegy látogatott Brazíliába. A gauchóknál a számos sérült és eltiltott komoly fejtörést okozott Marcelo Bielsa szövetségi kapitánynak, elsősorban a középpályát kellett átszervezni, ennek köszönhetően pedig a brazilok valamivel könnyebben játszották át ezt a csapatrészt. A mérkőzés azonban mégis leginkább Ronaldo teljesítményéről marad emlékezetes, aki három tizenegyest harcolt ki és értékesített, főszerepet vállalva a selecao 3-1-es győzelmében. Érdekesség, hogy a 2002-es világbajnokság selejtezői alkalmával is ugyanilyen eredmény született a két nemzet válogatottainak összecsapásán.

Az önbizalomnövelő győzelem után a brazilok Chilébe látogattak, ahol Luís Fabiano góljával sokáig vezetett is a vendégalakulat, hogy aztán a hajrában az argentin Horácio Elizondo játékvezető befújjon egy erősen vitatható tizenegyest, amellyel a hazaiak döntetlenre hozták a mérkőzést. A következő két fordulóban két gyengébb együttessel hozta össze a sors a csapatot, Bolívia és Venezuela ellen iskolajátékot mutatott be a gárda, előbbi mérkőzés 3-1-re (Ronaldo már az első percben vezetést szerzett), utóbbi 5-2-re végződött (a Fenomén mellett Kaká is duplázott, a pontot az i-re a csereként beállt Adriano tette fel). Így féltávnál 19 ponttal a továbbra is veretlen Brazília neve díszelgett a táblázat élén, ám mögötte Argentína mindössze egy ponttal volt lemaradva - hátrébb tekinteni a tabellán pedig már akkor is feleslegesnek tűnt, hiszen Dél-Amerika két legkiválóbb válogatottja esetében nem lehetett kérdés a kvalifikáció.

Az ez után lejátszott négy fordulóban azonban a selecao is megtapasztalta, hogy minden csapat életében akadnak gyengébb periódusok. Kolumbiában a középpálya kreatív részlege, Kaká és Juninho Pernambucano kiesése nagyban közrejátszott abban, hogy a gárda mindössze egy gól nélküli döntetlenre volt képes, Ecuadorban pedig az első vereségét is elszenvedte Parreira együttese. Azon mérkőzésen Zé Roberto és Gilberto Silva voltak a legnagyobb hiányzók, és a pályán lévők hiába irányítottak az összecsapás nagy részében, gólt nem tudtak szerezni - a végére pedig a hétvégi bajnokiktól, a hosszú repülőúttól és a quitói magaslati levegőtől megfáradt játékosokon felülkerekedtek az egyenlítőiek (csakúgy, mint a legutóbbi selejtezősorozatban, 1-0-s hazai siker született).

A gárda a Peru elleni, Goianában lejátszott összecsapáson sem nyugtatta meg híveit, hiszen csapnivaló játékot produkált az idegenben nem túl acélos Claudio Pizarróék ellen. A selecao becsületét Kaká mentette meg, az irányító Ronaldo passzát értékesítette, beállítva az 1-0-s végeredményt. A 13. fordulóban Uruguayba volt hivatalos az együttes, a kis ország többek között arról nevezetes, hogy a brazilok világbajnoki selejtezőn még sohasem tudtak győzni arrafelé. A számmisztika most is "hatott", a Centenário stadion közönsége pedig örülhetett, hiszen egy - a vendégek szempontjából meglehetősen szerencsétlen - góllal az uruk szereztek vezetést. Hogy Paolo Monteróék öröme mégse legyen felhőtlen, arról az argentin Héctor Baldassi sporttárs tett, aki megadta Émerson egyértelműen lesről szerzett találatát, az 1-1-es döntetlennel pedig egyik csapat tagjai sem voltak elégedettek a meccs után.

Paraguay ellen hazai pályán aztán megint csak kiváló játékkal szerezte meg a győzelmet a Ronaldo és Cafú nélkül felállt csapat (4-1), hogy aztán Buenos Airesben ismét rossz napot fogjon ki: a gauchók ugyanis az első félidőben egész egyszerűen lemosták a pályáról a selecaót (a szünetben 3-0-t mutatott az eredményjelző), Ronaldinhóék a második játékrészre pedig már hiába tértek magukhoz, csak a szépítésre futotta. Győzelmükkel az argentinok be is biztosították kijutásukat a világbajnokságra, míg a 27 pontot szerzett Brazília négy ponttal lemaradva a második helyet foglalta el.

A következő körben aztán egy Chile elleni meggyőző diadallal (5-0) a selecao is révbe ért, a Bolívia elleni idegenbeli döntetlen után Belémben Venezuela legyőzésével pedig a kissé kiengedő argentinok előtt a csoportgyőzelmet is megszerezte Parreira válogatottja. Hogy Szambaország fölénye a régióban teljes legyen, a selejtezősorozat gólkirályi címét is egy brazil csatár, a 10 gólt elért Ronaldo szerezte meg.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK