Saját magukat szívatták meg a brit szabályalkotók

Vágólapra másolva!
A labdarúgás szabályainak megváltoztatásában vétójoga van a brit és az ír labdarúgó-szövetségeknek, a videobíró konzekvens ellenzése miatt azonban éppen az angoloknak származott ebből óriási káruk a vasárnapi nyolcaddöntőben.
Vágólapra másolva!

Frank Lampard németek ellen szerzett góljának megadásáért a brit labdarúgó-szövetségek vezetői tehettek volna a legtöbbet, ugyanis a labdarúgás szabályainak megváltoztatásáért felelős testüleletet (IFAB) felerészben ők alkotják.

Az IFAB a Nemzetközi Labdarúgó Szövetséghez (FIFA) tartozó, ám attól függetlenül műkő szervezet, tagjait az angol, a skót, tagjait a walesi és az ír labdarúgó-szövetség képviselői, valamint a FIFA delegáltjai adják. A nemzeti szövetségek egy-egy szavazattal rendelkeznek, a FIFA pedig néggyel, a döntések jóváhagyásához pedig hat szavazatra van szükség, tehát a FIFA nélkül nem lehet megváltoztatni a szabályokat, de a brit és az ír szövetségek nélkül sem.

Talán nem volt még akkora a támogatottsága videobírónak, mint a vasárnapi nyolcaddöntők után, a rendkívül konzervatívnak tartott nemzeti szövetségeket valószínűleg így is nehéz lesz meggyőzni a videobíróról. Hiába szól számos érv a videobíró bevezetése mellett, az IFAB még az óriási felháborodást kiváltó Henry-kezezés után is elutasította, hogy egyáltalán foglalkozzon a kérdéssel.

A labdarúgás a legkonzervatívabb sportág a csapatsportok között. Habár a játék évtizedről évtizedre rengeteget változott, az IFAB 1938-ban lefektetett szabályzata ehhez képest lényegi kérdésekben alig módosult a legutóbbi, 1997-ben kiadott szabálykönyvhöz képest.

Legutóbb az IFAB többek között arról rendelkezett, hogy a sportszárak rögzítéséhez használt szalag nem lehet szélesebb két centiméternél, amennyiben annak színe elüt a zokniétól. A szabály miatt a dánok csatára, Nicolas Bendtner az egyik vb-meccs közben filctollal kellett kiszíneznie a sportszárán lévő ragasztószalagot.