Társoldalunk:

Olaszország

2006.05.09. 9:45

Olaszországban 1887-ben rendezték az első labdarúgó-mérkőzést, amelynek helyszíne Itália egyik legnagyobb iparvárosa, Torino volt. Ugyanitt alakult meg három esztendővel később az első futballklub is, mely az FC Internazionale nevet kapta, de csupán névrokona a ma Milánóban működő egyesületnek. 1897-ben alakult meg a Sport Club Juventus, majd két esztendőre rá a Milan Foot-Ball and Cricket Club. A köztes, 1898-as esztendő az Olasz Labdarúgó-szövetség születési dátuma, valamint az első, hivatalosan olasz bajnokságnak nevezett versenysorozat időpontja, melyet a Genoa nyert meg a torinói Internazionale ellen. Sokáig csak az észak-itáliai nagyvárosok, azaz Milánó, Torino és Genova csapatai vettek részt a bajnoki címért folyó vetélkedésben, hiszen délebbre még igencsak gyerekcipőben járt a labdarúgás. A századforduló egyértelműen legjobb olasz csapata a Genoa volt, mely az első hét bajnokságból hatot megnyert, a Milan 1901-ben, a Juventus 1905-ben lett először országos bajnok. 1908-ban jött létre a milánói Internazionale, mely két évvel alapítása után már bajnoknak is mondhatta magát. Az Olasz Kupa (Coppa Italia) első kiírására 1922-ben került sor, a döntőben a Vado 1-0-ra verte az Udinesét. Az első egységes, a maihoz hasonló rendszerben lebonyolított bajnokságot az 1929-30-as szezonban rendezték, és az akkor éppen Ambrosiana néven szereplő milánói Inter nyerte meg.

Olaszország
 
Szövetség neve: Federazione Italiana Giuoco Calcio (FIGC).
Alapítási éve: 1898.
FIFA-tagság kelte: 1905.
Címe: Via Gregorio Allegri 14, 00 198 Roma, Italia.
Telefonszáma: 00-39-06-84911.
Telefaxszáma: 00-39-06-84912526.
Internetcíme: www.figc.it
E-mailcíme:

press@figc.it

Elnök: dr. Franco Carraro (a közelmúltban lemondott ).
Alelnök: dr. Giancarlo Abete.
Főtitkár: dr. Francesco Ghirelli.
Szövetségi kapitány: Marcello Lippi.
Válogatott szerelése: kék mez, fehér nadrág, kék sportszár.

A bajnoki címek számát tekintve a Juventus FC utcahosszal vezet, hiszen a "zebrák" 2006-ban már történetük 29. aranyérmét (scudettóját) nyerték meg. Ebben a rangsorban az AC Milan áll a második helyen 17 bajnoki címmel, majd a városi rivális Internazionale következik 13 elsőséggel. A régebbi idők nagycsapatai közül a Genoa kilenc, a Torino nyolc, a Bologna FC hét, a Pro Vercelli pedig hat bajnoki címmel büszkélkedhet. A Genoa aranykora után a Pro Vercellié következett: a gárda az 1908 és 1922 között megrendezett tíz bajnokság közül (az első világháború alatt szünetelt a pontvadászat) hatot megnyert (1922-ben két aranyérmet osztottak). A harmincas-negyvenes években a Juventus és az Inter mellett a Bologna számított a legjobb olasz csapatnak, a második világégés után pedig a Torino rövid, és tragikus végű tündöklése következett: a "bikák" zsinórban öt bajnoki címet szereztek, majd a csapat nagy része egy repülőgép-szerencsétlenségben életét vesztette. Az azóta eltelt immár csaknem 60 évben lényegében folyamatosan a Juve-Milan-Inter hármas uralta az olasz labdarúgást, és jelenleg is ez a helyzet, hiszen a legutóbbi két évben csak ez a három együttes fért fel a Serie A dobogójára. Az Olasz Kupát szintén a Juventus hódította el a legtöbbször, az Öreg Hölgy kilenc alkalommal nyert, a sorban az AS Roma következik hét győzelemmel, a Fiorentina eddig hat, az Inter és a Torino pedig öt-öt alkalommal lett kupagyőztes.

