Németország

 

• 

  Németország

• 

  Michael Ballack

A germán nemzeti tizenegynél csak a brazil együttes eredményesebb a világbajnokságok történetében, és a német válogatott már a második vébén ott volt a legjobb négy között (az elsőt a legtöbb európai csapathoz hasonlóan kihagyta).

1934-ben a nyolcaddöntőben Belgiumot, a negyeddöntőben pedig a svédeket verte a gárda, hogy aztán az elődöntőben 3-1-re kikapjon a csehektől. A bronzmeccsen Ausztria ellen azért 3-1-re győzni tudott a német együttes, amely négy évvel később már az első akadályban elbotlott. 1938-ban a gárda ellenfele a legjobb nyolc közé kerülésért Svájc volt, és a két csapat első meccse 1-1-es döntetlent hozott, így aztán az összecsapást meg kellett ismételni, a második találkozón pedig a helvétek 4-2-re diadalmaskodtak.

A második világháború után egy ideig az sem volt biztos, hogy a több részre vált Németország melyik fele indulhat az 1954-es viadalon: az NSZK-nak a Saar-vidékkel is meg kellett mérkőznie annak érdekében, hogy kijusson a svájci vébére. Itt aztán a furcsa kiírásnak köszönhetően a törökök legyőzése után a magyar csapat ellen Sepp Herberger legnagyobb ászait pihentette, hiszen a vereséggel is maradt esély a továbbjutásra - megint le kellett győzni a félholdasokat, ami nem okozott gondot.

Szövetség neve:	Deutscher Fussball-Bund (DFB).
Alapítási éve:	1900.
FIFA-tagság kelte:	1904.
Címe:	Im Weller 14, Postfach 710 265, 90 482 Nürnberg, Deutschland.
Telefonszáma:	00-49-69-67880.
Telefaxszáma:	00-49-69-6788266.
Internetcíme:	www.dfb.de
E-mailcíme:	[email protected]
Elnök:	dr. Gerhard Mayer-Vorfelder és dr. Theo Zwanziger.
Alelnök:	Engelbert Nelle.
Főtitkár:	Horst Schmidt.
Szövetségi kapitány:	Jürgen Klinsmann.
Válogatott szerelése:	fehér mez, fekete nadrág, fekete sportszár.

1954. július 4.
NSZK - Magyarország 3-2 (2-2)
Bern, Wankdorf-stadion, 64 000 néző
v.: Ling (angol)
NSZK: Turek - Posipal, Liebrich, Kohlmeyer - Eckel, Mai - Rahn, Morlock, O. Walter, F. Walter, Schäfer. Szövetségi kapitány: Herberger.
Magyarország: Grosics - Buzánszky, Lóránt, Lantos - Bozsik, Zakariás - Czibor, Kocsis, Hidegkuti, Puskás, Tóth M. Szövetségi kapitány: Sebes.
gól: Morlock (11.), Rahn (18., 84.), ill. Puskás (6.), Czibor (9.)

A címvédő 1958-ban csoportjából simán továbbjutott, sőt, még a negyeddöntőben is nyerni tudott a jugoszlávok ellen, az elődöntőben azonban a házigazda svéd együttes túl erősnek bizonyult Rahnék számára.

Az 1962-es chilei viadalon sem okozott gondot a legjobb nyolc közé jutás, a negyeddöntőben azonban a jugók visszavágtak a németeknek, akik így nem kerültek be az elődöntőbe. 1966-ra viszont megint nagyon erős csapatot szedtek össze, hiszen már ott volt az együttesben Franz Beckenbauer, Uwe Seeler vagy éppen Wolfgang Overath, és csoportját meg is nyerte a német gárda, majd ezt követően az uruguayiak és a szovjetek sem állták útjukat, így megint döntőt játszhattak.

Az ellenfél a házigazda angol csapat volt, amely pár perccel a lefújás előtt már győztesnek érezte magát, de a németek ellen az mindig nagy hiba - a germánok a 90. percben egyenlítettek. Az arany végül mégis a háromoroszlánosoké lett, köszönhetően az azeri származású szovjet partjelzőnek, Bahramovnak, aki benn látta Geoff Hurst felső lécről lepattant lövését. Az esetet a németek máig vitatják, és a hasonló találatokat Wembley-gólnak nevezik.

1966. július 30.
Anglia - NSZK 4-2 (1-1, 2-2, 3-2)
London, Wembley, 94 000 néző
v.: Dienst (svájci)
Anglia: Banks - Cohen, J. Charlton, Moore, Wilson - Stiles, B. Charlton, Peters - Ball, Hurst, Hunt. Szövetségi kapitány: Ramsey.
NSZK: Tilkowski - Höttges, Schulz, Weber, Schnellinger - Haller, Beckenbauer, Overath - Seeler, Held, Emmerich. Szövetségi kapitány: Schön.
gól: Hurst (18., 101., 120.), Peters (78.), ill. Haller (12.), Weber (90.)

Az 1970-es vébén ismét egy fantasztikus nyugatnémet válogatott szerepelt, Beckenbauerhez, Seelerhez és Overathhoz Gerd Müller is csatlakozott, aki a torna gólkirálya lett, de a germánok "csak" a harmadik helyig jutottak. A csoportból való továbbjutás után előbb drámai küzdelemben, hosszabbításban búcsúztatták az angolokat, majd egy hasonlóan epikus összecsapáson, szintén 120 perc után kiestek az olaszok ellen. A bronzmeccset Uruguay ellen azért megnyerték 1-0-ra.

Négy évvel később viszont hazai pályán szerepelhettek, és külön pikantériát jelentett a viadalnak, hogy az NSZK mellett az NDK is kijutott a vébére, sőt, a két német együttest egy csoportba sorsolták. A keletnémetek Jürgen Sparwasser találatával le is győzték a házigazdákat, és mindkét együttes bejutott a középdöntőbe, ahol aztán az NDK elvérzett, az NSZK viszont kiharcolta a döntőbe kerülést. A fináléban a hollandok voltak az ellenfelek, akiket mindenki favoritnak tartott, és az Oranje alig egy perc alatt meg is szerezte a vezetést - az aranyérem végül mégis a németekhez került.

1974. július 7.
NSZK - Hollandia 2-1 (2-1)
München, Olympia-stadion, 79 000 néző
v.: Taylor (angol).
NSZK: Maier - Vogts, Schwarzenbeck, Beckenbauer, Breitner - Hoeness, Bonhof, Overath - Grabowski, G. Müller, Hölzenbein. Szövetségi kapitány: Schön.
Hollandia: Jongbloed - Suurbier, Haan, Rijsbergen (De Jong, 69.), Krol - Jansen, Van Hanegem, Neeskens - Rep, Cruyff, Rensenbrink (R. van de Kerkhof, 46.). Szövetségi kapitány: Michels.
gól: Breitner (25., 11-esből), G. Müller (43.) ill. Neeskens (2., 11-esből).

Az 1978-as viadal ilyen előzmények után kisebbfajta csalódást jelentett a német hívek számára: már a csoportból is csak a második helyen ment tovább a nyugatnémet gárda, a középdöntőben pedig csak harmadik lett kvartettjében - elsősorban az Ausztriától elszenvedett váratlan 3-2-es vereség miatt, amit az osztrákok máig történetük egyik legnagyobb diadalának tartanak.

Argentínában így nem jutott a legjobb négy közé az NSZK csapata, de hamar kiderült, hogy ez csak röpke visszaesés volt. Az 1982-es viadalon ugyanis a nyugatnémetek megint döntőt játszhattak: a csoportban ezúttal már békés szalonremit játszottak Ausztriával, amellyel mindkét együttes továbbjutott, majd a második körben az angolokat és a spanyolokat megelőzve verekedték be magukat az elődöntőbe.

Ott a franciákkal vívtak egészen drámai összecsapást, amelyen Harald "Toni" Schumcher előbb negatív hős lett Patrick Battiston letarolása miatt, majd a büntetőpárbajban ő juttatta tovább együttesét. A fináléban aztán elfogyott a lendület, és az olasz válogatott 3-1-re nyerni tudott Rummenniggéék ellen.

1982. július 11.
Olaszország - NSZK 3-1 (0-0)
Madrid, Santiago Bernabéu-stadion, 90 000 néző
v.: Coelho (brazil)
Olaszország: Zoff - Gentile, Scirea, Collovati, Bergomi, Cabrini, Oriali, Tardelli, Conti, Graziani (Altobelli, 8.; Causio, 88.), Rossi. Szövetségi kapitány: Bearzot.
NSZK: Schumacher - Kaltz, Stieleke, K.-H. Förster, B. Förster, Dremmler (Hrubesch, 63.), Breitner, Briegel, Rummenigge (H. Müller, 70.), Briegel, Littbarski, Fischer. Szövetségi kapitány: Derwall.
gól: Rossi (57.), Tardelli (69.), Altobelli (81.), ill. Breitner (83.)

Újabb négy évvel később már az egykori világklasszis, Franz Beckenbauer ült a kispadon, és a nyugatnémetek a változatosság kedvéért megint bejutottak a döntőbe. Pedig eleinte egyáltalán nem brillíroztak: csoportjukból csak a második helyen mentek tovább, majd egy utolsó percben lőtt góllal verték Marokkót, aztán tizenegyesekkel búcsúztatták a házigazda Mexikót.

Az elődöntőben Franciaország volt az esélyesebb, mégis a németek nyertek 2-0-ra, és a fináléban a csúcsformában lévő Diego Maradonával felálló Argentínát is megszorongatták. Hiába vezetett az albiceleste már 2-0-ra, Rudi Völlerék hatalmas küzdenitudásról téve tanúbizonyságot egyenlítettek - hogy végül mégis az argentinok nyerjenek 3-2-re.

1986. június 30.
Argentína - NSZK 3-2 (1-0)
Mexikóváros, Azteca-stadion, 115 000 néző
v.: Arppi Filho (brazil)
Argentína: Pumpido - Cuciuffo, Brown, Ruggeri, Olarticoechea - Giusti, Batista, Maradona, Burruchaga (Trobbiani, 89.), Enrique - Valdano. Szövetségi kapitány: Bilardo.
NSZK: Schumacher - Berthold, Jakobs, Förster, Briegel - Brehme, Matthäus, Magath (Hoeness, 63.), Eder - Rummenigge, Allofs (Völler, 46.). Szövetségi kapitány: Beckenbauer.
gól: Brown (23.), Valdano (56.), Burruchaga (85.), ill. Rummenigge (74.), Völler (82.)

1990-ben aztán a történelem részben megismételte önmagát, mert a vébédöntőn megint Argentína és NSZK találkozott, de a hasonlóság ebben ki is merült: a finálé egyrészt sokkal alacsonyabb színvonalú volt, másrészt ezúttal a németek nyertek.

A germánok ezúttal valamivel meggyőzőbb teljesítményt nyújtottak a torna során: a csoportküzdelmekben három meccsen tíz gólt szereztek, majd a vébé egyik legjobb mérkőzésén kiverték Hollandiát, aztán Csehországot is búcsúztatták, az elődöntőben pedig tizenegyesekkel verték ki Angliát. A fináléban is egy büntető döntött, amit a mexikói bíró némi jóindulattal adott meg, de Németországban ez valószínűleg senkit sem érdekelt.

1990. július 8.
NSZK - Argentína 1-0 (0-0)
Róma, Olimpico-stadion, 74 000 néző
v.: Codesal Méndez (mexikói)
NSZK: Illgner - Berthold (Reuter, 68.) Augenthaler, Buchwald, Kohler - Hässler, Littbarski, Matthäus, Brehme - Völler, Klinsmann. Szövetségi kapitány: Beckenbauer.
Argentína: Goycochea - Serrizuela, Simón, Ruggeri (Monzón, 46.) - Sensini, Basualdo, Lorenzo, Burruchaga (Calderón, 54.), Troglio - Maradona, Dezotti. Szövetségi kapitány: Bilardo.
gól: Brehme (85., 11-esből)
kiállítva: Monzón (65.), Dezotti (87.)

A három egymást követő vébédöntő után az 1994-es és az 1998-as vébé egyaránt balul sikerült az immár egységes német válogatott számára. Mind a két alkalommal a negyeddöntőben bukott el a csapat, és mindkétszer egy kelet-európai gárdával szemben: 1994-ben bolgárok, négy évvel később pedig a horvátok parancsoltak megálljt a germánoknak.

2002-ben sem vártak sokkal többet az együttestől, ám négy évvel ezelőtt a németek egészen a döntőig meneteltek. A csoportmeccsek során 8-0-ra nyertek Szaúd-Arábia ellen, de ezt követően tulajdonképpen két focista vitte be őket a fináléba: a kapus Oliver Kahn és a középpályás Michael Ballack. Utóbbi azonban eltiltás miatt nem játszhatott a brazilok elleni döntőn, a torna legjobb játékosának megválasztott Kahn pedig éppen a fináléban bakizott, és így az arany a selecaóé lett.

2002. június 30.
Németország - Brazília 0-2 (0-0)
Jokohama, International-stadion, 69 029 néző
v.: Collina (olasz)
Brazília: Marcos - Lúcio, Roque Júnior, Edmílson, Cafú, Gilberto Silva, Kléberson, Roberto Carlos, Ronaldinho (Juninho Paulista, 85.), Ronaldo (Denílson, 90.), Rivaldo. Szövetségi kapitány: Scolari.
Németország: Kahn - Linke, Ramelow, Metzelder, Frings, B. Schneider, Hamann, Jeremies (Asamoah, 77.), Bode (Ziege, 84.), Neuville, Klose (Bierhoff, 74.). Szövetségi kapitány: Völler.
gól: Ronaldo (67., 79.)