Társoldalunk:

Capello gúzsba kötötte az angol válogatottat

2010.06.30. 18:21

Fabio Capellónak tudnia kellett, mi az angol válogatott legfőbb problémája, mégis képtelen volt tenni ellene, ráadásul olyan játékrendszert erőltetett rá a csapatra, amely teljesen idegen a futballistáitól. A szövetség ítéletére váró olasz edző akkor sem volt hajlandó váltani, amikor már nyilvánvalóvá vált, hogy befuccsolt a taktikája,  a Németország elleni súlyos vereség csak egy folyamat végére tett pontot. 

Az előző két világbajnokságon Anglia egyaránt a negyeddöntőben esett ki, Sven-Göran Eriksson szövetségi kapitány személyében azonban a közvélemény megtalálta az ideális bűnbakot, szinte kizárólag a svéd edző - na meg a bizalmát belé helyező szövetség - nyakába varrva, hogy nem tudta kihozni a maximumot az egyébként jó erőkből álló csapatból.  

Fabio Capellótól egyértelműen az volt az elvárás, hogy felülmúlja a korábbi eredményeket, a nagy tekintélyű olaszban Anglia-szerte vakon megbíztak, olyannyira, hogy  kevéssel a világbajnokság előtt évi ötmillió fontra emelték a fizetését, a világ legjobban kereső szövetségi kapitányává téve Capellót. A selejtezők alatt nem is volt panasz az eredményekre (ne feledjük, a 2008-as Eb-re Anglia ki sem jutott), a világbajnokságon azonban a  csapat kudarcot vallott, még az Eriksson-éra eredményeit is alulmúlta.

Túl merev volt az angol taktika

Pedig korábban úgy tűnt, hogy Capellónak sikerült megoldást találnia a legégetőbbnek tartott problémára, hogy miképpen lehet egyszerre a pályán a két legjobbnak tartott középpályás, Steven Gerrard és Frank Lampard úgy, hogy mindkettejük játéka érvényesüljön. Capello Gerradot kitolta a bal szélre, Lampard maradt középen, elsősorban támadó feladatokkal, a védekező középpályás pedig Gareth Barry volt a 4-4-2-es játékrendszerben, amelyhez a szövetségi kapitány végig ragaszkodott.

Vesztére, mert már az első vb-meccseken  látni lehetett, hogy ez a szisztéma egyre kevésbé működik, Gerrard érthető módon általában befelé húzott a szélről, így viszont szinte elvette a területet Lampard elöl. A csapat régi rákfenéje újra felszínre került, a két klasszis valósággal kioltotta egymást, Capello pedig képtelen volt váltani.  Az angolok külföldi kapitánya egy olyan taktikai felálláshoz ragaszkodott, amely korábban rendkívül jellemző volt az angol egyesületekre, azóta azonban a Premier League sztárklubjai már mind továbbléptek.

Gyakorlatilag egyik angol élcsapat sem játszik 4-4-2-t, klubjában Lampardnak és Gerrardnak is más a feladata, De ugyanez elmondható Wayne Rooney-ról is, aki az előző szezonban ontotta a gólokat a Manchester Unitedben, de az esetek többségében egyedül volt elöl, illetve két szélső (Nani és Luis Antonio Valencia) támogatták. A manchesteriek ásza ráadásul a MU-ban gyakran visszalépett, hogy lendületből vihesse rá a labdát védőkre, a válogatottban azonban általában elöl várta a labdákat, amelyek a vébén egyáltalán nem érkeztek.

Kézenfekvő lett volna, hogy az angolok átálljanak  egy 4-4-1-1-es hadrendre, amelyben Rooney mögött Gerrard amolyan árnyékékként játszhatott volna, a bal szélen pedig egy vérbeli szélső középpályás - Capello mereven ragaszkodott a jól megszokott szisztémához.

Arról nem is beszélve, hogy Barry sem az a klasszikus védekező középpályás, ami Németország ellen meg is bosszulta magát.

Jöhet a fiatalítás?

Capellónak tehát megvan a felelőssége a gyenge szereplésben, ám szerződése még két évig érvényes, amit ki is akar tölteni: "Élő szerződésem van, és sok ajánlatot visszautasítottam nagy kluboktól azért, mert itt akartam maradni. Kedvelem ezt a munkát, szeretek angol szövetségi kapitány lenni" - jelentette ki az olasz, az FA azonban gondolkodási időt kért arra, hogy eldöntse, mi legyen a folytatás.

"Természetesen most mindenki csalódott, így az lesz a legjobb, ha visszamegyünk Londonba, átgondoljuk a helyzetet, és egyeztetünk Fabióval. Ebben nincsen semmi hátsó szándék, egyszerűen csak azt akarjuk, hogy ne a kudarc után, meggondolatlanul, hanem higgadt fejjel döntsünk" - állította a válogatott menedzsere, Adam Bevington.

Bárki lesz is a szövetségi kapitány az Eb-selejtezőkön, az nyilvánvaló, hogy a keretben változások várhatók. Az angoloké volt a második legidősebb csapat a tornán, és a kulcsjátékosok egy része túl van a harmadik ikszen, vagy közelít hozzá: David James 39, Emile Heskey és Jamie Carragher 32, Matthew Upson és Lampard 31, Gerrard 30, Ashley Cole, John Terry és Barry 29 éves, a tornáról sérülés miatt lemaradt Rio Ferdinand is elmúlt már 31.

A világbajnokságon játéklehetőséget nem kapott Michael Dawson és Joe Hart, illetve a keretből kimaradt Adam Johnson és Tom Huddlestone alighanem az Eb-selejtezők során már bekerülhet a gárdába.

Forrás: [origo] 
Talán így sikerül

A klubedzői erények semmit sem érnek a válogatott élén

Capello kudarca arra is rávilágított, hogy milyen nagy a különbség a klubedző és a szövetségi kapitány munkája mögött. Az olasz mester klubszinten minden létező trófeát elnyert, és ahol csak dolgozott, sikeres volt, Anglia válogatottjával mégis kudarcot vallott.

Ugyanígy járt a svájciak kapitánya, Ottmar Hitzfeld is, akinek egy bravúreredmény ugyan összejött a spanyolok ellen, de a svájci csapat ezzel együtt sem tudott továbbmenni csoportjából, miután képtelen volt bevenni Honduras kapuját.

Korábbról lehetne még említeni minden idők egyik legsikeresebb klubedzőjét, Giovanni Trapattonit, aki egy vébén és egy Eb-n volt az olaszok szövetségi kapitánya, de egyiken sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

Az elmúlt időszakban egyedül Marcello Lippi mondhatja el magáról, hogy a szakma mindkét szegmensében sikeres volt, hiszen 2006-ban világbajnok lett Olaszországgal, más kérdés, hogy most csúnyán leégett a csapatával.

A fenti eredményekből úgy tűnik, mintha a két terület teljesen különböző szaktudást igényelne. A szövetségi kapitánynak nincs lehetősége arra, hogy kívánsága szerint erősítsen, csak egy meghatározott játékosállományból tud válogatni, vagyis inkább a rendelkezésére álló focistákra kell rászabnia az ideális taktikát, semmint a már meglévő, mégoly zseniális koncepciójához megtalálni a megfelelő futballistákat.

Nem csoda, hogy egyelőre José Mourinho is ódzkodik attól, hogy szövetségi kapitány legyen: a Real Madridnál gyakorlatilag azt a játékost igazolhatja le, akit csak akar.

www.global-soccer.eu

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK