Társoldalunk:

A csoportkör világválogatottja

2006.06.24. 12:21

A csoportkör végén felére csökkent a világbajnokságon még érdekelt válogatottak száma, immár csak 16 gárda van versenyben, akik egyenes kieséses rendszerben folytatják a küzdelmeket. Az eddig lejátszott 48 találkozó (az összes találkozó háromnegyede) alapján akár valamiféle értékelést és lehet készíteni, mi most a csoportkör álomcsapatát állítottuk össze. Érdekesség, hogy a 11 labdarúgó közé csak egy olyan került be, aki nem jutott tovább, és három válogatott (Argentína, Németország és Spanyolország) ad két futballistát a gárdába.

Kapus:
Joao Ricardo (Angola): Az afrikai együttestől előzetesen még a pontszerzést sem várták, azonban a Fekete Párducok két döntetlent is elértek, aminek köszönhetően nem az utolsó helyen végeztek csoportjukban, hanem megelőzték Iránt. Ebben nagy szerepe volt a gárda kapusának, Joao Ricardónak, aki főleg az első két mérkőzésen, Portugália és Mexikó ellen villogott. A közép-amerikaiak ellen őt választották meg a 90 perc legjobbjának, és teljesítménye már csak azért is figyelemre méltó, mert már majd egy éve nincsen klubja. A vébé után valószínűleg nem lesz ilyen problémája...

Hátvédek
Willy Sagnol (Franciaország): A franciák csak nagy nehézségek árán jutottak be a legjobb 16 közé, azonban végül mégis csak sikerült továbbmenniük a csoportból, amivel máris felülmúlták a négy évvel ezelőtti teljesítményüket. A csapatból talán a jobbhátvéd Sagnol volt az egyetlen, aki mind a három összecsapáson egyenletesen jó teljesítményt nyújtott - és mivel posztján eddig az egész tornán nem volt kiemelkedő teljesítmény, így álomcsapatunkba is bekerült.

Carles Puyol (Spanyolország): A hispán együttes egyike annak a négy csapatnak, amely 100 százalékos teljesítménnyel abszolválta a csoportkört, és ezért elsősorban a támadó részleget szokás dicsérni, de véleményünk szerint a hátsó alakzat is remekül teljesített. A védelemből a középhátvéd Puyol emelkedik ki, aki az első két találkozót játszotta végig, mégpedig úgy, hogy mindössze két szabálytalanságot követett el (igaz, az egyikért sárga lapot is kapott), és az ukránok ellen még egy pazar gólpasszt is adott Fernando Torresnek.

Roberto Ayala (Argentína): Az albiceleste az egyik legmeggyőzőbb csapatok közé tartozott a csoportmérkőzések során: elsősorban a Szerbia és Montenegró elleni 6-0-s diadal volt lenyűgöző, de előtte az elefántcsontpartiak ellen is kiválóan játszott a csapat. A hollandok ellen már több játékost pihentetett José Pekerman szövetségi kapitány, de a védelem tengelyében Ayala akkor is szerepelt, és ismét szinte hibátlanul teljesített. A rutinos bekk fejjátékával kiemelkedik (szó szerint) a mezőnyből, és eddig még sárga lapot sem kapott.

Philipp Lahm (Németország): A torna legelső gólja rögtön egy szépségdíjas találat volt, amelyet a németek balhátvédje, Lahm szerzett - de a védő nem csak emiatt került be álomcsapatunkba. A Bayern München jobblábas balhátvédje ugyanezen az összecsapáson még egy gólpasszt is adott, majd a következő, Lengyelország elleni találkozón is fantasztikusan futballozott - akkor a mezőny legjobbjának is megválasztották. Tulajdonképpen eddig ő számít a világbajnokság legnagyobb felfedezettjének.

Középpályások:
Luis Figo (Portugália): A luzitán gárda mindhárom mérkőzését megnyerte a csoportkörben, amivel máris felülmúlta a négy évvel korábbi teljesítményét - ami nagy elégtétel lehet Figo számára. A portugál klasszis két éve már visszavonult a válogatottságtól, de sikerült meggyőzni arról, hogy visszatérjen, és eddig a vébén igazi vezéregyéniségnek számít. Az Angola elleni meccsen őt választották meg a mezőny legjobbjának, pedig akkor nem is kedvenc posztján, a jobb szélen szerepelt, hanem kicsit beljebb. Később már kihúzódott a jobb oldalra, és ott is remekelt, Irán ellen például tizenegyest harcolt ki.

Estebán Cambiasso (Argentína): A védekező középpályás csapata nyitómeccsén Elefántcsontpart ellen nem játszott rosszul, taktikai okokból mégis kikerült a kezdők közül - azonban a szerbek ellen Luis González sérülése miatt gyorsan becserélték, és ő szerezhette a torna egyik legszebb gólját. De nem csak ezért tettük be álomcsapatunkba, hiszen neki elsődlegesen nem a gólszerzés a feladata, hanem az ellentél támadásainak megakadályozása, és ezt is remekül oldja meg: három meccsen mindössze öt szabálytalanságot követett el, de rengeteg labdát szerzett.

Kaká (Brazília): A selecao ugyan mindhárom mérkőzését megnyerte a csoportkörben, de csak az utolsó, Japán elleni találkozón nyújtott olyanlátványos játékot, amit előzetesen vártak tőle. A brazilok legjobban a horvátok ellen izzadtak meg, és ezen az összecsapáson Kaká mentette meg őket: az AC Milan középpályása szerezte a meccs egyetlen találatát, és ő lett a 90 perc legjobbja. Kaká a későbbi mérkőzéseken is jól játszott, és eddig bizony felülmúlta a csapat legnagyobb sztárjának tartott Ronaldinhót.

Arjen Robben (Hollandia): Az Oranje egyike azon kevés gárdának a tornán, amely a háromcsatáros felállást választja, és a 4-3-3-as rendszerben Robben szerepel balszélsőként - ezért tettük be a középpálya bal oldalára (ez a poszt nem ismeretlen neki, hiszen a Chelsea FC-ben is itt szerepel). A támadó az egyetlen futballista a tornán, akik két mérkőzésen is a mezőny legjobbjának választottak, az elefántcsontpartiak és a szerbek ellen is ő nyújtotta a legjobb teljesítményt a FIFA szerint - az argentinok ellen csak azért nem, mert azon az összecsapáson Marco van Basten pihentette őt.

Csatárok:
Miroslav Klose (Németország): A csoportmérkőzések után egyetlen focista áll négy góllal, és Klose ezzel vezeti is a góllövőlistát a tornán. A németek támadója rögtön a nyitómérkőzésen, Costa Rica ellen duplázott, és akkor őt választották meg a találkozó legjobbjának - mindezt éppen a 28. születésnapján! Szülőhazája, Lengyelország ellen nem tudott betalálni, de Ecuadornak megint két gólt rúgott - és érdemes kiemelni a "rúgott" igét, hiszen Klose mind a négy találatát lábbal érte el, cáfolva azokat a vádakat, hogy csak a fejjátéka kiváló (négy éve ugyanis mind az öt gólját fejesből szerezte).

Fernando Torres (Spanyolország): A hispán nemzeti tizenegy mestere, Luis Aragonés némi meglepetésre a David Villa-Fernando Torres csatárkettősben látta az ideális támadóduót, de a szakvezető döntése remeknek bizonyult, hiszen Villa kettő, Torres pedig három gólnál jár. Az Atlético Madrid játékosa az első, Ukrajna elleni találkozón 3-0-s vezetésnél talált be, a tunéziaiak ellen viszont két gólt szerzett. Torrest már a vb előtt is több sztárklub csábította, és könnyen lehet, hogy a torna után az Atlético nem is fogja tudni megtartani.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK