Argentína: Maradona ronthatja el Messi vébéjét

Argentína, ha a vártnál nehezebben is, de kijutott a labdarúgó-világbajnokságra a hősként tisztelt Diego Maradona irányításával, és Dél-Afrikában Lionel Messiék ugyanúgy esélyesként indulnak, mint az elmúlt évtizedekben mindig. Nagy kérdés, hogy az eddig is számos vitatott döntést hozó Maradona megtalálja-e a megfelelő csapatot a vébére, és hogy a válogatottban általában visszafogottabb teljesítményt nyújtó Lionel Messi át tudja-e menteni a Barcelonában látott formáját.

Miért érdemes szurkolni nekik?

Maradona és Lionel Messi személye már önmagában elég indok, hogy az ember magára kapjon egy argentin mezt és leüljön szurkolni a tévé elé. A látványos támadófutball hívei minden bizonnyal nekik szorítanak majd - és azok is, akiknek elegük van abból, hogy mindenki a spanyolokról meg a brazilokról beszél.

Hogyan lehet legyőzni őket?

Messi kikapcsolása nagyon fontos, de a csapatban rengeteg klasszis szerepel rajta kívül is. A középhátvédek kiválóan fejelnek, ám kissé lassúak és nehezen fordulnak, amit ki lehet használni.

Mit várunk tőlük?

Legalább annyi kamera irányul majd a mérkőzéseiken a kispadra, mint a pályára, és Maradona maximálisan együtt él majd a játékkal. Kőkemény belépők a hátvédektől, rengeteg passzból álló támadások, félelmetes csatárok és szupersztárok a cserék között.

Kire figyelünk?

A legnagyobb érdeklődés és figyelem alighanem Messi játékát kíséri majd, az FC Barcelona klasszisáról azonban mindenki tudja, hogy mire képes. A Benfica szélsője, Ángel di María viszont a vébén léphet a szupersztárok közé, ahogy Diego Milito is, akiről még mindig kevesen hiszik el, hogy a világ egyik legjobb csatára.

A gyenge pont

A selejtezőkön a válogatott nem nagyon tudta kihasználni, hogy a rendelkezésére áll a világ legjobb játékosa: mintha túlságosan is sokat vártak volna Messitől, aki nem tudta azt nyújtani, mint a Barcában. Az állandóság hiánya is gondot okozott, bár Maradona mintha ebből a szempontból az utóbbi mérkőzésen már fejlődne.

Róluk mondták

"Az argentinok rendkívül agresszívan letámadtak már a középpályán, taktikusan és egyben labdabiztosan futballoztak. Egy ilyen ellenféllel szemben nagyon nehéz játszani, mert egyénileg kiválóan képzett játékosokról van szó, és ha nagyon kitámadunk, akkor bármikor helyzetbe kerülnek" - elemzett a Németország elleni barátságos mérkőzés után Bastian Schweinsteiger.

41/50

Kapusok: 7/10
A jelek szerint Maradona a holland Alkmaarban légióskodó Sergio Romerónak adja az egyes számú mezt, a legutóbbi mérkőzéseken ő védte az argentinok kapuját. A jó reflexekkel megáldott kapus mellett Mariano Andujar és Diego Pozo lehet ott a vébén - nagy különbség nincsen közöttük.

Védelem: 8/10
Ebben a csapatrészben is rengeteg kiváló játékos áll a válogatott rendelkezésére, a kérdés már csak az, hogy Maradona megtalálja-e az ideális összeállítást. Úgy tűnik, hogy a bal oldalon Gabriel Heinze, középen pedig Martín Demichelis és Walter Samuel lehet a befutó, a jobbszélen viszont nem tudni, kit választ. És továbbra sem értjük, miért nem került be a keretbe Javier Zanetti?

Középpálya: 9/10
Egyre inkább úgy tűnik, hogy Maradona fejében összeállt az ideális kezdő tizenegy. A védekező középpályás Javier Mascherano, a karmesteri pálca Juan Sebastián Veróné, a két szélen pedig Ángel di María és Jonás Gutiérrez szerepel - utóbbi mellett hatalmas munkabírása és gyorsasága szól.

Csatársor: 10/10
Az argentin válogatottban szerepel a világ jelenlegi legjobb játékosa, de Lionel Messi mellett Maradona még kiváló támadók egész sorából válogathat. Jelenleg úgy tűnik, hogy Gonzalo Higuaín lesz Messi társa, de a kispadon bevetésre vár majd Diego Milito, Carlos Tévez és Sergio Agüero is.

Szövetségi kapitány: 7/10
Maradona lelkesedését és motiváló erejét senki sem vonhatja kétségbe, ám szakmai tudása és tapasztalata már korántsem ilyen kiemelkedő. A válogatottnál tanácsadóként dolgozó Carlos Bilardo szerepe nagyon fontos - amennyiben persze Maradona egyáltalán hallgat rá, hiszen Diego híres a makacsságáról.

Tanácsunk a szövetségi kapitánynak

Messi a selejtezők során nem tudta azt a teljesítményt nyújtani, mint hétről hétre a Barcelonában, aminek részben az volt az oka, hogy túlságosan is tőle várták a megoldást a szorult helyzetekben. Maradonának egyrészt meg kell osztania a felelősséget a csapaton belül, másrészt pedig sokkal szabadabb szerepkört kell adnia Messinek. A szakvezető többször is jelét adta annak, hogy döntéseit nem szakmai, hanem személyes indokok alapján hozza - másként nehéz lenne megmagyarázni, hogy miért nem számít Estebán Cambiassóra vagy Javier Zanettire.

Maradona játékosként felépített nimbuszát megtépázta a válogatott döcögős kijutása

Nem csak a szépre emlékezünk

Az argentinok rögtön az első világbajnokágon közel kerültek az aranyéremhez, hiszen 1930-ban döntőt játszottak a házigazda uruguayiakkal, ám ott vereséget szenvedtek. A következő fináléra 48 évet kellett várniuk, de a két siker között is akadt emlékezetes szereplésük - az 1966-os tornán például a negyeddöntőben Angliától kaptak ki, és a meccs után az angol szakvezető, Sir Alf Ramsey egyszerűen csak állatoknak nevezte a dél-amerikai játékosokat. 1978-ban házigazdaként lettek világbajnokok, még ha vitatott körülmények között is, és azóta folyamatosan ott vannak a világ élvonalában. A csúcspontot a Maradona-korszak jelentette, amely egy arany- és egy ezüstérmet hozott, 1990 óta viszont mindig elmaradt a várakozástól az együttes - pedig valamennyi tornán a legerősebb csapatok közé sorolták.

Felejthetetlen pillanatuk

Az 1986-os mexikói torna egyértelműen Diego Maradona vébéjeként vonult be a sportág történelmébe. Az apró termetű zseni szinte egymaga vezette el a csapatot az aranyéremig, és az angolok elleni negyeddöntőben egészen elképesztő teljesítmény nyújtott. Előbb kézzel ütötte be a labdát Peter Shilton kapujába (később nemes egyszerűséggel csak Isten kezeként aposztrofálta a gólt), majd olyan találatot szerzett, amit később a világbajnokságok történetének legszebb góljának választottak. A félpályáról indulva minden előtte felbukkanó ellenfelet kicselezve lőtt a hálóba.

Mi lett volna, ha

Négy évvel a mexikói diadal után az argentinok újabb döntőt játszhattak, és az ellenfél ismét az NSZK volt, ezúttal azonban Maradonáék nem örömükben sírtak a 90 perc után. A nem túl látványos mérkőzést egy erősen vitatott tizenegyes döntötte el, ráadásul a találkozót az argentinok kilenc játékossal fejezték be. A legnagyobb probléma azonban Claudio Caniggia hiánya volt a csapat számára: a csatár az olaszok elleni elődöntőn egy felesleges kezezésért kapott sárga lapot, és így eltiltás miatt kénytelen volt kihagyni a finálét. Ki tudja, mi lett volna, ha ő is a csapat rendelkezésére áll.

Az 1998-as viadalon a dél-amerikai válogatott esélyesnek számított, és el is jutott a legjobb nyolc közé, ahol Hollandia volt az ellenfele. A két csapat remek mérkőzést játszott, azonban Argentína megint csak a rövidebbet húzta, és ismét nem tudta teljes létszámban befejezni a találkozót. Ezúttal Ariel Ortega kapott piros lapot, amikor a tizenhatoson belül elesett, majd belefejelt a fölé tornyosuló Edwin van der Sarba. A mérkőzés során az argentinok kétszer is a kapufát találták telibe. Ha nyertek volna, az elődöntőben Brazília lett volna az ellenfelük.

A legutóbbi vébén is a negyeddöntő jelentette a végállomást, Németország büntetőkkel búcsúztatta őket. Pedig az argentinok kezében volt a mérkőzés, hiszen a második félidő elején megszerezték a vezetést. A szakvezető, José Pekerman 20 perccel a rendes játékidő lejárta előtt lecserélte csapata egyik legjobbját, Juan Román Riquelmét, majd nem sokkal később Hernán Crespót is, ám a kispadon ücsörgő villámgyors Lionel Messit nem küldte pályára a fáradó német védők ellen. Ahogyan az várható volt, az argentinok nem tudták kihúzni kapott gól nélkül, a hajrában Miroslav Klose egyenlített, és kiharcolta a hosszabbítást.

Út Dél-Afrikába

Argentína a várakozásoknak megfelelően kezdte a selejtezősorozatot. Az első három találkozón még csak gólt sem kapott, de ezt egy öt mérkőzésből álló nyeretlenségi sorozat követte. Uruguayt ugyan otthon sikerült megverni, de Chilében megint vereséget szenvedett a gárda, aminek hatására a szövetségi kapitány, Alfio Basile lemondott posztjáról. Utódja nagy meglepetésre Maradona lett, aki hatalmas szenvedéllyel és lelkesedéssel, de minimális szakmai tapasztalattal vágott neki a munkának. Tevékenységét sokszor a teljes káosz jellemezte, a kezdő tizenegy állandóan változott, és a Bolívia elleni 6-1-es vereség a válogatott történetének egyik legkínosabb eredménye, de a gárda végül kijutott a tornára - Maradona pedig boldogan beinthetett az őt kritizálóknak.

Csoportellenfelei: Nigéria, Koreai Köztársaság, Görögország.

www.global-soccer.eu