Társoldalunk:

Ausztrália

2006.04.04. 16:06

Az ausztrálok az elmúlt évek hagyományainak megfelelően Frank Farinával a kispadon kezdték meg menetelésüket a világbajnoki selejtezőkön. Kiemeltek lévén, csak a második körben kapcsolódtak be a küzdelmekbe, az ellenfelek pedig a Salamon-szigetek, Vanuatu, Tahiti, a Fidzsi-szigetek és Új-Zéland nemzeti csapatai voltak.

A zónadöntőbe kerülésért a hatos csoport első két helyének valamelyikén kellett végezniük John Aloisiéknak, és rögtön az első összecsapáson a legnagyobb helyi rivális, Új-Zéland látogatott Ausztráliába. Adelaide-ben a Kenguruk Marc Bresciano találatával verték a jól védekező vendégcsapatot - ezzel gyakorlatilag le is tudták az izgalmakat az óceániai térségben vívott mérkőzéseiket illetően. Tahiti, a Fidzsi-szigetek és Vanuatu ellen szokás szerint gólzáport rendezett a gárda, a Salamon-szigetek ellen viszont kissé kiengedtek Farina fiai, aminek eredménye egy meglepő 2-2-es döntetlen lett, amivel az együttes azt is elérte, hogy a zónadöntőben ne a veszélyes Kiwikkel, hanem a bátran játszó Salamon-szigetekiekkel mérkőzzön az interkontinentális selejtezőbeli szereplésért, mivel az egy pontnak köszönhetően ők szerezték meg a második helyet a csoportban.

Sydneyben nem is okozott gondot a szigetlakók legyőzése, többek között Mark Viduka duplájának köszönhetően 7-0-ra nyertek az auszik. Idegenben, Honiarában már valamivel szorosabb mérkőzést játszott a két csapat, Archie Thompson vezető gólja után még egyenlítettek a lelkes hazaiak, de Brett Emerton góljára már nem volt válaszuk, így 9-1-es összesítéssel a papírformának megfelelően Ausztrália válogatottja mérkőzhetett meg a dél-amerikai zóna ötödik helyezettjével a világbajnokságra való kijutásért.

A forgatókönyv eddig a pontig gyakorlatilag meg is egyezett a négy évvel ezelőttivel, hiszen az ellenfél ismét Uruguay volt. Az ausztrál szövetség azonban úgy gondolta, hogy ezen a ponton "belenyúl" a dolgok menetébe, nehogy megint az utolsó pillanatban bukjanak el a Kenguruk, mint tették ezt már annyiszor az elmúlt világbajnoki selejtezők alkalmával. Mivel a játékoskeretet nem volt módjuk lecserélni, az edzővel tették ugyanezt, Farina helyére pedig az a Guus Hiddink került, akivel kapcsolatban csodatételei alapján lassan elkezdhetik szervezni a Vatikánban a boldoggá avatási ceremóniát. A kiváló holland szakember most sem hazudtolta meg magát, és az alatt a pár nap alatt, amely a rendelkezésére állt, igyekezett kidolgozni a megfelelő taktikát az uruk ellen.

A párharc első állomása Montevideo volt, és addigra az auszik védekezését már sikerült nagyjából helyretenni, az egygólos hátrány pedig nem tűnt ledolgozhatatlannak. Főleg, hogy a Sydneyben lejátszott visszavágóra sosem látott embertömeg gyűlt össze a stadionban és környékén, fergeteges atmoszférát teremtve. Valamivel több, mint fél óra elteltével a fanatizált Kenguruk egy szerencsés góllal le is dolgozták hátrányukat, a találat szerzője pedig csakúgy, mint másfél évvel korábban az új-zélandiak ellen, Bresciano volt.

Ugyan ezek után mindkét csapatnak akadtak jobb periódusai, és még a rájátszásban is lett volna mód a párharc eldöntésére, a kapuk a továbbiakban érintetlenek maradtak, így tizenegyes-párbaj döntött a világbajnokságra való kijutásról. A vendég uruguayiak lábai pedig ezen a ponton megremegtek (vagy ha tetszik, Mark Schwarzer kapus volt a helyzet magaslatán), a hazaiak pedig kihasználták a lehetőséget, és ezzel Hiddink gárdája megváltotta repülőjegyét Németországba.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK