Algéria: szenvedélyben és franciákban nincs hiány

Vágólapra másolva!
Algéria nem mindennapi körülmények között, poltikai felhangoktól sem mentes, semleges pályán játszott pótselejtezőn harcolta ki a világbajnoki részvételt, ezzel története során harmadszor jutott ki a legrangosabb futballtornára. Az észak-afrikai csapat rengeteg honosított franciával és nagy adag szenvedéllyel készül a vébére, amelyen olyan meglepetést szeretne okozni, mint 1982-ben, amikor a csoportkörben sikerült legyőznie az aktuális Európa-bajnok NSZK-t.
Vágólapra másolva!

Miért érdemes szurkolni nekik?

Az algériaiakat akár a 14. európai válogatottnak is tekinthetjük, hiszen keretükben alig találunk olyan játékost, aki nem Franciaországban született és nőtt fel. Az ország legnépszerűbb zenei stílusának, a rainak a képviselői, mint Khaled vagy Rachid Taha, többször megfordultak a Sziget világzenei színpadán.

Hogyan lehet legyőzni őket?

Túlzott lelkesedésük gyakran taktikai fegyelmezetlenséget eredményez, és a nagy rohamozásban könnyen le lehet kontrázni őket. Kapusposzton nem állnak valami jól, érdemes távoli lövésekkel próbálkozni ellenük.

Mit várunk tőlük?

Óriási elszántságot, brutálisan kemény belemenéseket, és azt, hogy nagyon könnyen elveszítik a fejüket. Néhányan a himnuszok alatt valószínűleg csak zavartan pislognak majd - csak nehogy elkezdjék a La Marseillaise-t énekelni.

Kire figyelünk?

A válogatottban két korosztályos világbajnok is helyet kaphat: Murad Megni és Hasszan Jebda egyaránt aranyérmet nyert az U17-es francia válogatottal 2001-ben, de később mindketten az afrikai országot választották.

A gyenge pont

Az algériaiak az idei Afrika-kupa előtt éveken keresztül semmilyen komoly nemzetközi tornán nem szerepeltek, így a csapatból hiányzik a kellő rutin. Egyik poszton sem hemzsegnek a klasszisok, de a csatársor különösen gyengének tűnik.

Róluk mondták
"Mindig szívvel-lélekkel játszanak, sohasem befolyásolja őket a nagy nyomás. Még ha gólt is kapnak, nem adják fel, és ugyanolyan elánnal futballoznak, egészen az utolsó sípszóig. A szenvedély és a győzni akarás a legnagyobb erényük" - mondta az algériai válogatottról az egykori kiváló angol csatár, Gary Lineker, aki jelenleg szakkommentátorként dolgozik.

24/50

Kapusok: 4/10
A kvalifikációs sorozatban egészen a pótselejtezőig Lunesz Gauaui védett, azonban az utolsó, Egyiptom elleni találkozón Fauzi Sausi kapott lehetőséget, és élt is vele. Az év elején az Afrika-kupán is ő volt az első számú kapus, azonban az elődöntőben Egyiptom ellen kiállították, amiért három mérkőzésre szóló eltiltás kapott - és ebből csak egyet töltött le a tornán.

Védelem: 5/10
A hátsó sor a selejtezőkön az egyik legstabilabb csapatrésznek tűnt, azonban a legutóbbi négy mérkőzésén a válogatott tíz gólt kapott. Nagy kérdés, hogy ki legyen a másik középhátvéd Madzsid Bugerra mellett: az ideális megoldás Antar Jahia lenne, de ő rendre a védelem jobb oldalán szerepel - mivel a szövetségi kapitány arra a posztra sem talál megfelelő embert.

Középpálya: 6/10
Itt állnak a legjobban az algériaiak, hiszen szinte minden játékosuk valamelyik topligában játszik. A csapatkapitány Dzsazid Manszuri, valamint az irányító Karim Ziani a két legfontosabb játékos, és Mehdi Laszen honosításával végre egy védekező középpályást is sikerült találni.

Csatársor: 4/10
A selejtezőkön a veterán Rafik Szaifi volt a házi gólkirály, de az Afrika-kupán többnyire csereként játszott, és úgy tűnik, a kapitány nem nagyon bízik benne. Más kérdés, hogy még mindig ő az egyetlen vérbeli támadója a csapatnak, az algériaiak maximum abban bízhatnak, hogy a Görögországban légióskodó Rafik Dzsebbur kezd formába lendülni az AEK Athénban.

Szövetségi kapitány: 6/10
A 63 esztendős Rabah Szadan ötödik alkalommal irányítja a válogatottat, ő volt a szövetségi kapitány az 1986-os világbajnokság idején is. A legnagyobb erényének azt tartják, hogy képes volt igazi csapatot kovácsolni a játékosokból, akik korábban többnyire csak az egyéni érdekeket tartották szem előtt.


Tanácsunk a szövetségi kapitánynak


A világbajnokság előtt Szadan újabb francia születésű játékosokat győzhet meg arról: érdemes elfogadniuk az algériai válogatott meghívását. A Boulogne-sur-Mer védője, Habib Bellaid, illetve a Sochaux középpályása, Ryad Boudebouz megszerzése egyaránt nagy fogás lenne.

Nem csak a szépre emlékezünk

Egészen az 1980-as évekig az algériai labdarúgásról nem sokat lehetett hallani, akkor azonban egy kivételes válogatott állt össze az észak-afrikai országban. A csapat kvalifikálta magát az 1982-es világbajnokságra, ahol fantasztikusan szerepelt, csak rosszabb gólkülönbségével maradt le a továbbjutásról.

Forrás: AFP

Benzema és Nasri is algériai származású, de mindketten a francia válogatottat válaszották

Négy évvel később Mexikóban is ott volt a válogatott, de nem tudta megismételni korábbi sikerét, ezt követően pedig nem jutott ki a vébére - annak ellenére, hogy 1990-ben például megnyerte az Afrika-kupát. Algériai származású világklasszisok egész sora játszott francia válogatottban Zinedine Zidane-tól kezdve Karim Benzemán keresztül Samir Nasriig, az utóbbi időben azonban a folyamat megfordult, és egyre több francia születésű játékos választja inkább azt algériai csapatot.

Felejthetetlen pillanatuk

Az 1982-es világbajnokságon Algéria az első mérkőzését az egyik nagy esélyessel, az aktuális Európa-bajnok NSZK-val játszotta, és a 90 perc a torna talán legnagyobb meglepetését hozta. Az afrikai együttes óriási lelkesedéssel futballozott, és teljesen megérdemelten győzte le a németeket a két legnagyobb klasszis, Rabah Madzser és Laktar Bellumi góljaival. A világ a következő napokban algériai csodáról beszélt.


Mi lett volna, ha

A németek legyőzése után Ausztria ellen némileg balszerencsés módon kapott ki az együttes, hiszen Bellumiék rengeteg helyzetet hagytak ki, illetve az osztrák kapus, Friedrich Koncilia fantasztikusan védett. A harmadik mérkőzésen aztán 35 perc alatt háromgólos előnyt szerzett az együttes Chile ellen, és ez az eredmény szinte biztosan garantálta volna a helyet a következő körben. A második félidőben azonban kiengedett az együttes, és a dél-amerikaiak szépíteni tudtak.


A győzelem ugyan így is meglett, de ez az eredmény lehetővé tette az osztrákok és a németek számára, hogy a vb-történelem egyik legbotrányosabb találkozóján egy nappal később pontosan azt az eredményt alakítsák ki, amely mindkettőjüknek tökéletes. Az NSZK úgy nyert 1-0-ra, hogy a csapatok szinte keresztbe fociztak a pályán - Algéria pedig a három négypontos csapat közül a legrosszabb gólaránya miatt kiesett. Ha megőrzi a 3-0-s eredményt Chile ellen, akkor a legjobb 12 között alighanem Franciaországgal és Észak-Írországgal került volna egy csoportba.

Út Dél-Afrikába

Azok után, hogy a válogatott ki sem jutott a 2006-os és a 2008-as Afrika-kupára, Algéria egyáltalán nem számított esélyesnek a selejtezők során, és a kvalifikációs sorozat első körében nem sok hiányzott ahhoz, hogy kiessen. Az utolsó fordulóban Libéria ellen idegenben csak egy gól nélküli döntetlent játszott, és ha a Szenegál-Gabon mérkőzésen nem döntetlen születik, akkor Algéria csak második lett volna a csoportjában.

Gambia azonban a 87. percben egyenlített, így Algéria ment tovább, és a második csoportkörben már jobban is szerepelt, az Afrika-kupát az utóbbi években kisajátító Egyiptomot például hazai pályán legyőzte. Kairóban egy egygólos vereség is elég lett volna az algériaiaknak, ám a botrányos körülmények között lejátszott meccsen a hazaiak a 95. percben megszerezték a második góljukat, így a két együttes között pótselejtezőre volt szükség. Ezt semleges pályán, Szudánban rendezték, és itt Algéria megint legyőzte az Afrika legjobbjának tartott Egyiptomot.

Csoportellenfelei: Anglia, Egyesült Államok, Szlovénia.

www.global-soccer.eu