A nemzetközi kupák történetének egyik legeredményesebb nemzete az olasz, hiszen az itáliai csapatok eddig összesen 27 alkalommal nyerték meg a Bajnokcsapatok Európa-kupáját (illetve mai nevén a Bajnokok Ligáját), a KEK-et, valamint az UEFA-kupát, és elődjét, a VVK-t. Európában a legsikeresebbnek a Milan számít, a piros-feketék hatszor (1963, 1969, 1989, 1990, 1994, 2003) lettek elsők a bajnokok vetélkedésében, és kétszer (1968, 1973) a KEK-ben. A Juventus "csak" hat kupagyőzelemmel büszkélkedhet, viszont a torinóiak azon kevés klub közé tartoznak a kontinensen, amelyek mindhárom serleget megszerezték: a BEK-et (BL-t) 1985-ben és 1996-ban, a KEK-et 1984-ben, az UEFA-kupát pedig 1977-ben, 1990-ben és 1993-ban. Az Internazionale kétszeres BEK (1964, 1965)-, és háromszoros UEFA-kupa-győztes (1991, 1994, 1998). A nagy trión kívül az AC Parma (1993 KEK, 1995 és 1999 UEFA-kupa), az SS Lazio (1999 KEK), a Sampdoria (1990 KEK), az AS Roma (1961 VVK), az SSC Napoli (1989 UEFA-kupa) és a Fiorentina (1961 KEK) mondhatja magát európai kupagyőztesnek.

Az olasz válogatott történetének első hivatalos mérkőzését 1910. május 15-én, a milánói Stadio Civicóban játszotta Franciaország legjobbjai ellen, és az Umberto Meazza által összeállított squadra azzurra 6-2-es győzelmet aratott. Tizenegy nappal később az első idegenbeli találkozón elszenvedték az első vereséget is a kék-fehérek, a magyar nemzeti tizenegy ugyanis 6-1-re legázolta az olaszokat. Az első világverseny, amelyen jelentős eredményt ér el az olasz csapat, az 1928-as amszterdami olimpia, ahonnan bronzéremmel térnek haza a taljánok, akik az első világbajnokságra nem hajóztak át Uruguayba, a következő két vb-t viszont (Európában) megnyerték. A címvédés azóta is csak a braziloknak sikerült, 1962-ben. A következő nagy nemzetközi sikerre 1968-ig kellett várni, amikor a válogatott hazai pályán Európa-bajnok lett. A döntőben a jugoszlávokat győzte le a legendás, nemrég elhunyt tréner, Ferruccio Valcareggi együttese, méghozzá megismételt mérkőzésen (az első találkozón 1-1-es döntetlen született, a házigazdák két nappal később 2-0-ra nyertek). 1970-ben vb-ezüstérmes lett Olaszország, 12 esztendővel később pedig megszerezte története harmadik világbajnoki aranyérmét. 1990-ben a hazai rendezésű vb-n a harmadik, négy évre rá, az Egyesült Államokban második lett az olasz válogatott. A 2000-es Európa-bajnokságon nem sok hiányzott a végső sikerhez, hiszen Dino Zoff gárdája a döntőben egészen a 94. percig vezetett a franciák ellen, végül mégis meg kellett elégednie a második hellyel.
Az olasz labdarúgás szinte a kezdetektől klasszisok sorát adta a világnak: a harmincas években a kétszeres világbajnok Giuseppe Meazza (a milánói stadion névadója), jó húsz évvel később a brazil származású José Altafini és az Argentínában született Omar Sivori, a következő évtizedben Gigi Riva és Gianni Rivera, a nyolcvanas években Paolo Rossi és Dino Zoff, az évezred vége felé Salvatore Schilacci és Roberto Baggio koruk legjobbjai közé számítottak, nem is beszélve a még manapság is a pályán látható Paolo Maldiniről, Alessandro del Pieróról, vagy Francesco Tottiról. A France Football Aranylabdáját eddig négy olasz labdarúgó kapta meg: 1961-ben Sivori, 1969-ben Rivera, 1982-ben Rossi, 1993-ban pedig Baggio lett Európa legjobb játékosa a szaklap voksolásán.

Előző
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK