Társoldalunk:

Magyar gyász, német csoda - az 1954-es focivébé

2010.06.06. 10:53

Az 1954-es furcsa lebonyolítású tornán a magyar Aranycsapat ezüstérmes lett, a világbajnokságot az NSZK nyerte. A döntő nálunk nemzeti tragédiát jelentett, a németeknél Berni csoda néven vonult be a köztudatba. Svájcban 140 gól született, a szemüveges csapatkapitányuk által irányított dél-koreaiak ebből két mérkőzésen 16-ot kaptak.

A svájci világbajnokságra a FIFA bonyolult lebonyolítási rendszert talált ki. A 16 válogatottat négyes csoportokba osztották, minden csoportban volt két kiemelt, akik nem játszottak egymással, a gyengébbnek tartott együtteseknek ellenük kellett bizonyítaniuk. Ennek megfelelően minden válogatott két mérkőzést játszott, így alakult ki a végső sorrend. Pontazonosság esetén nem döntött a gólkülönbség, hanem újabb találkozó következett. Így aztán a csoportkörben két Svájc-Olaszország és NSZK-Törökország összecsapásra volt szükség, és a nyugatnémetek nyugodtan megtehették, hogy tartalékosan álltak ki a magyarok ellen, hiszen tudták: elég lesz kétszer megverniük a törököket a továbbjutáshoz. Csoportunkban ugyanis nem az NSZK, hanem Törökország volt a kiemelt: a sorsolás még a török-spanyol selejtező előtt történt, ahol nagy meglepetésre nem a spanyolok mentek tovább: a törökök javára a sorsolás döntött.

 

***

Mikor a Törökország-Dél-Korea (7-0) mérkőzés előtt a két csapatkapitány kezet rázott, a koreai Lee Seo Nam szemüveget viselt, ahogy a lefújást követően, a gratulációnál is. Az ázsiaiak első mérkőzésükön kilencet kaptak az Aranycsapattól.

***

A FIFA már a torna előtt elégedett lehetett, mert Argentína kivételével minden jelentős futballnemzet nevezett, a vb pedig a támadófutball diadalát hozta: a mérkőzésenkénti 5,38-as gólátlag megdönthetetlen. Az egyik fő esélyes az Aranycsapat volt, amely az egyenes kieséses szakaszban előbb Brazíliát, majd Uruguayt búcsúztatta, utóbbi összecsapást minden idők egyik legjobbjának tartják. A másik ágon az NSZK Jugoszláviát és Ausztriát legyőzve jutott a fináléba, ahol aztán nyolc perc alatt kétgólos hátrányba került, mégis fordítani tudott. A németek által azóta is Berni csodaként emlegetett döntő hazánkban nemzeti tragédiát okozott.

 

Civilek a pályán

A négy évvel korábban leszerepelt Olaszország ezúttal komolyabban vette a tornát, balszerencséjére azonban egy csoportba került a házigazda Svájccal. A két együttes találkozóján az olaszok 1-1-es állásnál szabályos gólt szereztek, amit azonban a brazil Mário Viana nem adott meg les címén. Az olaszok rendkívül vehemensen reklamáltak, megkergették a játékvezetőt, mindhiába. A lebonyolítás furcsasága miatt a két együttes megint találkozott egymással, hogy eldöntsék, ki jut tovább, és akkor a hazaiak már simán nyertek 4-1-re - a lefújást követően a boldog svájci drukkerek beözönlöttek a pályára, amit a néhány rendőr hiába próbált megakadályozni.

 

Pályázó: Svájc.
Odaítélés időpontja: 1950. július 22., FIFA-kongresszus, Rio de Janeiro.
Nevezési határidő: 1953. január 31.
Nevezett csapatok száma: 45 (Európa 27, Dél-Amerika 6, Ázsia 6, Észak- és Közép-Amerika 5, Afrika 1).
A selejtező sorsolása: 1953. február 15.
Selejtező kezdete: 1953. május 9., Jugoszlávia - Görögország.
Selejtező vége: 1954. március 4., Haiti - Egyesült Államok.
A torna sorsolása: 1953. november 30.
A torna időpontja: június 16-július 4.
Helyszín: 6 város (6 stadion).
Legnagyobb hiányzók: Argentína, Spanyolország, Svédország.
Hiányzó sztárok: A már spanyol válogatott Kubala László; a magyar válogatott által nem nevezett Sándor Károly; a belgák által búcsúztatott svéd sztár, Kurt Hamrin, az északír klasszis, Danny Banchflower; a walesi világsztár, John Charles; az argentin bajnokság gólrekordere, Ángel Labruna.
Legnagyobb meglepetés: Az NSZK végső diadala a sokkal esélyesebbnek tartott Aranycsapat ellen.
Legnagyobb csalódás: Skócia pont nélkül távozott, ráadásul Uruguaytól 7-0-es vereséget szenvedett.
Edzők a kispadon, de háttérben: Az olaszok pályaedzője az egykori világklasszis, Silvio Piola volt, a magyar válogatottnál Sebes Gusztáv munkáját a későbbi szövetségi kapitány, Bukovi Márton is segítette.
Fő- és mellékszereplők: A tornán 231 futballista lépett pályára, közülük 59-en szereztek gólt.
Nézőszerepre kárhoztatva: Sebes egyszer sem küldte pályára a későbbi újpesti sikeredzőt, Várhidi Pált, illetve a Honvéd csatárát, Machos Ferencet; a csehszlovákok cserekapusa az 1962-es tornán ezüstérmet szerzett Viliam Schrojf volt; az egyik angol tartalék, Ken Armstrong később új-zélandi válogatott lett, és a keretben volt a Fulham legendája, Johnny Haynes is, akiről klubjánál lelátót neveztek el.
Ki adta át a világbajnoki trófeát: Jules Rimet, a FIFA elnöke.
Nézőszám: 763 ezer fő.
Átlagnézőszám: 29 ezer fő.
Bevétel: 5 593 385 svájci frank (1 303 819 dollár)
Álomcsapat: Grosics (magyar) - Santamaría (uruguayi), Varela (uruguayi), Andrade (uruguayi), Bozsik (magyar), Bauer (brazil), Rahn (NSZK-beli), Kocsis (magyar), Hidegkúti (magyar), Puskás (magyar), Czibor (magyar).
Legfiatalabb játékvezető: A magyar Zsolt István csupán 32 éves és 364 napos volt, amikor az Anglia - Svájc csoportmérkőzésen bíráskodott. Zsolt a következő három világbajnokságon is vezetett mérkőzéseket.
Extrák: A kiírás szerint a csoportkörben a döntetlent kétszer 15 perces hosszabbítás követte. A szabályt két esetben kellett alkalmazni, mindkét alkalommal maradt a döntetlen a 120 perc után is.
Jubileumok: A torna bronzmérkőzése, az Uruguay - Ausztria találkozó volt a világbajnokságok történetének 100. összecsapása.
Gólok: A tornán 140 találat született, ez mérkőzésenkénti 5,38-as átlagot jelent.


www.global-soccer.eu