Társoldalunk:

Svájc: unalom a reteszen túl

2010.03.08. 16:33

A foci-vb résztvevőit bemutató sorozatunk újabb részében Svájcot térképezzük fel, amelynek játékáért rajongani nehéz, a jó védelem, jó edző kombináció azonban alkalmasnak tűnik arra, hogy bármelyik csapatnak elrontsa a játékát.

Miért érdemes szurkolni nekik?

Mert a magyar kártya valójában svájci embereket ábrázol, Schiller Tell Vilmos-drámájának szereposztásából, és mert példát mutattak abból, hogyan lehetséges egy hosszú távú, utánpótlás-nevelésre alapuló tervet  felnőttszinten is sikerre vinni.

Hogyan lehet legyőzni őket?

Nagyon kell vigyázni ellenük a pontrúgásoknál, legjobb, ha a tizenhatos környékén nem is szabálytalankodik az ellenfél. Kapusuk, Diego Benaglio hajlamos a potyagólokra, így érdemes távoli lövésekkel próbálkozni.

Forrás: AFP

Mit várunk tőlük?

Rendkívül alaposan kidolgozott szabadrúgás-variációkat, minden pontrúgásnál előrehúzódó középhátvédeket. Óramű pontosságú és lelkes, ám sablonos játékot. Ottmar Hitzfeldtől hűvös eleganciát a kispadon. A vuvuzelánál is hangosabban kolompoló drukkereket.

Kire figyelünk?

A középpályás Gökhan Inler az olasz bajnokságban bizonyítja hétről hétre, hogy remek formában van, az Udinese játékosát állítólag már több sztárklub is kinézte magának, így egy jó vb-szereplés zsíros szerződést érhet neki. A fiatal támadó, Eren Derdiyok pedig a torna egyik felfedezettje lehet.

A gyenge pont

Elsősorban a kreativitás hiánya. A veterán Hakan Yakin kivételével a svájciaknak nincsen olyan játékosuk, aki váratlan megoldásokra képes. A sérülések is nagy gondot jelenthetnek, egy-egy kulcsjátékos hiánya esetén nincs megfelelő helyettes. És a tizenegyeseket sem ártana gyakorolniuk - ha optimistán azt gondolják, hogy eljutnak az egyenes kieséses szakaszba.

Róluk mondták

"A svájciaknak nagyon erős csapatuk van, ami még értékesebbé teszi az ellenük elért gól nélküli döntetlent" - jelentette ki az olasz szakvezető, Marcello Lippi a két csapat barátságos mérkőzése után.

32/50

Kapusok: 5/10
Benaglio személyében topligában védő, rutinos kapus az első számú jelölt, azonban mögötte nincs megfelelő utánpótlás, márpedig a wolfsburgiak játékosa mostanában sérüléssel bajlódik. Ha nem épül fel tökéletesen a világbajnokságig, Hitzfeld nagy bajban lehet

Védelem: 7/10
Ez a válogatott legerősebb csapatrésze, remekül teljesített a selejtezők során. Sokat számíthat, hogy Philippe Senderos végre rendszeresen játéklehetőséghez jut az Evertonban, ráadásul a két szélsőhátvéd, Stephan Lichtsteiner és Reto Ziegler sokat segíti a támadásokat.

Középpálya: 6/10
Fiatalos lendület jellemzi ezt a sort, hiszen az alapemberek közül a 30 éves Benjamin Huggel a legidősebb. Ő, illetve a remek formában lévő Inler játszik középen, a szélen pedig Tranquillo Barnetta helye biztos, aki a jobb- és a bal oldalon is tud játszani. Hitzfeld általában a taktikai elképzeléshez igazodva választja ki a negyedik középpályást.

Csatársor: 6/10
Két rendkívül rutinos támadó áll a szövetségi kapitány rendelkezésére, Blaise Nkufo és Alexander Frei egyaránt öt-öt gólt szerzett a selejtezőben, és remekül megértik egymást. Frei azonban tavasszal eltörte a kezét, és csak kevéssel a vébé előtt épül fel, így Hitzfeld valószínűleg több lehetőséget ad majd a fiatal Derdiyoknak, akinek jól megy a játék a Bundesligában.

Szövetségi kapitány: 8/10
Ottmar Hitzfeld személyében olyan edző irányítja a válogatottat, aki klubszinten már minden lehetséges trófeát begyűjtött. Ugyanakkor válogatottnál nincs sok tapasztalata, még sohasem irányított csapatot egyenes kieséses tornán, márpedig ez sokban különbözik a kluboknál végzett munkától. Ennek ellenére hatalmas rutinja és szakmai tudása miatt a szakvezető a svájciak egyik erőssége.


Tanácsunk a szövetségi kapitánynak

A svájci utánpótlás az elmúlt évtizedben sikert sikerre halmozott, az U17-es válogatott például tavaly világbajnokságot nyert. A tornán Nassim Ben Khalifát választották a második legjobb játékosnak, így lehet, hogy Hitzfeldnek érdemes lenne kipróbálnia őt a nagyválogatottban is - a csatársorban úgyis többségben vannak az idősebb futballisták, jól jöhet a fiatalos lendület. Ben Khalifát a napokban szerződtette a Wolfsburg, de majd csak nyártól játszik a német bajnokcsapatban.

Forrás: AFP

Nem csak a szépre emlékezünk

Az ország labdarúgásának legsikeresebb időszaka a két világháború közötti korszak: 1924-ben az olimpián ezüstérmest szerzett a válogatott, majd az 1934-es és az 1938-as vébén is negyeddöntőt játszott. Ekkor terjedt el a "svájci retesz" kifejezés, amely a csapat rendkívül hatékony és akkor újszerűnek számító védekezésére utalt. Az ötvenes évek elején még két világbajnokságon is részt vett Svájc (az 1954-esen rendezőként), de innentől kezdve sokáig csak epizódszerepet játszott a világ labdarúgásában. Az 1962-es és 1966-os vébére ugyan kijutott, de mindkét alkalommal az utolsó helyen végzett csoportjában, ezt követően pedig 28 évet kellett várni arra, hogy ismét nagy világversenyen szerepeljen. A svájciaknak azonban sem 1994-ben, sem pedig 2006-ban nem sikerült meglepetést szerezniük.

Felejthetetlen pillanatuk

Hatalmas várakozás előzte meg svájci részről az 1994-es vébét, hiszen válogatottjuk ezt megelőzően utoljára 1966-ban szerepelt vébén, ráadásul akkor három vereséggel utazott haza - akárcsak 1962-ben. Az amerikai tornán ráadásul a házigazda volt az első ellenfél, arról nem is beszélve, hogy a meccsre a Pontiac Silverdome-ban került sor. Ez volt az első vb-mérkőzés, amelyet fedett pályán rendeztek, így Georges Bregy szabadrúgásgólja bekerült a sportág történelemkönyvébe.


Mi lett volna, ha

A svájciak a legjobban a hazai rendezésű, 1954-es tornán szerepeltek, amikor a legjobb nyolc közé jutottak. A negyeddöntőben az osztrákokkal találkoztak, 7-5-re nyert Ausztria. Pedig Svájc a 23. percben már 3-0-ra vezetett, részben amiatt, mert a rekkenő hőségben az osztrák kapus napszúrást kapott, és cserére akkor még nem volt lehetőség. Az osztrák masszőrnek azonban sikerült rendbe hoznia Kurt Schmiedet, és a meleg a svájciakat is megviselte, a hajrában a csapatkapitány, Roger Bocquet el is ájult. Ha sikerült volna legalább egyet megőrizni a háromgólos előnyből, akkor az elődöntőben az NSZK lett volna a svájciak ellenfele.


Az ország válogatottja a legutóbbi vébén sporttörténelmet írt: 2006-ban ugyanis úgy esett ki a nyolcaddöntőben, hogy addig gólt sem kapott. Az egyenes kieséses szakaszban Ukrajna volt az ellenfél, és a vébé legunalmasabb találkozója 0-0-val zárult, majd jött a büntetőpárbaj, amelyben a svájciak képtelenek voltak betalálni. Marco Streller, Barnetta és Ricardo Cabanas is rontott - ha jobban céloztak volna, a következő fordulóban Olaszország dolgát alighanem jobban megnehezítik, mint az ukránok tették.


Út Dél-Afrikába

A svájciak viszonylag könnyű selejtezőcsoportba kerültek, ám két mérkőzés után úgy tűnt, hogy máris lemondhatnak a dél-afrikai szereplésről. Az Izrael elleni idegenbeli döntetlen ugyan nem volt rossz eredmény (bár a rendes játékidő leteltekor még 2-1-re vezettek), de ezt kínos hazai vereség követte Luxemburg ellen. Hitzfeldnek azonban sikerült összekapnia a csapatot, amely a következő öt találkozóján pontot sem veszített, a legnagyobb bravúr az athéni győzelem volt. A lettországi döntetlen is csak kisiklásnak bizonyult, és mivel a riválisok körbeverték egymást, így az utolsó fordulóban Izrael ellen otthon már egy gól nélküli döntetlen is elég volt a csoportelsőséghez. Hogy a válogatottnak még van hova javulnia, azt az azóta lejátszott barátságos mérkőzések mutatják, hiszen előbb Norvégiától, majd Uruguaytól kapott ki otthon. A vébéig még Costa Rica és Olaszország ellen játszanak Barnettáék.

Csoportellenfelek: Spanyolország, Honduras, Chile

www.global-soccer.eu

KAPCSOLÓDÓ CIKK